Tegnap mindenki azon vihogott nagy gonoszan, hogy a Szombathelyről Budapestre tartó vonat eltévedt egy csöppet. Az ügy ki lesz vizsgálva úgymond, vagy kivizsgálódik, ez mindegy.
Magam viszont nem csinálnék olyan nagy ügyet ebből az egészből, mert mint azt Svejktől tudjuk, a vasutas szakma nagyon nehéz, történhetnek tehát furcsaságok. Ennek igazolására elég csak ezt a történetet bemutatni a derék katona kalandjai közül:
„Švejk közben szemügyre vette a puska számát, és így szólt:
– 4268! Ugyanez a száma volt Pečkyben egy mozdonynak is, amelyik a tizenhatodik vágányon állt. Úgy volt, hogy el kell tolatni javításra a Lysa nad Labem-i depóba, de az nem ment olyan könnyen, őrmester úr, mert annak a mozdonyvezetőnek, aki oda kellett volna, hogy tolassa, nagyon rossz számmemóriája volt. Így aztán a pályamester behívta az irodájába, és azt mondta neki: „A tizenhatos vágányon áll a 4268-as számú mozdony. Én tudom, hogy magának nagyon rossz a számmemóriája, és ha papírra írnak fel magának valami számot, akkor maga azt a papírt elveszti. De most jól ide figyeljen, ha már olyan gyenge a számolásban, és én megmutatom magának, hogy milyen könnyű megjegyezni bármelyik számot. Nézze: a mozdonynak, amit el kell, hogy vigyen a Lysa nad Labem-i depóba, 4268 a száma. Nahát, ide figyeljen. Az első számjegy egy négyes, a második egy kettes. Most már megjegyzett annyit, hogy 42, vagyis kétszer kettő, az sorrendben az első szám, tehát négyes, osztva kettővel, az kettő, és megint csak ott van a négyes meg a kettes. Csak ne ijedjen meg. Mennyi kétszer négy? Nyolc, nem igaz? Tehát vésse az agyába, hogy a 4268-as számból a nyolcas a legutolsó számjegy. Na, most hátra van még, ha már megjegyezte, hogy az első 4, a második 2, a negyedik 8, hogy valahogy ügyesen megjegyezze azt a hatost is, ami a nyolcas előtt áll. Hát ez borzasztó egyszerű. Az első számjegy egy négyes, a második egy kettes, négy meg kettő az hat. Most tehát már biztos a dolgában, hátulról a második egy hatos, így tehát ez a sorrend most már soha többé nem megy ki a fejünkből. A maga agyába bele van vésve a 4268-as szám. Vagy ha még egyszerűbben akar eljutni ugyanehhez az eredményhez…
Az őrmester abbahagyta a dohányzást, kidüllesztette a szemét Švejkre, s csak annyit dadogott:
– Kappe ab!
Švejk komoly képpel folytatta:
– Így hát elkezdte magyarázni neki azt az egyszerűbb módszert, amivel megjegyezheti a 4268-as mozdony számát. Nyolcból kivonunk kettőt, az hat. Most már tud annyit, hogy hatvannyolc. Hatból kivonunk kettőt, az négy, így már tudja, hogy 4-68, aztán beleteszi azt a kettest, és megvan a 4-2-6-8. Az se túl fárasztó, ha másképpen csináljuk, szorzással és osztással. Akkor is ugyanaz az eredmény jön ki. „Jegyezze meg, mondta a pályamester, hogy kétszer negyvenkettő az nyolcvannégy. Az évnek tizenkét hónapja van. Így hát levonunk nyolcvannégyből tizenkettőt, marad hetvenkettő, ebből még tizenkét hónapot, az hatvan, így tehát van már egy biztos hatosunk, és a nullát áthúzzuk. Tehát tudjuk, hogy 42,68, 4. Ha már azt a nullát áthúzzuk, áthúzzuk azt a négyest is hátul, és megint egészen nyugodtan megvan a 4268, annak a mozdonynak a száma, amit a Lysa nad Labem-i depóba kell vinni. De nagyon könnyű, mint mondom, osztással is. A vámtarifa szerint kiszámíthatjuk az együtthatót.” Csak nincs talán rosszul, feldvébl úr? Ha tetszik akarni, én megint elkezdem, például a „General de charge”-zsal. „Fertig! Hoch an! Feuer!” Hű, a kutyafáját! Rosszul tette a kapitány úr, hogy ide küldte a napra. Most mehetek hordágyért.
Előkerült az orvos, és megállapította, hogy vagy napszúrás, vagy akut agyhártyagyulladás esete forog fenn. Mikor az őrmester magához tért, Švejk még mindig ott állt mellette, és azt mondta:
– Szóval, hogy befejezzem. Azt hiszi, őrmester úr, hogy az a mozdonyvezető megjegyezte a számot? Mindent összekevert, és beszorozta hárommal, mert csak a szentháromságra emlékezett, a mozdonyt meg otthagyta, az még most is ott áll a tizenhatos vágányon.”
Na, ugye.
Vélemény, hozzászólás?