Visítunk itt libsibolsik, mint magam is. Nemzethalált vizionálunk, hörgünk és átkozódunk, holott csak annyi van: igen olvasott emberek üveggyöngyjátéka folyik csupán, amikor kormányzó erőnkről immár villámgyorsan derül ki, tök mást állítottak egy éve, egy napja, egy órája, mint most épp.
Nem hazudnak ők, csak a Füst Milán-féle igazságot nyomatják titokban, ezzel is hozzájárulva a nemzet szellemi és erkölcsi gyarapodásához. A rejtőzés indokolt, mert mi lenne, mi is lehetne, ha Németh Szilárdról kiderülne, valójában egy túlművelt birkózó ő, egy filozopter, aki népének él, érette, s általa. Igaz lehet ez az ő karakterével, efelől nem nyitok vitát.
Hogyan is venné ki magát, ha kijelentené az axiómát, miszerint: semmi sincs egészen úgy. Ugyehogy belezavarodna a nép egyszerű gyermeke, akit meg kell óvni a nagy igazságoktól, mert remegő kis lelke nem bírná el annak súlyát.
Így, s ezért elöljáróink inkább vállalják annak ódiumát, hogy hazug mocsoknak nevezzék őket, mintsem bevallják, csak az ősz mester által fölfedett lételméleti alapvetést ültetik át a gyakorlatba, arra ügyelve, hogy ne derüljön ki, milyen okosak is ők.
Erre gondolok:
„Azt feleled nékem: – Ez nincsen egészen úgy.
Semmi sincsen egészen úgy, – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.
Minden, amit én mondani tudok, megcáfolható. Minden, amit mondani tudok, annak alighanem diametrális ellentéte is bebizonyítható. De továbbá: az ember nem is tudhat mindent, adataim tehát kétségtelenűl hiányosak lesznek mindenben, amit állítok. Ezenfelűl adataim hibásak is lesznek. No de dobd el felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú életem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz.
Ezenfelűl: a gondolkodás szenvedélyes szükséglete némely embereknek. Ez pedig annyit jelent, hogy akkor is gondolkodnak, ha gondolataiknak semmi kézzelfogható eredménye nincs. És akkor is, ha gondolataik a végtelenbe vagy a semmibe vezetnek. Tehát praktikus hasznuk nagyon gyakran semmi. Az itt következő megállapítások nagyrésze is olyan, hogy nem derűl ki belőlük példáúl ilyesmi: hogy kell-e szalonnát enni délután, vagy hogy miképp kell köszönni egy miniszternek. És mégis: valami lelki haszon csak adódik belőlük, abban reménykedem. Példáúl az, hogy miképp szemléled és ítéled meg ezentúl e világ forgatagát. Feltéve, hogy jól odafigyelsz.
De ne csak az eszeddel figyelj, mert az nem elég nekem. Az egész lelkeddel, vagy mondjuk úgy: a szervezeteddel figyelj rám, akkor jobban meg fogsz érteni. És az idők folyamán egyre jobban, erről biztosítalak.”
(Ez mind én voltam egykor)
Na, ugye, és pláne, hogy mindez Hábi-Szádi keleti mágus bölcselete. Rögtön világossá válik az unortodox nyitás a sztyeppék felé, és minden más titok is. Olyannyira literátus népek ülnek a nyakunkon, hogy azt mi, porbafingók egyáltalán nem érdemeljük meg, innen eredhet az anakronisztikus ellentét. A krónikus hányinger okára viszont még keresem a magyarázatot.
Vélemény, hozzászólás?