Tiszta haszon – népszavazás és viaszszobor

Ötmilliárd forint vagy nagyon kevés pénz, vagy rohadt sok. Mondjuk egy Mészáros-gázosnak nem igazán, négyhavi közbeszerzés csupán, mint az kiderült legutóbb, amikor a kurvagazdag magyarok aktuális listája elkészült.

A gázszerelő pénzét vagy a ládafiában őrzi, vagy földet vesz belőle, esetleg külhoni futballcsapatot. Másba nem nagyon invesztál, mert annak ellenére, hogy szorgalmas tevékenységét a jóisten és orbánviktor ilyen bőségesen jutalmazza, nem szaladt el vele a ló.

Hol van ő attól a dekadens nyugattól, ahol jódógában az ismeretlen pénzes ember teljesen értelmetlen dolgokra veri el a konyhapénzt. Például perverz Hitler szoborra, aminek nincs sokkal több haszna, mint egy futballcsapatnak, de mégis jelzi, honnan ered a világ romlása.

Maurizio Cattelan olasz ember viaszból és gyantából készített egy szobrot Hitlerről, aki épp imára kulcsolt kézzel térdepel. Ezt az alkotást valami távoli Mészáros tizenhét millió dollárért vette meg a Christie’s New York-i aukcióján, ami lovetta majdnem ötmilliárd forint.

maurizio_cattelan___him_-cattelanMint már említettük, ez a mi Mészárosunknak négyhavi keresete, ergo ő is licitálhatott volna a térdeplő bajuszosra, ilyen léhaságokra azonban nem veri el a nehezen megkeresett betevőt, nem szivárványos buzi ő, hogy szórja a pénzt. Az aukció a győzelem napján zajlott, ami ad egy kis pikantériát a dolognak, mint ahogyan a magyar törvényhozásban történtek is.

Ezen a napon, amikor szerte a világban – de Putyinföldén igen hangsúlyosan – ünneplik a térdeplő szobor fölötti győzelmet, annyira dolgozott a magyar országgyűlés, hogy csak úgy sistergett a levegő, meg a lovagló ostor. A vízen túl meg elkelt a szobor.

A menekülők szolgáltatták a muníciót az aktuális circulus vitiosushoz több megközelítésben is. A két magyar fasiszta párt – úgymint fidesz és jobbik – egymást basztatta a dohos falak között, magunk pedig megengedőn röhögtünk. A fiatalabb barna ingesek körmendeztek, az idősebb fiatalok vonyítottak, a kdnp meg vetette a keresztet, vagy vadászott éppen. Mind a három tagja.

Egymás fejéhez vagdosták, hogy mindketten hasznot húznak abból, ami meg sem történt, ez ment, és ennek a végtelenített változatai. És amíg zajlott a cirkusz a népek számára, szépen csendben bekúszott az igazi haszonleső, a népszavazás. Szerencsétlen egy megszemélyesítés ez, de a mesében minden lehet. Kérdezd csak meg a gyermeked.

Hogy szavamat el ne feledjem, megszületett a kvóta-népzavazás (amely miatt minden cirkusz van ma ebben az országban) költségvetése. Annyiba fog kerülni, mint a térdeplő szobor, kábé ötmilliárdba. Most el lehet gondolkozni, melyik éri meg jobban.

Én a viaszfigurára szavazok, értelme, jogosultsága sokkal több van, mint a mi Viktorunk agybajának. Másrészt a vízen túli krőzus magának hülye, ellenben ezek itt mind: nekünk. Pláne a mi pénzünkből, ezt el ne feledjük. Meg a nulla egész kilenctizedet. Ezt se. Rakjuk egymás mellé, oly jól mutat: 0.9 – 5.000.000.000. És minden a migráncsok miatt, ugye.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!