Törkölyjövő

Fogatlan férfi ült a parkban, mellette sorsban, kortalanságban és koszban hasonló kedvese. Nagyon szerették egymást, mi mást tehettek volna, hiszen itt volt a tavasz. A suszterbogarak is teljesen megőrültek, összetapadva grasszáltak a szerelmesek lábai előtt, amitől a nő fölsóhajtott, szeretett volna ő is hasonló üzemmódban működni, de a párjára nézve erre vajmi kevés esély mutatkozott.

Már megint fújt az a hülye szél, a világnak ebben a szegletében mindig fújt, ami dolog télen tudott igen kellemetlen lenni. Még a híd alatt sem lehetett elbújni előle, ahol a szerelmesek töltötték az éjszakákat rendszerint, de egyáltalán nem a suszterbogarakat utánozva, sokkal inkább, mint a malacok az ólban, melegítve egymást, összebújva. Ez a mostani azonban már majdnem nyári fúvás-lengedezés volt.

rossz_palinka.89515.410x250Ebből fakadón mindenféle koszt cipelt magával, az őszről itt maradt fáradt leveleket, műanyag flakonokat, használt papírzsebkendőt és kotont is tisztesség ne essék szólván. Meg az elmaradhatatlan újságpapírokat, amelyek kettős célt szolgáltak: lehetett velük védekezni az éjszaka hűvöse ellen, és meg lehetett tudni azt is – igaz némi fáziskéséssel -, hogy mi történik a világnak azon a részén, amely a parkon túl terül el.

Momentán ez utóbbi feladatát látta el a hömbölgő papírhalom, amely görgetegből a nő légstoppal vett le egy adagot. A szakadt nejlonszatyor mélyéről valami nagyon oda nem illőt, egy szemüveget halászott elő. Egyszer, amikor igen-nagyon krőzusok voltak, és a Coopban grasszáltak a párjával, a pénztár előtt egy állványon lelt rá, mindenféle látó eszközök voltak ott egy ezresért. Fölpróbált egyet, és amikor fölfedezte apró sikollyal, hogy lát, a férfi jóváhagyólag bólintott.

Nagy kincs volt ez azóta. Föltette magára hát az okulárét, és élvezkedett, olvasott. Ezt látta a gyűrött lapon: „Tállai András, NAV-ot vezető államtitkár bejelentette, hogy újabb nagy könnyítések jönnek a pálinkafőzőknek, mert a pálinka nemzeti kincsünk és nemzeti italunk. A magyar nemzet jövője is a pálinkáról fog szólni. Épp ezért új jövedéki törvényen dolgozik a Nemzetgazdasági Minisztérium, amely segíteni fogja a pálinkakészítőket”.

Laposan pislogott oldalra, mert párja zörgött a saját szatyrával, matatott benne hosszan, és az aljáról előhalászott egy félig telt üveget. Alaposan meghúzta, hogy kimossa magából az éjszakát, csuklott és csettintett. A nőből pedig, akárha hamvas siheder, arcát meghazudtoló, csilingelő nevetés fakadt föl. A férfi buta arccal nézett rá. – Mit röhögsz? – Kérdezte. – Most ittad meg a magyar nemzet jövőjét, drágám. – Válaszolta, és még jobban vihogott. – Mi van? – Kérdezte a férfi, mert semmit nem értett, mégis örült, hogy párja boldog, mosolygott hát ő is. Mondom, nagyon szerették egymást.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum