Jó lesz nekünk

Miheztartás végett ezúttal országvédelmi akcióterv készül a nagyvilág számára és persze ellen, meg a magyar őslakosok szórakoztatására, tekintettel a szilveszterre. Mindezt az Őrség madara, Rogán Antal tette közzé, és nem, nem húzódott széles mosolyra a szája. Most vagy tényleg hiszi, amit mond, és akkor ez az ország maga a Százholdas Pagony, Rogán pedig Füles reinkarnációja, vagy nincs meggyőződve arról, hogy igaz volna, ami kijön a száján, ergo: hazudik. Ez utóbbi tűnik valószínűnek megtapasztalva az utóbbi idők fideszes locsogásait, ami nekünk fájhat, de nem ez a baj. Csupáncsak bohócot csinál az egész kurvaországból (Fletó nyomán szabadon), mert külső támadás fenyeget, ez az új mantra. Hogyan ki, kit meg mit, nem tudni, de lehet, hogy Pataky UFO-i lesznek a hunyók. Csakis.

rogan-antal(8)20141118100352-540x405

Az történt, hogy elfogyott az ellenség. Időnként még felbukkan a tablón Gyurcsány kezében véres karddal, de Bajnai libái a feledés enyészetében, az eeemúttnyóc már sűrűen zajló öt, ami itt történik a szemünk előtt. Minden belső ellenség a porban, a civilek éppen csak készülődnek a piros sarokban, és az összes fellelhető kommunistát is fölszívta a Párt és folyománya, a keresztes vitézek gyülekezete. Harcolni azonban muszáj, így találtuk magunkat egyenest a Negyedik Világháborúban, Kövér László sajátos történelem-értelmezésében, ami ideától az embernek visítva kéne röhögnie, ha olyan kedve volna, de éppen nincs. Ilyen alakok miatt nincs. Meglelték minden magyarok ősbaját, az idegen érdekeket, amivel nyomorgatnak minket, igazán ideje volna már egy alapos békamenetnek, szólít a haza, fiúk.

Mindez azonban elveszik a szavak rejtett varázsában. Mert ízlelgessük csak azt a gyönyörűséget, hogy országvédelem. Mintha erősen hajazna a nyugdíjak megvédésének aktusára, meg a nyugdíjpénztárak garázdálkodásától való megóvás könnyed bájára, amiből láttuk, mi kerekedett. Jobb lenne felejteni, legális házipálinkába folytani az emlékeket. Meg egyáltalán, ami megvédődött eddig a NER-ben, az minden a köpedelem aljává vált legott. Munkahelyek, oktatás, egészségügy, etc. A szegényeket annyira sikerült megvédeni, hogy éppen már büntetőjogi kategória, ha valaki a templom egere, cincogni minálunk nem komilfó foglalatosság. Így megy ez errefelé, ha valamit megvédenek. Amit el lehet szabni, azt elszabják.

knife-attack

Ilyen rálátásból az ember gyereke nem sok jót vár attól az országvédelmi programtól, amelyben szó lesz majd a kitiltási ügy válaszlépéseiről, amibe bizonyára bele fog remegni az imperialista bagázs, nem lennék most a helyükben. Meg azért sem, mert ez a direktíva arról is gondoskodni szeretne már megint, hogy azt a lóvét, amelyet a saját pénzükből megtermeltek a megszentelt magyar földön, azt hagyják már itt, a Fidesz-zsebekben. Meg ilyeneket terveznek, ami így első ránézésre maga a téboly, de ez a létbeli állapot már egyáltalán nem újdonság. Ilyképp be kell látnunk, hogy Menyhárt Jenő maga volt a vátesz, amikor a szép új világról ordibált hajdan, még messze azelőtt, hogy Orbán kizavarta azokat az oroszokat, akik akkor már rég útra keltek. És most hívja őket édes altatókkal.

„Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, / Egy palackba zárjuk a szellemünk, / Én örülök neki, hogy itt lehetek, / Mert itt tervezik az isteneket. / Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, / Csak előbb lágyan tönkremegyünk, / Te se engem, én se téged, / Minket már a bűn se véd meg./
(Európa Kiadó)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!