Agyalapi szellemrontás

A csigatévé „Sztárban sztár” című szórakoztatni kívánó múlt heti opusza miatt kiborult a bili a magyar szellem nagyjában, akit Lakodalmas Lajosnak hívnak. Bántották, ím ígyen: a vasárnapi adásban Kökény Attila Lagzi Lajcsi bőrébe bújt, a zsűri pedig sírva röhögött a látványtól, és még arra is jutott energiájuk, hogy porig gyalázzák a Dáridóst. Majka például olyanokat mondott, hogy Kökény túlénekelte Lajcsit, meg hogy soha életében nem emelte fel a mikrofont a szájához, mindig a hasán nyugtatta azt, folyton playbackelt, és hogy volt olyan show is, ahol a kötőszöveg is fel volt véve előre. Hajós András meg arról beszélt, hogy az tetszett neki Kökényben, hogy akárcsak Lajcsin, rajta sem látszott, hogy élvezi, amit csinál. Meg arról is, hogy a mulatós király zeneileg mindig a popzene és a sertésfeldolgozó-ipar határán mozgott.
20140929kokeny-attila-mint-lagzi-lajcsi1
Be kell vallanom, megnéztem a darabot, és azt is, hogy nagyon jól szórakoztam, elsősorban nem az átváltozásokon, sokkal inkább a zsűri olykori dumáján, a többi az feledhető. A zsűriben is az látszik, hogy Liptai és Reviczky az, aki befeküdt a trendnek, Hajós és a rapper ereszt el néha olyan dumákat, amiből az látszik, hogy valami gondolatféle is megfordul a fejükben, nem csak a kitölthető számla képe lebeg a szemük előtt, amikor eltöltik ott azt a két órát. Mindez persze nem menti őket, másodkézből ugyanúgy szennyezik a környezetet, mint a műfaj szénerőművei. Hajós érdeme, hogy a standupon edződött agya azért itt is működik, Majka meg születése okán szemét, nem véletlen, hogy ők ketten borították a bilit, pedig annak tartalma már régen a padlón van. Akkor került oda, amikor a „Dáridó” című nemzeti okádékkal Galambos úr trombitaművészi mivoltát odahagyva megfertőzte a magyar agyakat, megágyazva a Dankó Rádió és Nóta TV nevű újmagyar adóknak. Hárommillió nézőt vonzott akkor ez a gyalázat ugyanezen a csatornán, akkor győzte le először a pénz Lajos agyát és a magyarok nívóját.

Pedig gyerekkorom végérvényes elmúltával és a rendszerváltás beköszöntével azt hittem, hogy egy életre megszabadulhatok a vasárnapi ebédek kínjától. Ezek voltak azok a napok, amikor nagyapám és apám bódultan hallgatta a Sokolból a jó ebédhez szól a nóta című inkvizíciós műsort soha el nem múló sebeket ejtve bennem. Felnőve feledni véltem, most meg tapasztalom, hogy reneszánszát éli. A „Dáridó” után nőttek ki gombamód a magyar földből az úgynevezett magyar nóta nívóját is alulmúló mindenféle emberek és zenekarok a mulatós zenével, amely műfaj mindennek a legalja, és etetik a nemzettel. Azzal a réteggel, amely meglehetős bőséges, és ilyen szellemi talapzat után persze hogy be lehet adni neki, hogy Wass Albert és társai a magyar szellemi élet nagyjai.

Ilyen közegben persze, hogy elözönli a köztudatot és ízlést az a teljesítmény, amelyet a mostani hatalom reá akar erőltetni a nemzetre, amely során gondolkodni nem-, dáridózni vagy busongani kell, mikor hogy kívánja meg a a haza. Így jönnek az új etalonok, szerveződnek Fekete és Kerényi-féle támogatott alakulatokba, ezért nehezen érthető Lajos baja:
SZTRBA~1
„Liptai Claudiának nem kéne a szájára vennie a nézettségi adatokat, amikor rekordmennyiségű ember követte és szerette a műsoromat ugyanezen a csatornán, száznyolcvan adásom ment le fő műsoridőben. Hajós Andrást pedig nem értem, miért pont engem sérteget, mikor eddig bármiben kért segítséget tőlem, mindig ott voltam. Hogy mondhat olyat, hogy átmenet voltam a sertésfeldolgozó ipar és a popzene között, mikor, ha szüksége volt rám, ott voltam. Ezután nem leszek. Majka zenei világáról és stílusáról inkább nem mondok semmit, de azt meg kell említenem, hogy olyan lánnyal él együtt, aki anno az én táncosom volt. Bereczki volt az egyetlen intelligens ember a társaságban, ő nem szállt be a gyalázásba. Nem értem, erre miért volt szükségük, példátlan ez a viselkedés a műsor történetében, el vagyok keseredve.” Ez a jóember tényleg nem érti, hogy részese volt a romlás elindításának, s hogy félreértés ne essék, ez újak szintén. Mentség akkor sincs, ha a pillanat sodrása által jókat lehet alkalom adtán röhögni. Feloldozás nincsen ugyanis.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum