Apró kellemetlenség történt a Fradi stadionavatóján, mindközönségesen kifütyülték Orbán Viktort. Nem mutatta, de láthatóan kellemetlenül érintette ez a kis affér, nagyívű beszéde olvasása során a szokottnál is jobban rángatózott a feje. Annyi pozitívum azért volt a történésben, hogy nyelve nem kelt önálló életre, mint arra volt már példa sokszor kamerák által rögzítetten, és amelyből szakemberek skizofréniára következtettek. Mármint hogy abban szenvedne a nagy kombinátor, de hogy antidepresszánst szed, abban teljesen bizonyosak voltak a tüneteket látva. De most mégsem erről lenne szó.
Megborult a rend. Húszezer ember volt ott a frissen avatott stadionban, és hiába a klub elnöke a pártigazgató Kubatov, aki tudvalévőleg mindenkiről mindent tud listáinak köszönhetően, azt még ő sem tudta elérni, hogy istenét – akinek csontig benyalt szintén a húszezrek előtt szónokolva – a megszokott steril környezet fogadja. Mellesleg ő is megkapta a magáét fütty formájában, ami vészesen vetítette előre, hogy mi fog történni főnökével, de már semmit sem tehetett. Elkésett, mint ahogyan az egész Fidesz-gépezet rohadtul melléfogott már jó régen, amikor asszisztáltak a kérdésektől és konfrontációtól oly igen rettegő Orbánnak abban, hogy véletlenül se kerüljön olyan helyzetbe, amelyben netán vitára kényszerülne.
A nem atombiztosan rögzített helyzetektől való páni menekülésének oka ki más lehetne, mint Gyurcsány. A 2002-es televíziós vita egy életre fixálódott benne, olyan csapás volt ez, amelyet azóta sem tud kiheverni, és iszkol olyannyira a számára zűrös helyekről, így idén még egy amerikai beszédet is lemondott, mert ott azt kérték, hogy utána kérdéseket tehessenek fel neki. Egy perc alatt hátrált ki a felkérés elől, és ez valahol tragikus is, ha belegondolunk, hogy Magyarország miniszterelnökéről van szó. Igaz, efféle hajlamai már a trauma előtt is voltak. Annak idején, amikor az ÉS szedte cafatokra tokaji ügyeit, itt, Szombathelyen egy interjúban feltettem neki a tízmillió forintos kérdést, hogy fejtené ki, mi is van akkor ott Sárazsadányban. Nem találják ki a választ. Nem tud róla, mondta, mert ő úgymond egészségügyi okokból nem olvassa azt az újságot. Ekkor hullt le minden lepel, és ez csak fokozódott az idő haladtával.
Olyan már nagyon rég nem fordult elő, hogy Orbán kimerészkedett volna a hazai pályáról. Az Indexen az utolsó Orbán-interjú 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni feszült politikai helyzetben jelent meg. Ott többek között arról beszélt, nem érez felelősséget az utcai zavargásokért, és szükség van gazdasági válságkezelésre, de erre a Gyurcsány-csomag nem alkalmas. Az Origón is 2006 őszén készült az utolsó interjú. Itt Pethő András valóban folyamatosan visszakérdezve faggatta többek között arról, miért nem beszéltek arról, mit kezdenének az ország gazdasági problémáival, és hogy mondhatja-e egy politikus, “az én hangomon megy egy szavazásra való felhívás, amiért engem elmarasztal majd az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt’ jó napot”, ahogy azt Orbán tette. A hvg.hu-n is 2006 őszén jelent meg a legutóbbi interjú, a nyomtatott hetilapban pedig 1998-ban – a hvg-re viszont Orbán haragszik, mióta 1999-ben maffiafőnöknek ábrázolták a címlapon. 1998-as a legfrissebb Magyar Narancs-interjú, ezután összesen egy mondatot válaszolt 2002-ben a lapnak. A Népszabadságban 2004 áprilisában volt legutóbb lehetőség egy hosszabb beszélgetésre. A Figyelővel 2006 őszén beszélt utoljára, és nem adott interjút ebben a ciklusban a Heti Válasznak sem. Az ATV-be utoljára 2010 július 23-án ment be, az Egyenes beszédbe. Az Inforádióban tavaly május 30-án járt az Arénában, a Klubrádióval 2004-ben beszélt legutóbb.
A miniszterelnok.hu-n végig lehet nézni, milyen interjúkat adott a magyar médiának Orbán. Az állami és a legszorosabb baráti médián kívül jellemzően önkormányzati és megyei lapokkal állt szóba, rá kell nézni ezekre, a szervilizmus ékes példái. Itt minálunk, Vasban is így van ez, ő és a csatlósai jelennek meg minduntalan a helyi médiában meg az önkormányzati lapokban – alaposan tanulmányozva azokat –, az lenne a furcsa, ha minden második oldalon nem Ágh Péter vigyorogna az emberre, Szombathelyen pedig Hende. Másutt nem szólalnak meg, elég nekik a korlátozott seggnyalás. Az első ember módija leszivárgott alsóbb körökbe is, a média pedig teljesíti az igényeket mindannyiunk épülésére.
Néha azonban lehullanak a díszletek. Egy embert, főleg ha miniszterelnök, nem lehet örök időkre elzárni a külvilágtól, kényes lelke bármennyire is ezt óhajtaná. A csendes többség olykor felemeli a fejét, és kifütyüli a vezért. Mást épp most nem nagyon tehet, de az ilyen Fradi pályás akciók életre szóló sebet ejtenek, efelől ne legyen kétségünk. A diktátorra hajazó narcisztikus személyiségek közös vonása ez, csak egy a baj. Az ilyen sértések bosszút generálnak a sebzett lélekben, ellenséget képeznek a zavart tudatban. Így jártak a civilek, akikről Tusványoson, a laboratóriumi tisztaságú Fidesz posványban kifejtette, hogy idegen hatalmak képviselői, majdhogynem kémek. És ember nem volt ott, aki megkérdezte volna, akkor eztmoshogy. A kijelentés elhangzott, és azonmód igazsággá emelkedett. Így születnek új és még újabb ellenfelek, ellenségek, a spirál beindult, és sohasem ér véget.
Vélemény, hozzászólás?