A fagyi nyaldos, Lázár visít

Nem az a baj, hogy nekünk, a senkiházi tahóknak kell tanulnunk a demokráciát, mert az elmúlt negyven plusz nyolc év rátelepedett foszló agyunkra: már akinek, mondjuk nekem. Persze azóta fölnőtt egy-két generáció, mint ahogyan a fiam is, aki épp Ausztráliában tanulja a normális együttélés módját, ámde nagyobb baj az, hogy nekik, a letéteményeseknek, az általatok küldötteknek (delegáltaknak) sem ártana tudni, miből áll ez a dolog, mert láthatóan halvány fingjuk sincs róla, amit naponta bizonyítanak.

Ezúttal éppen az új verőlegény, a rendszer most már második embere – akit Lázárnak hívnak – bizonyítja ezt lehengerlő módon. Csak úgy ne járjon angyalom, mint dicstelen elődje, aki Rudolf Hess volt, ő is másodhegedült, aztán elborult elmével elröpült Angliába. Mondjuk Lázárnak könnyebb dolga lenne, neki csak a szomszédba, Brüsszelbe kellene igyekezni. Igaz, MALÉV már nincs, de Hende tudna adni neki egy Gripent abból a tucatból, ami a magyar légierő, észre se venné senki. Mint ahogyan Lázárt sem Brüsszelben, de ez már tényleg rosszmájúság.

A média azért van, mint álmainkban létező harmadik hatalmi ág, hogy basztassa a mindenkori hatalmat, ez volna a dolga az álmoskönyvek szerint. De ezt a funkciót a Fidesz alanyai – és ma már állítmányai is – elfeledték, a rendszer gondoskodott róla, hogy álmukban se találkozzanak ilyennel, meg a stáb, amit maguk köré építettek, olyan Obersovszky-félék. Most meg rinya van, mert az egyik adó úgy kezdett működni, ahogyan akkor is kellett volna neki, amikor még az új földesurak nem akarták föltörölni velük a padlót, és hogy most ez a lehetőség bekerült a képbe, azt mutatják, hogyan kellett volna dolgozniuk már eddig is, hogy mért nem tették, az már az ő, és ilyképpen a mi bajunk, de ez egy másik történet. A mostani arról szól, hogyha nincs a Fidesz-kompánia valaga kinyalva egy híradóban, akkor előjön a visítás, ’ala vett malac.

Lázár úgy véli, hogy a reklámadóról szóló bejelentés óta az RTL jobban foglalkozik a kormány tevékenységével, így az RTL Klub bebizonyítja, korrupt vállalkozás. Az RTL vezetői azt gondolják, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózniuk – mondta a Napi Gazdaságnak Lázár. A csatorna híradójának reklámadó elleni „hadjárata” kapcsán így fogalmazott: „Eddig miért nem voltak ilyen híradások? Ha nem kell adózni, akkor nincs lejárató műsor, ha kell, akkor pedig Orbán Viktor édesapjával, lányával vagy barátjával, Mészáros Lőrinccel foglalkoznak. Egy európai uniós országban ez elképzelhetetlen.”

(Nohát!: rk)

Lázár szerint ennek az üzenete az, hogy az RTL vezetése azt gondolja, hogy aki adófizetésre kényszeríti őket, annak előveszik a családját. Ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, azok lakóival szemben, ha azt gyarmatnak tekinti. Lázár azt is mondta a lapnak, hogy szerinte az interjú megjelenése után nem sokkal biztosan lesznek róla vagy a családjáról is hírek az RTL-en, de ő egy centit sem akar hátrálni, mert hisz abban, hogy az anyacégben valaki megálljt parancsol nekik. Hangsúlyozta, hogy bár egy olyan híradót, amit egymillió ember figyel, rettegve néz a politikus, mégis kitartanak a reklámadó mellett. Egyébként lehetségesnek tartja, hogy a jövőben emelnek majd az adón, ahogy újabb különadó bevezetését sem zárta ki.

Érdekes, amit az alguru mond, bár tudvalévő, hogy úgy általában nincs tisztában a szavak jelentésével és erejével. Nem kevesebbet állít, minthogy az RTL most geci, mert kimondja azt, amit amúgy fideszileg elhallgatni kívánnának. Nem azt mondja, hogy hazudnak – ha így lenne, már milyen pörök lennének, ihaj -, hanem azt, hogy elmondják az igazat. Ez pedig nagyon fáj az eddig rózsaszín eperhabban lubickoló jóembereknek, és ami a legfőbb rossz, mindez így együtt mindent elmond erről az országról, több látlelet nem is kell. Itt nem demokrácia, itt hit van, az uralkodik, éspedig nem Jézusban, hanem a Fidesz-ben.

Kafkai világ ez, sötétségét azért mégis Bacsóval lehet a legjobban illusztrálni: „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Én, aki igen együgyű vagyok, nem láttam tovább az agyam belsejénél, és lám: föltaszított a ló. Mindezt a kereszténységgel szöges ellentétben létező igazán megbocsátó Buddha bácsi látásával lehet elviselni csupán, ha ugyan. Látjátok feleim, szétfolyik az idő, aminek csak egy lehet a végeredménye.

Két világban létezünk, két teljesen különbözőben, az új rendszerváltás óta eltelt négy év ha mást nem is, legalábbis ezt elérte, ez sikerült neki. Persze könnyű dolog, ha a média viszonyai olyanok mint ebben az országban, amelyet végletesen megoszt az a tény, hogy van, aki gondolkodik benne, és van aki hisz. Hinni könnyű, már Szent Ágoston is kifejtette ennek a létállapotnak az alaptézisét, miszerint: hiszem, mert képtelenség. Így vannak ezzel mintegy másfél milliónyian, és az ő hitüket az új, Fidesz nevű biznisz-egyházban semmi az ég egy világon nem tudja megingatni, a többség pedig vagy kábultan figyel, vagy értetlenül hörög, mert retteg, hogy a posványos agyú Tusványos-hívők határozzák meg a jövőjét, amitől érthetően prüszköl, s ha már semmi érdemlegeset nem tud tenni, akkor ordít a billentyűkön, szidja azt a másfél-kétmilliót, aki idejuttatta, a sötétségbe.

Valamit azonban sehogyan sem értek. Nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán – pedig a nagyja nyugdíjas. Ahhoz, hogy ezeket (lásd: Fidesz) valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki, aki ezeket komolyan tudja venni, még nem esett le korábban egy hídról (szomjasan nem ivott Domestost), nem vitte el a rézfaszú bagoly, és a bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. Hogy lehet ilyen hülyén több évtizedet túlélni a Földön?

A jelek szerint van rá recept.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum