Magyarországból több is van

Már régóta tudom, de mostanában egyre többször tapasztalom és látom is, hogy nem egyfajta Magyarország létezik, hanem nagyon sokféle, minden csupán attól függ, hogy az ember milyen szemszögből nézi és éli meg. Egy azonban bizonyos: egy manusnak csak egy látószöge van, és ha ebből a barlangból lesi a külvilágot, akkor azt tartja az egyedül igaznak, hiszen érthetően mindenkinek a maga gondja-baja a legfontosabb, ilyképp mindenki a létező világ legközepén ücsörög. Itt van mindjárt a munka, mint a létfenntartás eszköze, és ezzel a kulcsfontosságú dologgal sokan hazánkban igen balul állnak, számukra tehát ez a világ nem a lehető világok legjobbika, nagyon is érthető okokból.

Hiszen feltehető az a kérdés is az egyik Magyarországon, hogy miből él közel 300 ezer ember? Májusban az 514 ezerből 219 ezer álláskereső volt jogosult pénzbeli ellátásra, akiknek közel harminc százaléka álláskeresési ellátásban, a többiek pedig szociális jellegű támogatásban részesültek. Az álláskeresők több mint fele semmilyen pénzbeli támogatást nem kapott. Felteszem a nem is nagyon költői kérdést: az ő barlangjuk hűvöséből vajon mi látszik az országból? Milyen jövőkép és életlehetőség, amely dagaszthatja honfiúi(lányi) keblüket? A választ az olvasóra bízom, a következők tükrében: májusban a foglalkoztatók összesen 125 ezer üres álláshelyet jelentettek be, és az újonnan bejelentett állások 87 százalékához igényeltek támogatást – ez bő 108 ezer támogatott álláshelyet jelent, amelynek 96 százaléka a közfoglalkoztatást takarja. Azt meg, hogy a közfoglalkoztatás mit jelent, valószínűleg tudjuk: azt hiszem, a kukázásnál ugyan legálisabb, de többet nem nagyon hoz a konyhára.

Egy másik barlangból meg a futball, és az ehhez kapcsolódó tévé-vásárlási láz látszik épp időszerűnek, ők a másik Magyarország, a másik magyarok. Ők, mintha épp karácsony lenne, úgy lubickolnak az élet vizében. Trendi módon kell hozzáállni egy jeles sporteseményhez ugyanis, hódolni kell – ha lehet – a fogyasztás istenének. Mint statisztikákból kiderül, továbbra is óriási hatással van egy-egy sportesemény a televíziók keresletére. Ahogy 2010-ben a focivébé és 2012-ben a labdarúgó Európa bajnokság idején, úgy idén is kiemelkedő értékesítési eredményeket hozott az első öt hónap a lapostévék piacán. A növekedés elsősorban a közelgő futball világbajnokság miatt április-május hónapra koncentrálódott – derül ki a GfK heti rendszerességgel végzett kutatásából, amelyet a síkképernyős televíziókat forgalmazó partnerei körében végez.

A kereskedők és gyártók is jól tudják, hogy a futball világbajnokság különleges esemény, és felkelti a vásárlók érdeklődését. Idén már március első hetében kezdtek beindulni, de április elejétől komoly lendületbe jöttek az LCD-tévé eladások. Sokan előbbre hozták a foci VB kezdetére tervezett tévévásárlást. Ezt követően átmeneti hullámvölgybe került az értékesítés, majd lassan indult felfutásnak, és május első felére-közepére újra csúcsra járt csakúgy, ahogy 2012-ben. Az idei legnagyobb áttörést május utolsó hete hozta, amikor az előző héthez képest 56, míg az előző év azonos időszakához viszonyítva 98 százalékkal több televízió fogyott. Ez, valamint a tény, hogy május elejétől kezdve folyamatosan nőttek az eladások a tavalyi évhez képest azt mutatja, hogy volt egy olyan vásárlói réteg, amely bízva az előzőeknél drámaiabb áresésekben, szinte az utolsó pillanatra – május végére-június elejére – halasztotta vásárlását.

Valószínűleg volt olyan barlanglakó is, akinek nem a VB és nem a TV volt a legfőbb gondja. Májusban a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat regiszterében 514,4 ezer álláskereső szerepelt, ami áprilishoz képest több mint 100 ezer fős, 24,3 százalékos növekedés. Az álláskeresők számának 100 ezer fős növekedésében minden bizonnyal szerepet játszik, hogy április 30-án véget ért a téli közmunkaprogram.

Két szelet, két szempont csupán, pedig számtalan van. Volt, akitől elvették a földjét, van, akinek megmaradt, nekik a földalapú, az EU által nyújtott támogatást nem akarják odaadni ezentúl, ha csak növénytermesztéssel foglalkoznak, de állatokat nem tartanak. De lehetne sorolni a különféle barlanglakók szemszögeit, gyakori vereségeit, kevéske győzelmeket négy éve meg a napokban is. Ez csak szűk látlelet, egy bizonyos, a hatalom koncentrálódik, és magunk közt szólván egyre hülyébb, de ez a sorsa.

Többször végignéztem a natgeón Hitler hatalomba jutásának történetét, és rémülve látom, hogy leképezi a mi emberünk működését és filozófiáját. Ő is csak egyszer akart nyerni, de akkor nagyon, ő is hitegetett konszenzussal, mifenével, de alkalom adtán lecsapott. Mi most itt Európa köldökén nem kell tartsunk akkori félelmektől, de az ájerben mindez benne van. Emberünk koszlott agyában visszamegyünk száz évet, mert országépítőnek képzeli magát. Voltak itt bebetonozott manusok. Ferenc Jóska, Horthy, aztán Kádár, mindannyian évtizedekig uralták a Magyarországnak nevezett területet, és annak lakóit, amelyek mi vagyunk A nagy „Ő” épp erre készül, amitől azért óvnék, téged is, Orbán-hívő barátom a bajban.

Egy valami állandó és egységes kies hazánkban. Napi száz ember érzi úgy, fel kell jelentenie valakit a NAV-nál. Az úgynevezett közérdekű bejelentések száma, amelyeknek majdnem a felét névvel, címmel vállalják, 2011-ben még a harmincezret sem érte el, tavaly pedig már meghaladta a 37 és fél ezret, vagyis több mint százat naponta – írta csütörtöki számában a Világgazdaság. A napilap szerint nemcsak a volt férjek és feleségek, a korábbi üzlettársak, az egykori munkavállalók, az átvert ügyfelek vagy vásárlók, és a kigolyózott versenytársak, hanem az erősebb igazságérzettel rendelkező állampolgárok közül is egyre többen tesznek bejelentést az adóhatóságnál.

Nos, ha van ilyen, akkor ez közös a barlanglakókban, ezért végeztek olyan gyorsan a nácik négyszázezer deportálással ’44-ben. Hozzájárultak – tevőleg – a magyar barlanglakók, no ezért megy a tutulás a Szabadság tér ellen. Ebben egyek vagyunk, illetve – sajnos – ebben sem vagyunk egyek. Magyarországból több is van, és a másiktól, amely nem az én barlangom, félni lehet. Kitekintés a lyukon 2014-ben.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!