Itt mágus, ott tiltják, ő a Wass

Milyen szépen folyt a napokban az irányított médiából az ige. Csíksomlyó volt napokig, rengeteg emberekkel, olyan cöfösökkel, ha ránéz valaki, már tudja, de nem képes kimondani. Magam is voltam ott (a zarándokhelyen), nem a zászlós tömeg részeként, nem magyarnak hazudni magamat idegen földön, csak nézelődtem. Ott, a hegy aljánál csörgedezik egy kút, le is lehet ülni, árnyék is van, és még előnye a helynek az is, hogy nincsen benne politika, mint párszáz méterrel följebb. Bár ez a szó ma már valami rossz érzetet kelt bennem, olyat, amikor pártunk úgy döntött, hogy e tájékra is nyomul. Ez nem gond, a baj az, hogy Tisza-szobor avatással, Horthy nagyvezér dicsőítésével, és minden ilyen lószerszámmal irányt vettünk vissza száz évre. Máshol, amit Európának hívnak, például Romániát, nem így megy a dolog, másképp működik az agy.

A román rendőrök eltávolíttatták a szombati csíksomlyói búcsú árusainak standjairól a Wass Albert által írt könyveket, közölte kedden a székelyhon.ro portál. A beszámoló szerint a Hargita megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai ellenőrizték azokat az árusokat, akik a csíksomlyói búcsúra vezető út mellett állították fel standjaikat. Arra hivatkozva vetették le a standokról Wass Albert köteteit, hogy az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban, és 2002 óta kormányrendelet tiltja a fasiszta, rasszista, illetve idegengyűlölő szimbólumok használatát, és az emberiesség elleni bűntettek elkövetőinek a népszerűsítését. A székelyhon.ro szerint volt olyan árus, aki ezután elővigyázatosságból a Nyirő József-köteteket is levette standjáról. Közben Semjén büszkén lovagolt, Lázár meg – a mindenható – semmit sem tudott. Annyit ér amilye van ember, de ezt csak kisbetűkkel, szigorúan

No? Rózaasszony, most mi van, mi a rosseb?

Mit tehet egy hatvanhoz közeledő ember a világ forgatagában? A józan ész azt diktálja, semmit se. Rossz korban születtem, mint ahogyan mindahány honfitársam rossz korban született ezen a tájon már százezer éve, és erre vagyunk büszkék, ez a honunk, ezt lobogtatod Viktor baszki. Valami virtigli hülyeség aszott el bennünk, és még csak azt sem lehet mentségül hozni, hogy átvertek minket, mert nem: hülyék vagyunk úgy születésileg, ezt számos tény bizonyíthatja, de ez most fölösleges, és mégis úgy viselkedünk, akárha volna még itt jövő.

Szöveg lesz, nem mondom meg kié a mámai országból. (Nem Csíksomlyó)

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz, ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum