Nem az a baj, mi volt, inkább, ami ma

Ilyet se láttam még, amit ír a Wikipédia az új házaleknökről, Sneider Tamás: foglalkozás politikus. Ez már egy szint, nem könyvelő, nem gyári munkás, politikus ő. Hiába, eljött a profik ideje. Jobbikos, szkinhed a parlament alelnöke.

Sneider Tamás (Eger, 1972. június 11.) nemzeti radikális politikus, 2009 óta a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, 2010 óta a párt országgyűlési képviselője. 2010-2014 között az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöke. 2014-től a Jobbik Országgyűlési Képviselőcsoportjának frakcióvezető helyettese, az Országgyűlés alelnöke. Származása Nagyszülei földművesek, szülei munkások voltak. Nagyapja végigharcolta a második világháborút az orosz fronton, végül a tordai csatában sebesült meg. Egerben született. 1991-ben érettségizett az egri Mezőgazdasági Szakközépiskolában kertész (szőlő- és gyümölcstermesztő) szakon. 2009-től az Esterházy Károly Főiskolán tanult történelem szakon.

2000-ben a Magyar Igazság és Élet Pártjának tagja, majd az egri szervezet elnöke lett. 2002-2006 között Egerben a párt önkormányzati képviselője és a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja. 2002-2007 között a párt Heves megyei alelnöke. 2005-ben a Magyar Önvédelmi Mozgalom alapító tagja volt. 2006-os országgyűlési választáson a MIÉP-Jobbik összefogás képviselőjelöltjeként a füzesabonyi körzetben indult, ahol a harmadik helyen végzett. 2006 őszén az Összefogás egy JOBB Egerért Egyesület városi listájáról került be újból az egri önkormányzatba és az Idegenforgalmi Bizottság tagja lett.

2007-ben lépett be a Jobbik Magyarországért Mozgalomba. 2007-ben a párt egri elnökévé, 2009-ben Heves megyei elnökévé választották. A 2009-es európai parlamenti választáson a Jobbik-lista 16. helyén szerepelt. 2009 őszén a párt országos alelnökévé választották. A 2010-es országgyűlési választáson a Jobbik országos listájának 9. helyéről szerzett mandátumot a magyar Országgyűlésbe. Az Az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság elnöke és a Nyugdíj- és idősügyi albizottság tagja lett. 2010-14 között 148 parlamenti felszólalása volt, 93 önálló és 271 nem önálló indítványt nyújtott be.

A 2014-es országgyűlési választáson a Jobbik országos listájának 5. helyéről szerzett országgyűlési mandátumot. A megalakuló Jobbik képviselőcsoport frakcióvezető helyettesnek választotta. A parlamenti képviselők 150 igen, 35 nem 5 tartózkodás mellett megválasztották az Országgyűlés alelnökének, ami meg készül kiütni a biztosítékot Európában, hiába, ott még nincs kétharmad, ott nem megy el, ami itt dübörög. Pedig csak pár napja írtam, és milyen igaz:

Ez a folyamat önérlelő, a vezér és az általa megbolondítottak összekacsintása. Egy ilyen csoport zárt alakzat – mint ahogyan lassan az egész ország katonás rendbe sorakozik –, kialakul a közös hamis tudat, és ebbe kívülről képtelenség beleszólni. A mostani választások eredménye és az előtte történtek azt mutatják, hogy a magyar társadalom elérte ezt a tragikus kollektív tudatállapotot. Az a legszomorúbb, hogy ilyen helyzetben az épen maradott agyak gazdái nem tehetnek semmit, hiszen oly mértékű agysorvadás veszi őket körül, amely lehetetlenné tesz minden józan szót. Arra kell várni, arra lehet számítani, hogy a megalázottak és megnyomorítottak valamikor öntudatra ébrednek, mert tetszik vagy sem, végül is ők döntenek el mindent.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum