Szellemi kaland

Úgy vagyok, mint annak idején Sopronban.

A Lokomotív szálló diszkójában épp Csiszár Jenő volt a ’dizsi (akkor még normális volt), és ekképp köszöntötte a sógorokat: üdvözöljük a burgenlandi traktoros-legényeket. Amiből jó részük semmit sem értve bambán vigyorgott, de azért egy volt a világ. Asszem 1979-et írtunk, kábé hozzávetőleg. Annyi lehetett, mert szűk idő múltán ugyanott, de délelőtt, egy már letudott edzéssel a lábunkban és az agyunkban hallgattuk a hazájuktól utolsó stációban búcsúzó lengyelek ’Polska-zását, amit az ember akkor és ott meg nem értett, de a szívével fölfogta, könnyezett is talán. A lengyelek érthető módon részegek voltak, magunk a szóda hűvöséből lestük a csodát.

Menekültek azok a jóemberek a hazájukból, mert a hatalom miatt nem volt maradásuk. Most Ukrajna van soron, az orosz medve épp ezt az államot nem kívánja engedni, és kíváncsi lennék, ott a keleti szélen gyűlnek-e már a magyar oldalon a kávézókban a búcsúzók. Ideje volna, helyette más van. Most visszaszerezzük a régenvolt „hazát”. Erről vizionált az Echo Tv is, így:

„Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy vissza kell fogadnia Kárpátalját, legalábbis annak magyar többség által lakott részeit. Ukrajna széthullása esetén ugyanis nem tehetünk úgy, mint akiknek semmi közük Vereckéhez, Munkácshoz, a Kárpátokhoz. Az új hatalom az orosz a lengyel és magyar nyelv használatát korlátozza, megint. Ukrajna szétesőben és mind nyugatabbra szorul.”

Értve vannak.

„Szaniszló Ferenc már tényként kezeli, hogy Ukrajnának vége, darabokra esik. Meglátásával fényévekre megelőzi a világ minden más szakértőjét, akik még ott tartanak, hogy ami zajlik, háború-e, lesz-e fegyveres konfliktus, és egyáltalán, mi a célja mindezzel Oroszországnak? Szaniszló intellektuális előnyét jó érzékkel rögtön gyakorlati lépések kidolgozására fordítja. Mik ezek a lépések? Felkészülni a menekültek fogadására? Kidolgozni egy humanitárius segélyprogramot? Élelmiszert, takarókat gyűjteni? Esetleg ötletek a helyzet békés rendezésére? Nem. A világpolitikai elemzés ezen magasságában kit érdekelnek az emberek? Természetesen: Határrevízió.

„Ukrajna széthullása esetén nem tehetünk úgy, mint akinek semmi közük Vereckéhez, Munkácshoz, a Kárpátokhoz” – mutat rá Szaniszló, majd gyors külpolitikai vágtába kezd, Ukrajnából Brüsszelbe, onnan Szlovákiába, majd Tel-Avivba a Valutaalaphoz. Ne ijedjünk meg, Szaniszló nem veszti el a fonalat. Gondolatmenetének lényege:

„Az EU is a népirtó, magyargyilkos Benes dekrétumot támogatja” Tehát EU → magyarellenes „Brüsszel áhított célja, hogy az új ukrajna nacionalista legyen az oroszokkal, lengyelekkel, és a magyarokkal szemben, ám internacionalista a globális pénzügyi háttérhatalom (=tudjuk kik) letéteményesei, az EU, a Nato és a Valutalap iránt.” Tehát EU → gyarmatosító. „Az oroszok nem kérnek a keleti országokat adósrabszolga piacgazdasággá változtató EU-ból.” Szumma: az oroszok → a magyarellenesség és a gyarmatosítás ellen harcolnak. → Velünk vannak!

A bizonyítás nem csak azt a nézetet teszi nevetségessé, hogy Oroszország saját gazdasági érdekei miatt terjeszkedik, de azt is, hogy hatalma a szabadságjogok csorbításával, önkényuralommal, diktatórikus eszközök alkalmazásával jár együtt. A Szaniszló-féle levezetés szerint az oroszok a szabadságot hozzák el valójában. Innentől adekvát, hogy az Echo tévé műsorvezetője katonás, de szerelemtől búgó hangon nyilatkozzon az orosz intervencióról.

“Ha az oroszok felkínálják, hogy visszavegyük, ami a mienk volt sok évszázadon át, vajon mit felelünk? Hogy majd brüsszeli, washingtoni uraink megmondják?”
(képviselői funky blog)

Mi a jófarok történt itten harmincöt év alatt? Nem tudom. Na jó, huszonöt év rezsóváltás, de hogy ez ennyire megbolondítsa a magyart az már zsenánt, nekem legalább. Szívesebben hallgatnám a lengyeleket a Lokomotívban, mint ezt a farkat most és itt. Nem mindegy, de már minden mindegy.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!