A nagy Szijjártó-csel

Onnan kellene elindulnunk, hogy kies hazánk momentán az USA szövetségese volna több okból kifolyólag. Papíron legalábbis, és most, hogy Trump nyert, még inkább az lesz, Orbán víziójában ők ketten, mint atya és fia dirigálnák az új világrend eljövetelét, amiről nem tudjuk mi. Föl sem világosítottak minéműségéről, csak az a ziher, hogy lesz. Megerősítette ezt újólag pénteki szeánszán doktorminiszter urunk is, midőn megint kijelentette: „Amint Trump hivatalba lép, a világ egy hatalmas fordulatot hajt majd végre”.

Kíváncsian várjuk az eljövetelt, de addig is élni kell valahogyan. Így az sem volna utolsó dolog, ha nem szúrnánk hátba a barátainkat, nem mennénk szembe a dolgaikkal, mert ez egyrészt illetlen, másfelől fura jellemre vall. Hogy ez eszünkbe jutott, az nem egyéb miatt történt, mint, hogy nem más, hanem az USA volt az, aki szankciókat vetett ki az orosz Gazprombankra, a nagy barátság és együttműködés jegyében viszont Szijjártó kijelentette, sikerült kitalálni, hogyan kerüljék meg ezeket, kicselezve mindent.

Hogy kontextusba kerüljön a dolog, nem árt rögzíteni, az amerikai adminisztráció nem széles jókedvében hirdetett szankciót az orosz bank ellen, hanem azért, hogy Putyinnak kevesebb pénze legyen ukránokat öldökölni. Az ukránok (és a kárpátaljai magyarok) vére azonban a magyaroknak (Fidesz) egyáltalán nem fáj, még akkor sem, ha mint most már tendenciaszerűen, amikor Orbán Putyinnal békéről egyeztet, másnap megindulnak a rakéták ide a szomszédba is, erről azonban soha egy büdös szó nem esik, csak arról, ha az ukránok visszalőnek.

Szijjártó a mostani nagy cselvetést azzal igyekszik igazolni, hogy ezt kívánja meg kies hazánk energiaellátása, de az ilyen alkalmakkor az mindig feledődik, hogy rengeteg idő lett volna leválni az orosz energiacsöcsről, ami a környező országoknak sikerült, mi azonban meg sem próbáltuk vagy próbáljuk. Helyette viszont mindig akad indok pénzelni az oroszok háborúját. Emellett még valami más sötét titok is lappang itt az elszámolások körül, a háború finanszírozása mellett hazai érdekek is felsejlenek, de minden titkos.

Arról nem érkezett információ, az amerikaiak mit szóltak ahhoz, hogy Magyarország megint szembe köpte őket, de a Fidesz már nem is tart az ejnyebejnyétől, mert jön majd Trump, akinek így is jó lesz az új világrendben. Így vélik a magyar okosok, erre bazíroznak, csak nehogy érkezzen valami meglepetés a szalmahajú beiktatása után, mert egy dolog róla biztos, teljesen kiszámíthatatlan a manus. Még a mostani hatalmas szerelem is elmúlhat. A Fidesz viszont megint egy lapra tesz fel mindent, mert gondolkozni megterhelő nekik.

Nem is akarnak, soha nem is szoktak. Ennek a jele az is, hogy amikor az USA még novemberben bejelentette a szankciókat a Gazprombank és további ötven orosz bank ellen, „hogy korlátozza Oroszország hozzáférését a nemzetközi pénzügyi rendszerhez”, a mi külügyminiszterünk ezt a magyar szuverenitás elleni támadásként értékelte, amiből a magunk részéről azt a kósza következtetést tudjuk levonni, hogy akadályozzák az orosz háború magyar finanszírozását, amit ím most Szijjártónak sikerült kicseleznie. Ha ettől lator állam leszünk, akkor is.

Külügyminiszterünk azonban erre az egészre jól láthatóan büszke. Ez a kebeldagadás viszont hasonlatos A tanú-béli Virág elvtárséhoz, aki a magyar narancs kapcsán azért örült, hogy túljárt az imperialisták eszén. Azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy mint utaltunk rá, ezek az imperialisták most épp a szövetségeseink volnának, de ezek után (is) ez a kapcsolat erősen megkérdőjeleződik. Mint ahogyan minden olyan viszony, ami minket a civilizált világhoz köt, azaz, nem történik egyéb, mint ennek újbóli megtagadása.

Ha csak nem ez lesz az új világrend esszenciája, akkor nem tudjuk, mire vélni a trutymó efféle kavarását. De íme, itt az újabb bizonyság, egyáltalán nem kell azzal foglalkozni, miket mondanak ezek, hanem csak arra kell figyelmezni, amit csinálnak. És ez nem egyéb mindent összevetve, mint az: kies hazánk ebben a sztoriban nem más, mint az oroszok csatlósa, de ezt is annyiszor bizonyították már, hogy ez az újabb Szijjártó akció már igazán nem oszt, nem szoroz, a plecsnijét már jó előre megkapta érte.

Viszont lassan kinéz egy újabb is. Vagy egy dácsa valahol a nagy Oroszországban. Mert foglaljuk össze újólag, hogy el ne feledjük: a csűrdöngölés lényege, sikerült kitalálni, hogyan verjük át legnagyobb NATO szövetségesünket, és az egész célja az ellenséggel való üzletelés. Illetve egy kis haszon netán a hazai zsebekbe, hogy ezt se feledjük. Orbán a Kossuthon tegnap megint óbégatta a békét, s amikor erről hallunk, akkor jusson eszünkbe ez is, amit itt előadtam. Hogy teljes legyen az a kép, amit tagadnak előttünk.