A békegalamb és a sánta kutya

Enyhe szavakkal föstve le a dolgokat, úgy fogalmazhatnánk, Orbán aktuális békemissziója egyre zavarosabb. Legfőképp az a fejezete, hogy kivel beszélt karácsonyi tűzszünetről, s erre ki mit válaszolt neki, természetesen nem az ő, tegnap is idézett előadásában, miszerint: „A magyar EU-elnökség végén újabb erőfeszítéseket tettünk a béke érdekében. Javaslatot tettünk egy karácsonyi tűzszünetre és egy nagyszabású fogolycserére. Milyen szomorú, hogy ezt Zelenszkij elnök a mai nap során egyértelműen elutasította és kizárta. Mi megtettük, amit lehetett!”

Ebben csupán az a csont, illetve a zavaró tényező, hogy az ukránok is olvassák miniszterelnökünk Facebook-oldalát, ahol közölni szokta, ami a fejében gőzölög, következésképp válaszolnak is rá, ami azonban a magyar sajtó túlnyomó rezsimpárti részében meg soha nem jelenik. Ez bevett szokás, de ma már szinte azt sem mondhatjuk, hogy az egész alávaló cirkusz a gombáknak szól, hiszen ők rég túlvannak már ezeken (is), és legfőképpen azzal foglalatoskodnak, hogy életben maradjanak a nekik hazudott Kánaánban.

A bolti akciókat nézik, és nem kegyelmes urunk közösségi oldalát olvasgatják. Így nagy valószínűséggel, ahogyan ma már az sem jut el a tudatukig, hogy Orbán Viktor békegalamb jelmezben szarik a sakktábla közepére, így azzal sem foglalkoznak, hogy az ukránok csípőből cáfolják mindazt, amit Orbán és decens csapata róluk és a nevükben elmondott. Pedig éppen ez történt. „Ukrajna nem is mondhatott nemet a magyar javaslatra, ami karácsonyi tűzszünetet kezdeményezett, ugyanis egyáltalán nem kaptak ilyen javaslatot.” – Így az ukrán reakció.

Mindemellett a mimagyarok a magyar kormány kommunikációjából azt sem tudhatták meg, holott talán fontos lehetne, hogy amikor a mi békegalambunk Putyin cimborájával diskurált telefonon, ott az hangzott el, hogy a Kreml „továbbra is kizárja a konfliktus békés rendezésének lehetőségét”. Ezek után talán érdekesnek mondható, hogy az ebben a kontextusban fölbugyogó összes szart az ukránokra igyekszik kenni doktorminiszter urunk, és bár annyiszor föltettük már a kérdést ennek kapcsán válasz nélkül, miért, most megint meg kell tennünk.

Több aspektusból is. Mert és ugyanis az oroszok kihasználva Orbán bődületes hazugságát, az ő nyomán két kézzel mutogatnak az ukránokra: „Zelenszkijnek a közösségi médiában megjelent reakciójából, valamint környezetéből ítélve az ukrán fél elutasította Orbán minden javaslatát” – mondta Peszkov, Kreml szóvivő, amiben az is érdekes, hogy diplomáciában nem nagyon szoktak a Facebookra hivatkozni, mert ott sok minden megjelenhet, aminek köze sincs a valósághoz. Mint ahogyan a sánta kutya most is elszaladt, miniszterelnökünk pedig itt maradt.

Vizsgálandó lehetne Orbán és az oroszok fura szimbiózisa önös érdekből már csak azért is, mert ez az országnak sem a múltat nézegetve, sem a jelent vizsgálva, a jövőre pedig szinte gondolni sem merve egyáltalán nem jó, mi több, csak kára származhat belőle. Mint ahogyan már most is, de a jelek szerint ez sem doktorminiszter urunkat, sem a Fideszt nem érdekli, az okok azonban mindaddig ismeretlenek maradnak, amíg a Kreml nem borítja ki a gusztustalan tartalmú bilit. Amíg azonban Orbán olyan jó fiú, mint most is, ilyen nem történik meg.

Addig is az szűrhető le, hogy ez megint egy újabb alávaló színház, amelyben Orbán és Putyin, a Karmelita és a Kreml élő egyenes adásban fogtak össze, hogy belerúgjanak Ukrajnába, illetve velük együtt a világ azon (jobbik) felébe, amelynek már elege van ebből az egészből. Mindezt pedig az EU soros elnökség örve alatt, ami még visszataszítóbbá teszi az egész mocskos előadást. Vannak azonban kiegészítő elemek is a szeánszban, és ezek legalább olyan fontosak a végeredmény szempontjából, mint az eddigiek.

Orbán bizonytalan állagú személyiségéről volna szó, a narcisztikus, megalomán, hatalommániás, zűrzavarról, amely jelen stádiumában Magyarországon túllépve világpolitikai tényezőként határozná és mutatná meg önmagát, ami ebben a formában a nevetségesbe hajlik. Csak nem tudunk rajta jó szívvel mosolyogni. Ám az elborzadás és megvetés mellett megteszik ezt helyettünk azok, akik korábban kávézni küldték a folyosóra, amiből hősünk nem tanul, igaz, olyan nagyon szándékában sem áll. Feredőzik a trutyiban.

Csak minket is magával ránt a mélybe, az a baj. Meg még természetesen sok egyéb is, hogy napestig lehetne sorolni.  Összefoglalva mégis, ez az egész azt mutatja, hogy miután Orbán az egész országot a saját kis homokozójává tette, kirabolta, lebutította és romba döntötte, most már semmi egyéb nem érdekli, mint a saját zavaros és visszataszító ambíciói. Tizenöt keserves év után eljutottunk ide, hogy az ukránok kapcsán kijelentette „mi megtettük, amit lehetett”. Akkor az kérdenénk, most már vége is lesz az egésznek? Költői érdeklődés volt.