Kamu

Mint tudjuk, a falat kenyérként vár Trump győzelem bekövetkeztével megszületett a „békeköltségvetés”, mint ami fényes jövőnk záloga. Ha nem is aznap, amikor a szalmahajú pezsgőt bontott, de előkerült azért doktorminiszter urunk fiókjából a dokumentum, ami elmondása szerint nagyon régen ott rejtőzött, de, hogy ki rakta oda, milyen kis manók vagy más mesebeli lények, azt nem árulták el nekünk.

Viszont a kormány – és Orbán, bár ez a kettő egy és ugyanaz – elmondása szerint ez a költségvetés a 2025-ös Kánaán eljövetelének letéteményese, az új gazdaságpolitika záloga, bár népünk még nem bólintott rá a nemzeti konzultáción, a baj tehát ez lehet vele. Vagy éppen valami más. Mondjuk, hogy Brüsszel megint áskálódik és hazánkra tör, ráront mintegy a nemzetünkre a baloldal képében, amikor azt mondja, ez az iromány egy nagy kalap szar.

Bár, mint tudjuk, Brüsszelnek volt gyerekszobája, tehát nem használ ilyen illetlen szavakat. Inkább úgy fogalmaz, „a magyar költségvetési terv hiányos, és megbízhatatlan adatokon alapul”. Hogy félreértés ne essék, az EU középtávú tervet nézett, aminek azonban értelemszerűen része a jövő évi is, és erről állapította meg, bajok vannak az abban vázolt gazdasági növekedési tervekkel, a tervezett inflációval és a kamatkiadásokkal is.

Az alapokkal tehát, amire értelemszerűen mást építeni nem lehet, csakis légvárat, ilyen szülinapos ugráló készséget a gombák számára, amíg ki nem pukkan. Az utóbbi években ez minden alkalommal be is következett, és Nagy Márton jó miniszter urunk dolga volt a csodálkozás, hogy nem jön az ÁFA, mer’ az online boltok, meg, hogy a magyari szavazópolgár bátortalan költeni. Ilyen cuki kurvaságok vannak utólag mindig.

De a módszer és a szándék, ami miatt eszünkbe jut Virág elvtárs bölcsessége, ami ebben az esetben megfordul. Emlékezhetünk a magyarázatra, miszerint: „Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén”.

Mint látjuk, a jelenben az imperialisták résen voltak, így az a kamu, ami a dokumentumokban megjelent, nem nekik szól, hanem valaki másnak. S ha abból indulunk ki, hogy a Fidesz gombái és moszatai elalvás előtt nem a magyar költségvetés számait olvasgatják az ágyban, s mint látjuk, az EU is résen van, a Fidesz senki mást nem vág át a hazudozással, mint most már saját magát. Illetve persze másról lehet szó. Hogy a költségvetés nekik csak maszlag.

Úgy is bánnak vele, amit rendeletileg lehet hetente módosítgatni, ami semmi egyéb, mint folyamatos tűzoltás, lukak tömködése, a pénzek pakolászása ide meg oda, hogy össze ne roskadjon az emlegetett légvár. Viszont ehhez képest van a gombák képébe tolva, amit ők már fel is tudnak fogni, a folyamatos jövő idő, mint amikor lehagyjuk, kanyarban előzzük, a valóságban azonban most már csak pöfögünk a sor végén. Tehát minden csak káprázat.

Hogy mennyire így van ez, azt az is bizonyítja, ezzel a lebukással párhuzamosan a KSH-val is baja támadt jó Nagy Márton miniszter urunknak. Az „adatok körültekintő értelmezésére” hívott fel Orbán aktuális kedvence, ami az ő képzeletében annyit jelentett, hogy a fogyasztás növekedését nem úgy kellene vizsgálni, ahogyan az szakmailag bevett, hanem voltaképp hasra ütve. Olyan évet venni hasonlító alapul, ami biztosan diadalmas eredményt mutat.

Hogy megértsük, a nagymártoni módszertant, szerinte úgy is lehetne 2003-as számokat nézni, hogy mondjuk 1963-at vesszük alapul, amihöz képest a siker valóban észveszejtő. Most kicsit túloztunk, de a lényeg ez, és itt is, még egyszer is nehezen érthető, ezt most miért. Bár tudjuk, a diadalmi jelentések miatt, amire azonban ilyen körülmények között, amikor a számok már semmit nem jelentenek, az ég egy világon semmi szükség nincsen.

Csakhogy, most így belemenni a jövőbe elég merész vállalkozásnak tűnik. Mert a konjunktúra idején, amikor számolatlanul ömlött a pénz, el lehetett takarni a teljesítmény hiányát, most azonban éppen ez bukik a felszínre, bebizonyítva azt, hogy a Fidesz kormányzása tizenöt esztendőn át nem volt egyéb, mint kamu. Egyszer minden kiderül, és egyszer mindennek meg kell fizetni az árát, csak az nem mindegy, ezt ki teszi meg. Mi fogjuk.

Te fogod én nyájasom, bár eddig is te tetted. Mert ebben a dzsumbujban egy fix pont azért akadt, s ez a fideszfiúk gazdagodása, közkeletűen a lopás, s amíg volt miből, az ország is eldöcögött. Most azonban fölös pénz nincsen, viszont mégis kiveszik a jogtalan részüket, következésképp onnan hiányzik, ahonnan a leginkább fáj, s innen és ezért jön a szemfényvesztés, a számok babrálása, ami mögött azonban semmi sincsen. Ami a vég kezdete.