Menczer mint Európa új hangja

Szép lassan keretbe foglalódik, kijegecesedik mintegy az a tahó botrány, amit Menczer kavart Pécsen, amikor Magyar Pétert pocskondiázta majdnem negyed órán át. Úgy tűnhet, hogy a kelleténél többet foglalkozunk az esettel, sőt, már hallani véljük a hangokat, miszerint nem ezen kellene méláznunk, hanem más, fontosabb dolgokon, hogy ez is csak terelés, és még az is lehet. Ugyanakkor mégis szükséges minden oldaláról alaposan megvizsgálni, hiszen erősen úgy tűnik, most már ez lesz. Hogy ez a jövőnk.

Kiábrándító és iszonytató, ahogyan új korszakba lépünk, ami azonban mégis annyira ismerős az elmúlt század első harmadából, amikor bimbóztak az ordas eszmék, és találtak hozzá hangot is, embereket is, utcai harcosokat úgyszintén. Doktorminiszter urunk pénteki, kossuthi szeánszán nyomta rá a jóváhagyás pecsétjét erre a szép, új (illetve nagyon is régi) világra, midőn is megveregette ennek a Menczernek a buksiját – amitől neki meg orgazmusa támadt, hogy élvezi ezt az egész mocskot. „Szóvivőként pont ez volt a dolga.”

Ezt kappanhangozta bele a kajla világba maga Orbán Viktor, amiben a legkisebb hiba az, Menczer nem a szóvivője neki, hanem a kommunikációs igazgatója (állítólag), de kicsire nem adunk. Arra azonban már igen, hogy mi az, ami „pont ez”, s amiről a magyar politikai élet szereplői annyit mondtak, ilyen eddig még nem volt, aztán legyintettek egyet, és csak magukban tették hozzá, hogy most meg már van. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, pedig éppen, hogy nem az. Inkább hányni való, hogy egyértelműek legyünk.

Doktorminiszter urunk azonban nem elégedett meg ennyi örvendezéssel, tovább ragozta a gyalázatot, a maga megszokott módján hülye képekbe foglalta az agyában gomolygó gőzöket. „Aki szelet vet, vihart arat, vagy ahogy adventkor mondanám inkább, aki kardot ránt, kard által vész el”. – mondta egyetlenünk, amihöz már csak a boldog karácsony hiányzott, helyette azonban még annyit hallottunk: „Meglátjuk, hova fejlődik mindez”. Itt föltennénk a kezünket a padban, hogy tantóbácsi, én tudom, de nagy valószínűséggel mindenki tisztában van vele.

Itt közbevetőleg azért megjegyeznénk, hogy miniszterelnökként vajon komilfó-e így beleállni egy ilyen történetbe, illetve egyáltalán belefér-e egy ilyen hivatalba, hogy pitbullokat uszítunk akárkire. Könnyen belátható, nem igazán, mi több, egyáltalán nem, amiből viszont az a kérdés fakad, micsoda is Orbán Viktor ebben a visszataszító történetben. A megítélést azonban mindenkinek a gusztusára bízzuk, hogy mondja ki magában, avagy ordítsa bele a tajtékos égbe. Ettől sem lesz más, de talán egy kicsit jobb a zaklatott léleknek.

Mert az sem teljesen világos, hogy miután doktorminiszter urunk végzett a Kossuthban, utána milyen minnőségben fogadta a Karmelitában a Patrióták Európáért uniós parlamenti képviselőcsoport tagjait. Mert fogadta, feledve újra, hogy ebben a pillanatban ő még a soros elnöke volna annak a képződménynek (lásd: EU), amelyet amúgy szétverni óhajt. Persze igazán e célból érkeztek hozzá a patrióták, meg az akolmeleg miatt, amit Budapesten érezhetnek, mert Brüsszelben (Strasbourg) nem igazán. Kell egy kis összebújás.

Orbán azonban, mintha még a Kossuth stúdiójában lett volna, ugyanott folytatta a patriótáival is, kijelentve: „A patrióták a brüsszeli elit egyetlen valódi ellenzéke, Európa új hangja, amelynek hallatán Brüsszel megremeg”. És ezen a ponton állunk meg egy kicsinyt, mert tudjuk, ezek a patrióták Orbán játékszere, nagyságának igazolásául hozta létre az egész bagázst, így, ha annyira nem is, mint idehaza, de a hangjukat is ő szabja meg. Történetünk elején azonban azt láttuk, Menczer hangja péntek reggel óta Orbán hangja, ebből fakadóan Európáé is. (Állítólag.)

Erre kell jutnunk a logika kérlelhetetlen útján, azaz, Orbán nem egyebet mondott, hogy szándékuk szerint szétordenáréznák Európát is. Arra is utaltunk, honnan ismerős ez már száz év előttről, van azonban egy aprócska csont itt már a sztoriban, amit úgy hívnak, karantén. Amiben vannak a szuverenista-patrióták amúgy Európában, következésképp, hogy megremegnének, vagy reszketnének, mint a nyárfalevél az EU-ban, az nem igazán látszik. Innen tehát az következik, ez is csak a hazai gombáknak szól. Viszont nekik nagyon.

Mindent szabad. Ez az üzenet voltaképp Menczer szájával, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a gyeplő már a lovak közt van, és száguldunk az agresszív ismeretlenbe. Amúgy ettől az egész bulitól a Tisza Párt követőinek száma gyarapodott, ez azonban nem látszik eljutni a csatározó Fidesz tudatáig, így félelmünk az és annyi, minél népszerűbb a Tisza és Magyar, ezek annál agresszívebbek lesznek, és ennek tényleg nem lehet látni a végét, vagy éppen nagyon is. Valami nagyon csúnya és félelmetes kezdődött el, és nem tudni, hol az út vége.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Menczer mint Európa új hangja
  1. tanyi szerint:

    Még az a szerencse hogy a béke nagy követei és tele vannak keresztény szeretettel!

  2. Yeti szerint:

    Nagyon is tudni, a jáki út a vége!
    Nekünk egész biztosan. Ám éppen ezért nincs már miért bármiféle szabályt is betartani. Az a bizonyos kard általi veszés meg errefelé legfeljebb szamurájkard általi lehet.
    Végre egy jó kép itt felül az ordító egérről(na jó, legyen a nagyobbik rokonforma), olyan mintha satuba szorították volna a tökeit.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Többször elmondtam Magyarral kapcsolatban fenntartásaimat. Mindenestre Menczer gauleter, és n.b. Führerje oszlatta el bennem a kételkedést .
    Gondolom vagyunk így páran…

  4. polyvitaplex szerint:

    „Menczer Tamás jól tette, hogy leállította a Tisza Párt rém kellemetlen politikáját”, idézi a nagy formátumú államférfit az állami tévé honlapja.

    Sunyi és gyáva, be van szarva egy valamivel több mint fél éve ismertté vált, volt fideszestől, aki veszélyt jelent a hatalmára, de mint már annyiszor, most sem vállalja a vitát, a nyílt szócsatát, hanem másokat tol maga elé (vö. neki nem szokása mások szoknyája mögé bújni), ráadásul jön ezzel a szenteskedő adventezéssel, cinikus geci.

  5. Hugi szerint:

    …látni bizony. 🙁 Az út vége is csúnya és félelmetes lesz. 🙁 Orbán a demokratikus úton történő távozást nem fogadja el. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum