Beépített szépség

„Tovább kell fokozni a béketörekvéseket…” – Ez volt Szijjártó külügyminiszterünk reakciója arra, hogy az a hatalom (vö.: Oroszország), amely kitüntette őt, terrorbombázást (rakétázást, drónozást) hajtott végre Ukrajna ellen, s mindeközben egy ilyen pusztító készség Kárpátalján, a magyar határtól néhány kilométerre okozott múlhatatlan örömöket az ottani Fidesz-szavazó magyaroknak. Épp emiatt duplán kellene morcosnak lenni Putyinra, olyan azonban nem hangzott el most sem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics álljon le.

Nem világos, mint ahogyan soha nem is volt az, kies hazánk béketörekvései miben állnának konkrétan az óbégatáson kívül, amitől az emberben immár az a kép alakul ki, olyan ez a békekárálás, mint a Beépített szépség című, amúgy degenerált filmalkotásban Sandra Bullock, aki a bikinijében a színpadon össze-vissza beszélt minden zöldséget, míg el nem hangzott a szájából a kötelező mondat, „legyen világbéke”, s akkor mindenki boldogan vigyorgott, hogy a foglalkozás elérte a célját, s eléggé bamba lett mindenki.

Nem akarnánk nyájas olvasóink gyomrát teljesen fölfordítani, de tessenek elképzelni külügyesünket női fürdőruhában, magassarkúban, fején boával, ahogyan a békéért toppogat, mert voltaképp megszólalásai ezen a szinten mozognak. Ugyanakkor most már azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy Putyin tényleg átlépett egy általa oly szívesen emlegetett vörös vonalat, ideérkeztette a határ mellé a háborút, amire azonban a Fidesznek Szijjártó szájával semmi mondanivalója nincsen a fönt említett közlésen kívül.

A szívüknek kedves forgatókönyvet amúgy egyébként annak idején Orbán Balázs adta elő mint emlékezhetünk, s ami nem egyéb, mint meghajolni Putyin akarata előtt, és kékszegélyű kistányéron adni át neki az ország kulcsait, ami momentán Ukrajna. De, ha nem csak a drónjaik érnek el a magyar határhoz, akkor a mienké is. Orbán Balázs ezt mondta, és igazán senki nem cáfolta meg őt, így Szijjártó mostani megnyilatkozása sem, amikor még így is képtelen egy emberi megnyilatkozást kipréselni magából a bikinis nyávogáson kívül.

Sokszor huszonnégy óra telt el Trump győzelme óta, már a másnaposság is elmúlt, amit az okozott, hogy Orbán vodkával ünnepelte azt, de nem tűnik úgy, mintha béke lenne. Sőt, a jelek szerint még fokozódik is az oroszok romboló kedve, akiktől mást nem is nagyon lehet várni. Kitetszik ezért a békeóbégatásból, hogy aki ezt teszi, az nincsen tisztában Putyin rendszerével, amelynek jellegéből fakadóan lételeme a háború, s ha még Ukrajna kapitulálna is, ami a Fidesz álma, akkor sem hagyná abba, mert folytatnia kell, másképp összeroskad.   

Trump nem beszélt Putyinnal, holott ezt harsogták, Moszkva viszont tagadta. Ezzel szemben Scholz igen, akinek az orosz elmesélte, a háborút addig folytatják, míg a céljaikat el nem érik, ugyanakkor most sem mondta el, mint ahogyan lassan három éve sem, igazából mi volna az. Csak sejthető, s ha Szijjártó is pedzegetné, talán megvilágosodna Orbánnal együtt, hogy nagyon rossz szekeret tolnak. De, ha mint az igazából tételezhető, hogy valóban tudják, mi az, s ennek ellenére teszik, amit tesznek, akkor hazaárulók, de ez kevéssé zavarja a köreiket.

Visszatérve azonban a Kárpátaljai sajnálatos incidensre, nem árt számba venni, mit nem tett meg Szijjártó, amit amúgy meg kellett volna tennie. Nos, nem kérette be Oroszország budapesti nagykövetét, amiért orosz támadás ért egy magyarlakta területet, nem hívta fel Szergej Lavrovot, nem ítélte el Oroszországot a nemzetközi jogot és szerződéseket sértő háborújáért, nem szólította fel Oroszországot, hogy azonnal szüntessen be mindenféle harci cselekményt Ukrajna területén és ellen, csapatait pedig vonja ki Ukrajna nemzetközileg elismert területéről.

Ezeket nem tette meg, helyette átment Sandra Bullockba (megint). Éppen ezért és ennek fényében az volna ebben a helyzetben az egyetlen igazi nagy kérdés, hogy a Fidesz és annak kellően el nem ítélhető tagjai miért teszik azt, amit tesznek. Mivel tarja a markában őket az orosz, de ez csak egy új rendszerváltás után fog kiderülni, ha egyáltalán. Addig is azonban kikerekedett szemekkel lessük, ahogy úgy táncol a komplett Fidesz, amiként Putyin fütyöl, lett légyen ez országunk számára bármilyen káros is.

Sőt, még károsabb, ha abba gondolunk bele, hogy Trump ígérvényének is felültek, rátettek mindent egy másik rossz lóra talán azért, hogy a rendszerük megmeneküljön, és még azt sem veszik észre, még az is lehet, hogy a szalmahajú ténykedése rogyasztja majd meg végleg. De odáig már nem terjed a horizontjuk. Vagy pediglen igen, de mégis lapot húztak tizenkilencre, mert Mikszáth dzsentri-szlogenje az övék, miszerint: „Ej, csak egészség legyen, meg egy kis tűrhető kártyajárás”. Elég hamar megtudunk mindent. A saját bőrünkön.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Beépített szépség
  1. Coolman szerint:

    Kedves Kázmér! Én már régóta azt gondolom,hogy ezek nem 19-re, hanem 20-ra húznak még lapot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum