Az értelmezés elviselhetetlen könnyűsége

Orbán Balázs – Orbán Viktor politikai igazgatója, tanácsadója mintegy – egyértelműen fogalmazott hazánk és Oroszország kapcsolatáról egy feltételezett agresszió esetén. Egészen egyszerű nyelvre lefordítva az az álláspontja, s mivel többes számban beszélt, akkor a Fideszé is, a kormányé is, hogyha Putyin megjelenne a baráti tankjaival, akkor Magyarországot neki kékszegélyű kistányéron kellene átnyújtani, esetleg egy kupica vodkával együtt.

Ebbe a minősíthetetlen ideába aztán belekeverte ’56-ot, megszentségtelenítve azt, voltaképp relativizálta és helytelennek minősítette mind azokat az eseményeket, amikor a hazát fegyverrel kellett védeni, innen nézve tehát már hőseink sincsenek. A legszebb az egészben mégis az, hogy a szuverenitást óbégató, annak védelmében hivatalt is felállító kormány adandó alkalommal éppen ezt a szuverenitást lökné oda egy külső hatalomnak gondolkodás nélkül.

Ezen az egészen voltaképp túl sokat gondolkozni nincs mit, ez olyan krumplileves, amit Kádár apánk megálmodott, tehát krumplileves, azaz, hazaárulás és kollaboráció egy Fidesz képviselő (a miniszterelnök politikai tanácsadójának) szájából elhangozva. Tegnap két kimenetelt vélelmeztünk, miszerint ez a kisebbik Orbán röpül, illetve, hogy marad, és bevédik. Ez utóbbi történt meg, és maga Orbán Viktor tette ezt, azaz, innentől mások a súlyok.

Hogy végül arra jutott doktorminiszter urunk, biztos abban, hogy ő ezzel a másik Orbánnal adott esetben a Corvin köznél vállt-vállhoz vetve harcolnának, az egy mesebeli, kifestőkönyvbe való kép hazafias neveléshez óvodásoknak. Ennél sokkal lényegesebb, mert a Fideszt magát hordozza, hogy Orbán Viktor szerint félreértették a politikai igazgatóját, eszerint tehát nem azt mondta, ami amúgy a száján kijött, pedig mi tudjuk, hogy igen.

Kialakul viszont az a kép, hogy kompletten a Fidesz, de legfőképp miniszterelnök urunk rendszeresen mond olyanokat, amikre voltaképp nem is gondol. Ennek eredője már a homályos múltba vész, amikor Orbán Viktor életterekről értekezett (vö.: Lebensraum), ami lassan nyolcvan éve eléggé illetlen fogalom Európa-szerte, amire azt a választ kaptuk, O. V. mondta azt, hogy Lebensraum? Nem, azt mondta élettér – na ugye.

Még távolabb menve, s vizsgálódásunkat kiterjesztve jut eszünkbe az azóta is sokat hülyült Kövér László köteles beszéde, amelyben azt javasolta a kormány intézkedéseit nem kedvelőknek, hogy kössék föl magukat. Erről azóta is bizonygatják, hogy nem is úgy gondolta, pedig de. A fideszesek soha nem azt gondolják, mint amit mondanak, bár ez nem egyezik miniszterelnök urunk intésével, hogy mit kell figyelni, a szavait vagy a tetteit.

Mindemellett a szó a gondolat tükre, anélkül nehéz volna elhangoznia, hogy előtte a beszélő (szónokló) fejében meg ne fordult volna, éppen ezért volt nehezen értelmezhető például doktorminiszter urunk hadoválása annak idején a tiszta fajúságról, hogy ezt helyesnek gondolja, mert különben nem jött volna ki a száján. Amúgy már régen rossz, ha egy politikus rendszeresen arra kényszerül, hogy magyarázza a minősíthetetlen beszédét.

A rendszer totálissá válása után majd már nem kell, addig azonban minden egyes ilyen aktus segít nekünk a komplett kép megértésében, hogy úgy lássuk – ebben ez esetben a Fideszt, ahogyan látnunk kell a maga valójában. Mint aki kisemmizi és elárulja a hazáját, fasiszta (néhol náci) gőzök vannak a fejében, a lakosság pedig nem érdekli egyáltalán. Ennek a híres tételmondata a lázári, akinek nincsen semmije, az annyit is ér. Ez is bájos.

Aztán állítólag ő sem úgy gondolta. Mindemellett eltekintünk attól, hogy fölsoroljuk az összes olyan fideszes kijelentést, amellyel szembe köpték az ellenzéket, a hazát és annak polgárait, amiből összeáll egy olyan rendszer, mint a NER. Viszont, ha egyesével nem gondolják úgy, akkor összességében sem, tehát NER sincsen. De akkor minek nevezzük, legyen talán J. A. polgártárs után fasiszta kommunizmus. Voltaképp ez egy kis feudalizmussal spékelve meg is áll.

Jelenleg azonban még a Fidesz propaganda, akárha malac a jégen, küzd Orbán Balázs bűzös gondolataival, hogy kompletten az egész bagázsra rávetül a hazaárulás vádja, ám ezek szerint a menekülés első számú útja ez: nem úgy gondolta, rosszul értettük, ennél karakánabb már csak az lehetne, ha a pofánkba mázolnák, hogy el sem hangzott. Erre a metódusra az Állatfarmban van példa, bár módszereikben sokat merítenek onnan a fiúk.

Gulyás Gergely is beszállt a buliba, aki azt mondta, „Orbán Balázs félreérthetően fogalmazott, de ez nem változtat kiváló munkáján” – ez kérem szépen a Kaleta jelenség, aki ugyan pedofil, de elsőrangú katolikus, Orbán Balázs meg hazaáruló, de nagyszerű fideszes, ami ezek szerint mindent fölülír. S itt vagyunk helyben, mert ezt már értelmezni sem kell, itt áll előttünk feketén-fehéren az aljas romlottság. Ha kifordítjuk, ha be, mindenképp.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Az értelmezés elviselhetetlen könnyűsége
  1. polyvitaplex szerint:

    „Orbán Balázs félreérthetően fogalmazott, de ez nem változtat kiváló munkáján”

    Igen, nyilvánvalóan. Tele vagyunk kiváló munkát végző, jóravaló emberekkel, akik néha félreérthetően fogalmaznak, sőt félreérthetően cselekednek. Már ha a szuverenitásunkra kényes, és amúgy kezdettől fogva ukránellenes és oroszbarát kormánynak saját cselekedetei vannak, és nem csak utasításokat hajtanak végre.

  2. Yeti szerint:

    Stiftgasse lesz az, nem a Corvin köz.
    Nemigen kockáztatná meg egyik rohadék se a személyes harcot.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda, és Mindenki !

    Na most abba gondoljunk bele, hogy a náci Führer, vagy bármelyik gauleiter parancsára lőjünk-e ? Vagy egyáltalán mernének-e fegyvert adni a kezünkbe ?? Nem vagyok én annyira biztos benn..
    Innentől viszont polgárháborúnak hívják .

  4. Ultron szerint:

    Csak ismételni tudom magamat: újabb lap, újabb gyomros a magyarnak. Rutinpálya.
    Mondhatnak, tehetnek bármit, a lényeg, hogy mi folyamatosan félreértjük szegényeket, hisz ők nem úgy gondolták…

    15 átkozott éve majd’ minden napra jut egy ilyen öszödi beszéd, de nemhogy székházak meg rendőrautók nem kapnak lángra, az agyakban sem gyúlik értelem vagy felismerés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum