Mobilmánia

Rétvári Bencének mindig meg kell szólalnia. Általában vasárnapi örömhíreket szokott közzé tenni, de most levetkezve ezt a régi szokását, hétköznap gondolta úgy, hogy nem maradhat benne az a mondandó, ami nélkül nekünk, porbafingóknak élnünk nem lehet. Vagy nem érdemes. Mobil-ügyben járult hozzá a tébolyhoz államtitkár elvtárs, amikor két „mérvadó” NER-bigyó felmérésének eredményeivel igazolta a kormány döntésének nagyszerűségét.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) és a Szent István Intézet olyanok minden bizonnyal, mint akik meg tudják mondani ez egy igazat, azt, amit a kitartójuk, azaz a NER kíván tőlük. Így lett most is, s ha ez a két intézet azt mondja, hogy felméréseik szerint a népek nagy része támogatja a mobiltelefonok használatának tanítási idő alatti korlátozását, akkor az úgy is van. Függetlenül a rendelettől azt szeretnénk tudni azonban, kiket kérdeztek.

Nem mindegy ugyanis, mert még az is előfordulhatna, hogy egy, nem a NER seggéből kikandikáló intézet (ha van ilyen egyáltalán) teljesen más eredményre jutna, de egy efféle felmérés eredményét Rétvári et. nem közölné velünk lényéből fakadóan, hiszen neki egyetlen jellemző jegye van, mint organizmus: hogy szervilis módon a gazdája seggét nyalva bizonygassa a rendszer nagyszerűségét. Ezért szokott vasárnaponkét örömködni.

Pedig a mobil komoly dolog. Lapszerkesztőként elárulok önöknek egy titkot: van a Googlenak egy szolgáltatása, a Google Analytics, amely a neten jelen lévő lapoknak ad meg mindenféle adatot az olvasóiról. Milyen cikket olvasnak a lapjában, milyen hosszan, mennyien és hol (ország, város) mennyi új olvasója van, milyen eszközről (asztali gép, tablet, mobil) olvassák, azaz, csak azt nem mondja meg épp, milyen alsógatyában van a nyájasa.

Ez sem lenne túl érdekes, de hosszú évek óta igénybe véve ezeket az adatokat a napi szerkesztői munkában (ennek segítségével törekedve a mind több elérésre), egy dolog szembetűnő és tendeciaszerű, hogy nem most kezdődve, de egyre erőteljesebbé válva az derül ki az analitikából, hogy az olvasók döntő része immár telefonon olvas „újságot”, nem véletlen tehát, a lapok elkezdtek „telefonos nézetre” szerkesztődni, ami olykor fura dolgokat eredményez.

Ez csak olyan aprócska műhelytitok annak igazolására, milyen megkerülhetetlen eszköz lett mára az okostelefon, amin ott van a fél életünk, sőt, ma már a pénztárcánk is. Ezeket elszedegetni és tárolgatni, majd visszaadni elég felelőtlen dolog, és számos veszélyt is rejt magában, ezekkel azonban most épp nem foglalkozunk, mert minek. Sokkal inkább érdekel minket a minden áron való tiltás képtelensége, és az ebből fakadó mókák és kacagások.

Emlékszünk talán, hogy tán egy éve Németh Szilárd pedagógusnapon miként köszöntötte a tanárokat. Ha feledték volna, én felidézem: nos, egy iskolai tábla előtt fotózkodott olyan beállításban, amely azt sugallta, mintha enkezével srejbolta volna oda gyöngybetűkkel az üzenetét, miszerint „Isten éltesse a magyar pedagógusokat”. Ez ugyan megható, de az üzenet jellegéből fakadóan (miszerint a netre volt szánva), ez leginkább telefonon volt olvasható.

Akkor azonban még nem volt tiltás, mint ahogyan most meg már igen, amikor Kovács levelező et. ennek tudatában üzent tanároknak s diákoknak egyaránt, hogy „Becsengettek: elindult a 2024/25-ös tanév az iskolákban. Sok sikert kívánok minden tanárnak és diáknak”. S ha Kovács levelező et. magától nem jött volna rá, mennyire hülye, akkor egy kommenttől ezt meg kellett tennie, amely így szólt: „Köszi. De nem látják, nincsen náluk mobil”.

És itt el is érkezünk egy kritikus ponthoz, hogy mi lesz a kedves vezető sok idióta és debil üzenetével, amelyekkel a TikTokon, Twitteren, Facebookon és mindenféle platformokon szórakoztatja (illetve igyekszik szórakoztatni) a nagyérdeműt, hogy azok miként érnek célba. A Fidesz így a saját kommunikációjának jó részét dobja a kukába úgy, hogy észre sem veszi, ahogyan tökön rúgja saját magát a XXI. század tagadásával.

Mégis, így is vannak olyanok, akik túl akarnak teljesíteni. Mert minek nevezhetnénk azt, hogy a felnőttképzésben tanulóktól is elveszik az okoseszközöket, mint arról az Eduline-nak számolt be egy negyvenhárom éves, érettségi előtt álló diák, aki szerint a vele egykorú tanárja is hülyeségnek tartja ezt a dedós szintet még a felnőtteknél is. Viszont megtörtént, és nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk, egy másik Eduline beszámoló miatt az utóbbit tesszük.

Ez pedig arról szól, hogy volt olyan iskola, ahol az egyik osztály öt perc különbséggel állított be ébresztőt a telefonján, amitől egész nap zengett az igazgatói. Ez is mutatja, milyen leleményes is a mi népünk, és főleg a gyerekek, akik ösztönösen tudják, hogyan kell fityiszt mutatni a hatalomnak, míg azonban a felnőttekből kiveszett ez a képesség, még csak a halvány nyoma sem maradt meg. De nem ismeretes mi történt az igazgatóiban csörgő mobilokkal.

Valahogyan, mert hajlandóak vagyunk mindent borúsan látni, a Hair egyik aktuális jelenete ugrik be, amikor a magas rangú tiszt a gyakorlótéren felsorakozó bakákhoz szólna, mielőtt elindulnak a vágóhídra, s amint beszélne, a hangszóróból üvöltő zene kezd áradni, az MP őrült rohangálással keresi az eredetét, s amikor sehol nem találja, szétlövi a hangszórókat, a tiszt pedig kivirul és beszélni kezd. Ezt itt a végén fejtörésre hagyjuk itt, ha a telefonjukon elolvasták.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Mobilmánia
  1. Ultron szerint:

    Nemzeti Gumicsont.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez az ébresztős történet most nagyon megnevettetett.
    Szoktam volt mondani, a napi ezer idióta intézkedéseik között is akad, amit kiemelt szedettel kell majd az utókornak megmutatni . Nos ez a mobil-mizéria is ilyen ikonikus , NER lenyomat.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Kéri Laci bá megszakértette, hogy Magyar Péterék sokkal jobban használják a közösségi médiát, mint ahogy a maffia legnedvesebb álmaiban valaha is tudná. Nyilván ugyanerre az álláspontra jutott a maffia háttérintézménye is, így nem maradt más választás, mint betiltani a mobilokat, a 2026-ban szavazókorba lépők közt. Hátha addigra elfelejtik, hogy kicsesztek velük… :/

  4. Yeti szerint:

    Jópofa az az öt percenkénti csengetés, csak az a baj nem jó helyen csörögtek vele. Kivéve, ha az igazgatójuk maga is nerista talpnyaló.
    Sajnos akkor sem érhetnek el semmi eredményt, legfeljebb magukra rántják a neres bosszúállást. Azt viszont nem a gyerekekre kellene hagyni!

    Emlékeztetnék a nemrég volt szavazásra. Bizony néhány város kivételével (leginkább Szombathely)nagyon is megfelelt a népségnek a jelenlegi tróger tolvejbanda 🙁

  5. repulo szerint:

    uUyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de milyen érdekes, hogy a választás óta nem volt sziréna teszt. Alighanem a nemzeti sertés üzeneteit ezen fogják közvetíteni telefonmentes időszakokban.

  6. Hugi szerint:

    Hülyék ezek úgy, ahogy vannak…

    A diákok egy nagy része már beszerzett egy régebbi telefont, amit lead.

    Elképesztő, ami ebben az országban van. Legjobban egy tegnapi hír „tetszett” miszerint Budán a nők topban, a férfiak póló nélkül nem sportolhatnak. Vajon milyen hülyeséget találnak még ki? Pl. akinek ez kipattant az agyából tuti, hogy nem normális. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum