Fokozódó téboly

Megvan a frakció, mint tegnap konstatáltuk. De, hogy miféle, az már ma bimbózni kezdett, ugyanis kiderült, a cseh Filip Turek, az Eskü és Motorosok képviseletében szintén tagja a szövetségnek. Ő pediglen náci relikviákat gyűjt, karlendítéssel üdvözöl, azaz, minden adott ahhoz, hogy máshol szalonképtelen legyen, de ide jó lesz. Mondtuk, hogy a selejtesét vakarták össze, hogy meglegyenek nyolcvannégyen, ami, bár hiába hangoztatják, hogy a harmadik legnagyobb, mégis csak uszkve tíz százalék.

Hangosak lehetnek, befolyásosak nem, illetve amúgy is elharapják előbb-utóbb egymás torkát. Kitekintve még a világba azt tapasztaljuk, egy nappal Orbán moszkvai béketárgyalása (missziója) után Putyin cimborája lakóházakat meg óvodákat rakétáz. Ez ragadtatta arra a cseh külügyminisztert, hogy hasznos idiótának nevezze a magyarok miniszterelnökét, egy bizonyos Helmut Brandstätter osztrák liberális EP-képviselő ennél is keresetlenebb szavakkal illette őtet, s nagy valószínűséggel véleményével nincsen egyedül. 

„Egy bohóc vagy. Putyin gyerekeket gyilkol, alig egy nappal azután, hogy találkoztál vele. És te a békéről beszélsz? Nézd meg a képeket a kijevi gyermekkórházról és fogd be!” – Magunk sem mondhattuk volna szebben, ám nem a mi évtizedes Orbán-undorunk a mérvadó, hanem Európáé, amely szintén alakul. Ugyanis azt is fejtegették, hogy régebben még földühítette őket ez az alak, most azonban már csak megvetően nézik, ahogyan kavarja a szart ilyen cseh nácikat bevonzva, akárha tyúkanyó az ő kis csibéit a baromfiudvarban.

Ha mégis lehetne szavunk, akkor azzal a kifogással élnénk, Moszkvából már csak egy ugrás lett volna Phenjan, ahol Kim cimborát megpróbálhatta volna rávenni a béke érdekében, ne szállítson már tonnaszám lőszert Putyinnak, mert az is a háború végéhez vezetne. Más kérdés, hogy nem olyan kimenetellel, ami a mi elvetemültünknek kedves volna. Ez ügyben tehát nem tesz lépéseket, abban azonban igen, hogy magyar lapokat minősítgessen háborúpártinak, mint ahogyan az a kormányinfón kiderült, hogy majdnem elhányta tőle magát az ember.

Gulyás Gergely, aki ez alkalommal Orbán szája volt, háborúellenes akciótervnek nevezve jelentett be elképesztő dolgokat, s mindezek után az a sanda gyanú támadt mibennünk, hogy a nagyvilágban való röpködés is csak arra szolgál, hogy az itthoni ganyét és tébolyt igazolja. Mert minek is volna nevezhető, amikor Gulyás olyasmikről számol be, hogy fel akarják venni a harcot a „háborúpárti propagandával”, de nem a naponta világháborút vizionáló Origóra (meg a többire) gondol mindeközben, hanem a független sajtóra.

Ezeket kötelezni akarják arra, hogy tegyék nyilvánossá forrásaikat, az igazságügyi miniszter pedig kidolgozza, hogy aztán az ő segedelmével vissza kelljen utalni a pénzt a feladónak, ha nem nekik tetsző helyről érkezik. Putyin szelleme már régóta lengedez, most azonban már erősen lobog, egy lépésre vagyunk attól, hogy külföldi ügynököt kiáltsanak annak minden fenyegető ódiumával. Ők – a Fidesz – mint tudjuk, soha nem vetemedne arra… – és a folytatást már mindenki kívülről fújja. A helyzet azonban, mint kitetszik, egyre csak fokozódik.

Gulyás azonban arra is képes volt, mint előtte eddig senki sem, hogy ennek az intézkedésnek a Fidesz által vélt jogosságát azzal indokolja, hogy „az uniós országok blokkolták az orosz médiaszolgáltatókat és az orosz pénzeket az európai médiában”.  Itt megállunk egy kis időre, szusszanunk egyet, hogy kijelentsük, erre a gondolatra nagyon hosszan és nagyon erősen kurvaanyázva lehet csak reagálni, ettől azonban most eltekintünk. Csak odagondoljuk azzal a toldással, hogy ennek már a fele sem tréfa, azaz, nincsen min röhögni.

Pedig ez az egész kormányinfó arra szolgált volna, hiszen már a kifejezésekre sem ügyeltek. Egy olyan kormány és párt, amely ellen rendszeresek a maffiavádak, elég szerencsétlenül teszi, ha bejelenti, ezentúl „védelmi hozzájárulást” szed be, aminek így messzeringó gondolati folyományai vannak. Kezdhették volna úgy is, de szép ez a bank, kár lenne, ha valami baja esne. Mert és ugyanis egyelőre a bankok és az energiaszektor kapta meg az új elvonásokat, ugyanis kell a lóvé nagyon. Hogy ez megint odalök majd egyet az inflációnak, és mi fizetjük?

Ki törődik azzal. Ezek nem, az bizonyos. Mindazonáltal látjuk ám, hogy nagyüzem van a választások után, ha lehet, az a téboly, ami előtte volt, most még fokozódik, de csak azt nézzük érdeklődve, mikor pattan el a húr. A bankokban, lapokban és emberekben, akiknek a sorsára mindez a haláltánc a leginkább befolyással bír. De nagy valószínűséggel azt sem tudják, mi történik a falu (város) határán túl. Isszák a sörüket a hőségben, nézik a meccset, és a lányok csöcseiről diskurálnak, miközben körülöttük tombol a téboly. Ki érti ezt?