Tegnap született, illetve előtérbe került egy fogalom, ami mostantól nagy valószínűséggel mindenhonnan ömleni fog, és úgy elveszíti – ha már meg nem történt – jelentését, mint az összes, amit a Fidesz (Orbán) összetaknyozott. Mint a nemzeti, vagy a család vagy akármi. Erre a sorsra kezdett jutni tegnap a „patrióta”, amit kínjában Orbán önmagában felfedezett, és tele is ordította vele a világot.
Még „patrióta kiáltvány” is született, amely hosszan taglalja az összes hülyeséget, ami mostanában a kedves vezető fejében bolyong, komolyságáról azonban csak annyit, hogy az is szerepel benne, ne vonják meg tőle a vétójogot, és kapja meg mind a sok uniós pénzt, ami azért nem jön, mert az Unió ellensége, s egyben ráadásul a saját hazájáé is. Nehéz belátni, miként passzol ehhez a patriotizmus, leginkább sehogy.
Nem is az a cél, hogy igaz legyen a tartalma, hanem jól beláthatóan és egyszerűen fogalmazva, hogy róla szóljanak a hírek, amit – valljuk be – tegnap sikerült is elérnie, de ez momentán olyan ötperces hollywoodi hírnévnek tűnik, vagy még annyinak sem. Ez az egész egy kétségbeesett kepesztetés végeredménye a kedves vezetőtől, akit az elmúlt napokban sorra utasítottak vissza még a széljobbos haverjai is, tehát gründolni kellett magának egy társaságot.
Ez, ami sikerült, nem nagy, de annál szagosabb. Hárman vannak benne. Orbán, a bukott cseh Babis és a méltán rossz hírű osztrák szabadságpártos Kickl, ők hárman lettek a patrióták. S az az érdekes helyzet állott elő, az esti futballmeccs szünetében, az egy perc gyűlöletben hiába mondták azt, hogy frakció alakult, ez csak egy nyomorult szövetség, ám mivel Orbán benne van, annál hangosabb. A kedves vezető tegnap már a történelem lapjain látta magát.
Idézzük a megváltót magát: „1989-ben, a berlini fal leomlásakor kezdődő korszak most zárult le, az európai parlamenti választással. Ennek keretében jön létre az új európai frakció, ami meg fogja változtatni az európai politikát”. Mint látjuk, kis híja van annak, hogy az oroszok hazazavarása után a nevezetes falat is enkezével bontsa le a kedves vezető, amiből kitetszik, hogy eddig sem volt túl szerény, most azonban már meg is zavarodott.
Elveszítette úgymond a valóságot. Akkor is, amikor azt jelentette ki, ők hárman lesznek a legerősebb szövetség a sorosisták ellen az Unióban, csak azt felejtette el közölni, hogy jelenlegi állapotukban az Európai Parlament négy százalékát képviselik, és még kellene szerezni tagokat négy másik országból is. A legszebb az egészben, hogy olyanokkal számol Orbán, akik előtte két nappal ajtót mutattak neki, azaz, így dübörögnek ők hárman a hídon.
Az is lehet – és nagy valószínűséggel kitapossa a kedves vezető, mert most ez tűnik számára a legfontosabbnak ahelyett, hogy az országot igazgatná -, szóval biztosan beszippant még pár alakot, akik ugyanúgy sehová sem kellenek, mint ahogyan ő sem, azaz, a végén még lehet egy mini frakciója, aminek az élén kukorékolhat, de ennél több nem néz ki neki. Viszont, mint látjuk, ez az egész már most is úgy van eladva, mintha Orbán Európa élén állana.
A patriótaság bevezetésével a metódus is módosulni fog minden bizonnyal. Mára muszáj lesz bevallani, hogy Brüsszel bevétele nem sikerült, ahogy történt erre utalás abban az orbáni „cikkben”, amit a Magyar Nemzet nevű nyomdaipari termék hozott le szombaton. Ebből tehát megint egy elhúzódó szabharc lesz szintén eredmény nélkül, de már a hívek is beláthatnák, nem megy ez a vezérnek, tizenöt éve hasztalan handabandázik.
Az új a mostani helyzetben annyi, el akarják venni a vétójogát, hogy ne zavarja a működést, pénzt még inkább nem kap, oda kerül végleg, ahová való, a peremvidékre, a futottak még kategóriába. Egyébiránt július negyedike a határidő, eddig kell összehozni az annyira vágyott frakciót, aztán vagy sikerül, vagy nem. Mert mondom, a foglalkozás elérte a célját, az öt perc hírnév megvolt. Ugorgyunk, ahogyan Pósalaki bácsi mondaná.
Mindemellett azt nézem nagy, kerek szemekkel, hogy a honi sajtó milyen komolyan vette ezt a cirkuszt, a látványosan, kamerák előtt aláírt patrióta kiáltványt, csak egy dolog nem derült ki: ezt kinek fogják odaadni olvasgatásra. Leginkább senkinek, tehát a szerepe ennyi volt. Csak ezt a patrióta szót sajnálom. Nem használta az ember, mert avíttas amúgy, de ezek után már nem is lehet. Ha valamit Orbán ezzel a nyüzsgéssel elért, hát ez az. Semmi több.
Gyanítom, hamarosan jön a „patrióta vészhelyzet”.
A „patr” helyett az „id” jobban illenék hozzá.
Én nagyon szerettem a „patrióta” szót, mert úgy éreztem, nincs benne az a pátosz, mint a „hazafi”-ban, és mivel nemzetközi, eleve mentes a magyarkodó felhangtól – ám legfőképp azért, mert tartalmában jól elkülönül a nacionalizmustól, a sovinizmustól, az irredentizmustól, a rasszizmustól. De mostantól kikukázhatom ezt a szót is a szótáramból, mert rövid időn belül a felsorolt veszélyes eszmék eufemisztikus megfelelőjeként fogunk találkozni vele nap mint nap. (És sajnos Jancsi bácsi és Juliska néni is még rátartibb lesz a most már „patrióta” jelzővel kicifrázható mimagyarságára.)
Most megy a „The Boys” újabb évada. Ott is a „homelandert” hazafinak fordították. Na, a „mi” orbánunk is inkább homelander, mint patriot. Mármint a sorozatbéli genya.
Mondhatja, hogy az élén áll no de a tapasztalat szerint a marhaszarnak mindig lapjával sikerül a helyére kerülnie.
Nem „kiáltvány”, hanem „manifesztum”. Ami kicsit rímel az ejakulátumra, vagyis a kör bezárult.
Sajnos dialízisre járok. Ma az öltözőben az Orbánimádó idősebb emberek lelkesen számolgatták, hogy a Vezír mennyi embert tud majd a zászlaja alatt! 300.nál nem bírtam tovább, és inkább a folyosón vártam
Putrióta megváltó.