Vallatás

Az Alkotmányvédelmi Hivatal (vö.: a magyar állam titkosszolgálata) a Magyar Hang három újságíróját rendelte be, kötötte poligráfra (hazugságvizsgáló), és vallatta őket, akárha inkvizíció. Vagy az ÁVH, illetve a Gestapo pribékjei. Ez a hír valahogyan elsikkadt a nagy hangzavarban, pedig ilyen eddig még nem volt a magyar demokrácia (?) történetében. Éppen ebből fakadólag fogalmazhatunk úgy, hogy Orbán rezsimje szintet lépett.

Félnek, és emiatt félelemben akarnak tartani. Az egész az Aszad bukása után elterjedt hír, miszerint szír repülőgép szállt volna le Budapesten rajta a diktátorral miatt generálódott, ami fideszi megfogalmazásban nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Még a három újságíró vegzálása előtt Kocsis Máté fújta meg a harsonát, adta ki a parancsot mintegy, az egész sztorit üvöltve kenve Magyar Péterre és a Magyar Hangra, ezzel is fogást próbálva találni rajtuk.

Kocsis, ahogyan bevett módszer ez náluk, Facebook-posztban kezdte verni a harci dobokat, megérezve a vérszagot, és mint utóbb kiderült, elszabadítva a vérebeket. Minden volt abban a posztban, olyan fröcsögés, ami még tőle is szokatlan, a legérdekesebb azonban az az elejtett félmondat, hogy az ügy kivizsgálásában „a szolgálatoknak is aktívan részt kell venniük”. És mit ád isten, részt is vettek, mégpedig a lehető legaljasabb módon.

Magyar Péterért nem lehetett elküldeni a nagy, fekete autót, őt csupán átkozódással lehet megpróbálni megfélemlíteni. Az újságírókat azonban senki és semmi nem védi, hármójukat tehát be is gyűjtötték, hogy a vegzálásukkal üzenjenek az összes többinek: így járhatsz te is, ha sokat jártatod a szád, vagy nem tetszik a képed, esetleg csupán azért, mert a füled lekonyul. Egyáltalán nem túlzás tehát az a megállapítás, hogy a hatalom átlépte a Rubicont.

Főleg ezzel a poligráfozással. De ezen kívül azzal is, hogy a kérdések nem csupán az inkriminált és Kocsis Máté által hatalmas lufivá fújt repülőgép landolásra, hanem az újságírók magánéletére is vonatkoztak, ami indokolja föntebbi hasonlatunkat az inkvizícióval és modernkori aljas megfelelőivel. Mert azt senki nem tudja, ezekből mit és mikor használnak fel ellenük, arról már nem is beszélve, hogy közük ahhoz a vallatóknak semmi sincs.

Még különösebbé teszi a dolgot, hogy a kihallgatottak nem tudhatták meg a „vizsgálat” eredményét, így arra sincs semmi garancia – ismerve a Fideszt -, hogy azokat aztán ne manipulálják, ezeket a „módosított” vallomásokat ne adják ki a házisajtójuknak aktuális lejárató kampányok segédanyagául. Összefoglalva tehát, hogy szokás szerint azt csináljanak, amit csak akarnak. És amit nem szégyellenek, bár ezek semmit sem, mint köztudott.

Amúgy olyan sok leleplezés nem történhetett ezeken a kihallgatásokon, mert akkor már teleokádták volna vele a világot, így az a feltételezésünk, hogy ez az egész csak a megfélemlítésről szólt, helytállónak mutatkozik. Viszont akkor is félelmetes, vagy igyekszik annak tűnni. A Magyar Hang arra kérte egyébként az olvasókat, újságíró kollégákat, a demokráciáért aggódó polgárokat, hogy álljanak melléjük ezekben a „furcsa időkben”.

De nem látszik a nagy nyüzsgés. Nincs tízezres tüntetés a karmelitánál, sem ellenzéki sajtóattak, voltaképp semmi sincs, a vegzált újságírók oda vannak hagyva a hatalom kénye kedvének, míg aztán majd mások is sorra kerülnek, de akkor már késő lesz. Mint ahogyan minden későn van már tizenöt éve, jószerivel csak tátott szájjal nézi a magyar társadalom, ahogyan felszalámizva, apránként semmisítik meg, darálják le.

A Magyar Hang egyébként az esetről írva azt hangsúlyozta, hogy ők mindenben együttműködnek a hatóságokkal. Tiszteletben tartva ezt a döntésüket, ide kell tennünk azt az el nem hanyagolható dilemmát, hogy a nagy egészet tekintve ez helyes-e. A kétségek pedig abból fakadnak, hogy ismerve a Fidesz működését, a hatalom megszerzésének és megtartásának módját, fölmerül a legitimáció el nem hanyagolható dilemmája.

Az jelesül mégpedig, hogy maga a Fidesz uralkodása legitim-e, mert rengetegen nem tekintik annak, mégpedig alapos jogi indoklással. S ha ez így van, akkor az Alkotmányvédelmi Hivatal működése is kérdéses, így ez az egész már nagyon messzire vezetne. Eddig még tizenöt éve ismeretlen tájékokra, de egyszer ennek az időnek is el kellene jönnie. Hogy mikor, az azon múlik, meddig tűr a társadalom, és mikor áll ki önmaga és az üldözöttek mellett.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Vallatás
  1. Yeti szerint:

    Nem látok én semmilyen társadalmat errefelé, csak egy rühes kutyafalkát, egy csürhét. Az a néhány emberi lény, akivel találkozhattam életemben igen csekély számú, afféle kerekítési hiba csak a statisztikában.

  2. polyvitaplex szerint:

    Mikor volt a vizsgálat? Merthogy a Magyar Hang két hete, december 8-án közzétett egy helyreigazítást, amelyben maguk is elismerték, hogy Aszad nem jött Magyarországra, és elnézést kértek az olvasóktól.

    Ezért valószínűbb, hogy nem a sajtó megfélemlítése Kocsis és a többi faszfej legfőbb célja, hanem az informátor(ok) felderítése. Például ha az információ belső körökből származott, akkor az sokkal nagyobb veszélyt jelent, és sokkal inkább üldözendőbb, mint ha egy repülőtéri (szó szerint légből kapott) pletyka lenne.

    Mindenesetre visszamenőlegesen berendelném poligráfos vizsgálatra a Ghaith Pharaon magyarországi ténykedését megíró vagy a Gruevszkit Budapesten lefényképező újságírókat, ne hazudozzanak összevissza, hogy itt látták meg ott látták, ezzel üzletel meg azzal üzletel.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda

    John Donne, no meg persze Hamingway jutott az eszembe, – mint már annyiszor – erről az elcseszett országról, a gestapo módszerekről.

    „…sose kérdezd kiért szól a harang: érted szól. „

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum