Nem hagyják, hogy minden elvesszen

Országot jár a Fidesz, amira nagy valószínűséggel azért van szükség, mert buktát mutatnak a számok. Érdekes egyébként a buzgalom, ugyanis azzal mindenképpen tisztában kell lenniük, arra édeskevés esélyük van, hogy új embereket hülyítsenek el, ebből következik, a régieket kell még jobban, ha egyáltalán van még lefelé út. A mantra szerint váratlanul jelennek meg itt-ott, ami viszont azért nem tartható hazugság, mert mégis csak van válogatott közönség, azaz, minden elő van készítve, hogy akadjon alany az Orbánnal való szelfire.

Mint most Pátyon is, ahol doktorminiszter urunk ismét politikai pedofilkedett kicsit, midőn egy olyan tízéves forma gyerekkel fotózkodott, amitől a szerencsétlen kölök édes szüleinek lehetett orgazmusa, de így megy ez, amióta celebséggé változott a politika. Ez csak olyan mellékszál, ami után feltehető a kérdés, hogy a közös fotó élményén kívül mit tud még kínálni a Fidesz Orbán Viktor szájával, de nem túl sokat. Illetve annyit, mint most már tizenöt éve, amióta minden választás élet-halál kérdés, legalábbis nekik.

Most sem tudott egyébbel előállni doktorminiszter urunk, mint, hogyha nem a Fidesz nyer, akkor minden elveszik. Szó szerint „ha veszítünk, mindent veszítünk”, s ehhez fölsorolt pár dolgot, ami voltaképp most sincs, így a migránsok elleni védekezés, a gazdasági semlegesség és a rezsivédelem, de a szelfizők közül senki nem kérdezte meg tőle, miért hazudik, jobb esetben csúsztat, de legfőképpen azt nem, miért beszél többes szám első személyben, mintha eggyé vált volna a nyomorult népével. Érdekes ez a ragozás.

Már csak azért is, mert egyrészt olyan szövegkörnyezetet teremt, mint amilyet Adolf sugallt az ő népének a vége felé, hogyha buknak, akkor együtt buknak, kiegészítve azzal, ha nem nyernek, nem is érdemesek az életre. Orbán itt még nem tart, de majd fog, de ezen túl is látszik, a Pátyon megjelentek közül veszítenivalója kizárólag neki és a sleppjének van. Ez a felkiáltás tehát úgy is értelmezhető az alattvalók felé: mentsetek meg. Mert amúgy semmit nem kínált a győzelme esetére, igaz, már régóta nem tesz ilyet, maximum annyit, hogy folytatják.

De tényleg nem tudni, mit folytatnak, hiszen kontinuitás csupán a hatalomban maradás tényében és módszertanában van, amelyben azonban nagyon leleményesek a fiúk. Mert miközben Orbán Pátyon visítozott a világvégéről, a hátország nekilátott dolgozni azon, hogy ez ne következzen be. Azaz, annyi történik most, hogy a tizenöt éve tartó kampány egy új bekezdéséhez érkezett, s ugyanígy az épp ennyi ideje tartó permanens buherálás is a választási törvény alakítgatásával, mint valami elfuserált szabászat.

Az előttünk álló másfél év alatt még sok mindent bevethetnek és be is fognak, most épp Budapestből próbálják meg a maguk számára kihozni a maximumot azzal, hogy itt megszüntetnek két egyéni választókerületet, tudva azt, hogy a vidéki gombáknál sokkal jobbak az esélyeik. Az erre adott ellenzéki villámreakciók azonban a lehető legrosszabbak, mert azt az álomvilágot sugallják, hogy így is győzni fognak a gonosz ellen, amiben azonban nem kellene annyira biztosnak lenni. Mert egészen más történik.

A pesszimistábbak, vagy másfelől a józanabbak már eddig is tisztában voltak vele, csak nem mondták elég hangosan, hogy ez a rezsim választáson le nem győzhető. S amikor látjuk, éppen az az újabb törekvés a monyákolással, hogy ez így is legyen ezután is, nem kellene azzal áltatnia magukat, hogy valami majd változik. A választási törvény módosítgatásainak ez csak a kezdete ugyanis, mert hiába tagadják, jön még majd a határon túli választókerületek bevezetése, s ha ez is kevésnek tűnik, akkor minden más, hogy a hatalom el ne vesszen.

Mert ez az a minden, amire Orbán Pátyon gondolt, s nem egyéb. Persze, tetszettünk volna forradalmat csinálni, vagy épp ezután belevágni egy ilyen vállalkozásba, de ez országunk és népünk jellegéből fakadóan lehetetlen vállalkozásnak tűnik, és igény sincsen rá. Az is elhangzott doktorminiszter urunk szájából a nagyszerű vidéki eseményen, hogy a 2026-os győzelem első aktusa a nemzeti konzultáció kitöltése, s amennyire ez egyáltalán nem igaz, csak úgy hazugság minden, ami eddig és azután is elhangozni fog.

Nem reménysugár, de kárörvendésnek azért elmegy, hogy ilyen korán nekiláttak lezsírozni a másfél év múlva esedékes választást, az arra utalhat, hogy azért fosnak a fiúk. Nem ártana azonban figyelembe venni, hogy a sarokba szorított patkány a legveszedelmesebb. Ebből sem a lehetséges bukásuk következik azonban, hanem az, hogy ilyen állapotban tényleg mindenre képesek lesznek, ami azért rémítő, mert eddig sem voltak gátjaik. Idáig is nem volt olyan isteni vagy földi törvény, amit át ne hágtak volna, azaz, egy kérdés van: mi jöhet még?