Kis magyar náculásmódszertan

Bár elborzadt az ember, mert nagyon rossz emlékeket hívott elő, annak idején mégis szinte csak vigyorgott, amikor Dúró Dóra könyvet darált. Ugyan tudtuk, mert a fülünkben csengett Heinrich Heine prófétikus sora: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”, mégis ránéztünk erre az egérszerű lényre, mint olyanra, aki annak ellenére, hogy elborzasztó dolgok vannak a fejében, de kevés ahhoz, hogy igazán ártani tudjon.

Érett az idő azonban, a nem is Dúró pártja, hanem a Fidesz által elvetett magvak azóta szárba szöktek, a könyvek inzultálása odébb került, de el nem felejtődött. Viszont megjelent az emberek ellen irányuló mocskos támadás, és itt már nem is szimplán lejáratásról van szó, hanem szimbolikus megsemmisítésről, amiben azonban részt vesz az erre fogékony magyar társadalom, illetve annak intézményei. És szinte csöndben figyelünk csak.

Elmarad Varnus Xavér orgonakoncertje a Zenekadémián, az intézmény lemondta azt olyan álságos indoklással, hogy „nem tartja garantálhatónak a közönség biztonságát”, de jobban belegondolva, talán még igazuk is van. Hiszen a koncert idejére Dúró Dóra és körei demonstrációt jelentettek be, előre lehetett hát tudni, hogy nagy valószínűséggel megjelenik ott a náci érzelmű söpredék, és tényleg nem tudható, mi telik ki tőlük.

Nagy valószínűséggel minden. Ennek az egésznek az előzménye annyi, hogy az orgonaművész ellen a Mi Hazánkhoz köthető és tartozó portál, a Magyar Jelen jelentett meg minden alapot nélkülöző vádaskodást, hogy szexuális bűncselekményeket követett volna el. Bizonyítékok nélkül, pusztán bemondásra állítottak ilyet, ez azonban Dúrónak elég volt ahhoz, hogy a sajtóban megjelent kész tényként hivatkozzon a hazugságra, és keltesen hangulatot.

A koncert lemondását maga a könyvdaráló asszonyság kérte a Zeneakadémiától, s ha a szóbeli unszolás nem lett volna elég, ezt toldották meg a tüntetés belebegtetésével, amelyen ki tudja, mik történhetnek. Úgy kilencven évvel ezelőttről vannak emlékeink arról, amikor a csőcseléket használták politikai célokra, s a jelek szerint hazánk most újra megérkezett oda. De nem is ez a legtragikusabb, mert már sejthető volt, hogy egyszer ez lesz, hanem a módszer.

Hogy minden alapot nélkülöző, hangulatkeltő és uszító írással tenni rá a stigmát valakire, akivel szemben ezek után minden megengedett, ami tényleg a legsötétebb időket idézi. Perintfalvi Rita teológus fogalmazta meg helyettünk a lényeget, miszerint „A legmélyebb felháborodással tölt el, hogy a Zeneakadémia engedett a legaljasabb nyilas terrornak…engedett Dúró Dóra szélsőjobboldali politikus fenyegetésének… Pusztán bemondásra”

Továbbá: „Varnus Xavér orgonaművész semmilyen bűncselekményt nem követett el. Ilyesmivel soha senki nem vádolta meg őt. Rendőrségi nyomozás ellene nem folyik…pusztán csak kamuhír, és a politikai célzatú rágalomhadjárat szerves része, akárcsak Osváth Zsolt esetében. 

Mi a valódi probléma Varnus Xavérral? Megmondom én! Két dolog: az egyik az, hogy tudni lehet róla, hogy biszexuális, a másik az, hogy tudni lehet róla, zsidó.”

Amúgy és egyébként nem csak a zeneakadémiai koncertet mondták le, hanem egy debrecenit is, méghozzá az ottani zsidó hitközség, amely indoklásában elment a végsőkig, és ezt kevéssé teszi szalonképessé, hogy utólag aztán törölték az általuk megfogalmazott indokot: „Elhatárolódunk és elítéljük az általa elkövetett és hozzá hasonló cselekedeteket”. Hogy ők is bedőltek az uszításnak, vagy csak félnek, az innen ki nem derül.

Ugyanakkor jól megmutatja, hol tart a magyar társadalom, amely működését a jelek szerint most már meghatározza a szélsőjobbos óbégatás. S itt jutunk el oda, hogy ezt a környezetet nem a Mi hazánk, hanem a Fidesz teremtette meg, amely párt nem kevésbé van a széljobbon, mint a magyar neonácik, csak éppen ilyen látványosan nem mondja ki, amit gondol. Arra ott van az álellenzéki Dúró és pártja, akik ilyesmikkel tesztelik az országot.

A jelek szerint pedig sikerrel. Ám az a gond, hogy ezeket a jelenségeket egy olyan legyintéssel intézi el a Fidesszel szemben álló oldal, ez is csak terelés, hogy ne a kormányzó párt nyomoráról folyjon a diskurzus. Kezd unalmassá válni ez az indoklás, amit rendre hallunk akkor, amikor a fasizálódó (náculó) Magyarország veszélyeire hívjuk fel a figyelmet. Ugyanis sok más mellett már ez a legnagyobb veszedelem, ami mindent föl fog emészteni. És nem vagyunk éberek.