Kikísérte, visszajött

Szerda van ma az álmoskönyvek szerint, a kedves vezető pedig azt ígérte, most, hogy a víz elment (tekintetével elüldözte mintegy), bemutatja a nagy tervet. Tegnap délután óta pörögnek a dobok a manézsban, a zenebohóc pedig összesöpörte a lószart, hogy semmi ne zavarja a nagy mutatványt. Zavarban vagyunk azonban, mivel Amerika még nem választott, legutóbb viszont azt hallottuk szintén Orbán saját szájából, hogyha a szalmahajú idióta haverja (vö.: Trump) győz, azonmód húzza ki a fiókjából a már régen ott lapuló békeköltségvetést.

Meghasonlásunkat ez okozza, mert most pedig az hangzott el: “Nekem van egy jó tervem, ezt holnap be fogom mutatni”. A gazdaságról beszélt jó miniszterelnök urunk, hogy ez a terv, ami neki van már isten tudja mióta, és bemutatásának az volt a feltétele, hogy a víz elmenjen, szóval ez lesz bemutatva, ezért pörögnek a dobok, s mint említettük, a bohóc ezért lapátolja a ganyét. Nem tudjuk, milyen lehet ez a terv, de ezek szerint az árvíz napjai alatt készülhetett, mert, ha már előtte is megvolt, akkor rég megismerhettük volna.

Mert amíg a Duna nem jött föl, egy rohadt szó nem esett semmiféle csodatervről, pedig már akkor is nyilvánvaló volt, hogy kies hazánk beleállt a földbe.  Mint a cövek, és pediglen tövig. Pénzügy, hiány, GDP, gazdaság, illetve olyan alrendszerek mint egészségügy, oktatás vagy a vasúti közlekedés, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat emlegessük. Az egészben pedig az a legérdekesebb, hogy mindez épp vezénylő tábornokunk tizennégy évvel ezelőtti második eljövetele után alakult így, ergo ő (meg a hasznos idiótái) cseszték el.

De már a működésképtelenség határáig, s milyen érdekes is lenne, hogy ami másfél évtizede nem megy, az most, hogy a víz elvonult, legott működni fog. Van ennek valami spirituális bukéja, mint ahogyan annak is, ahogyan doktorminiszterelnök urunk a manézs ganyétlanítását bevezette, miszerint ő most a határig elkíséri a vizet, ott pedig akárha Aphrodité, kikel a habokból, és visszatér közibénk megmenteni minket a bemutatott nagy tervvel. Mindez azt mutatja, ez nem egyéb, mint a show folytatása, mert annak mennie kell.

Egyébiránt kíváncsiságunk teljesen őszinte, mi lesz ma bemutatva. Hogy a terv azonnali, három vagy öt évre szól, de, ha az az alapja, hogy Nagy Márton lesz a mindenható gazdasági csúcsminiszter, akkor a menekülést javaslom mindahányunknak. Annyi szivárgott ki a nagy tervből, „ha meg tudjuk akadályozni az elszigetelődést, akkor Magyarország sikeres lesz”. Itt amúgy megkérdeznénk, ki akar minket és hogyan gazdaságilag elszigetelni, mert erre utaló jelek nincsenek (sőt és ellenkezőkeg), és, ha ennyi az egész, akkor felejtős.

Nagy valószínűséggel amúgy sem ér majd meg egy misét sem, miután ma majd valamikor előadja, mert rendszerszinten nem működhet semmi a lopáson kívül, s amíg azt nem sikerül abbahagyni, teljesen felesleges akármiről is beszélni, mert minden csak vetítés. Mint a moziban. Amúgy a NER-t ismerve egy alapvető kérdés van, hogy ez csak olyan sima nagy terv, vagy inkább nagy akcióterv operatív törzzsel, meg minden, de ez már a gonoszság szava belőlem, és kérem, bocsássák meg. Itt hitbéli bajok vannak.

Ami majd ma előadatik, az a hívőknek (vö.: birkák, gombák, egyebek) szól majd, akikkel szemben áll a létszámában sokkal nagyobb szkeptikus tömeg, s míg az előbbiek ütemesen tapsolnak, a halmaz másik része csodálkozva figyel, hogy már megint mivel akarják megetetni. Előre megyünk nem hátra, harminc év múlva utolérjük, az elmúlt nyolc év miatt rossz, de majd jobb lesz, nehogy már Soros nevessen a végén, üstökön ragadjuk a dolgokat és leföldharcoljuk, illetve lehetne sorolni a végtelen permutációkat kifulladásig.

De újólag hívjuk fel a figyelmet arra, mindez bő tizennégy évnyi korlátlan hatalom után van és történik így, de már nem is emlékszünk arra, hányadik nagy bejelentés ez. Volt itt már a fellendülés éve 2014-ben is, vagy az elrugaszkodásé, s csak egy 2023-as bejegyzést tennék ide a kormány.hu-ról, miszerint 2024 a gazdasági fellendülés éve lesz, amely év kétharmada eltelt, de ennek nyoma sem látszik, sőt, épp ellenkezőleg. Mindebből az következne az évszámok alapján, hogy immár tíz éve lendülünk fölfelé, de csak körül kell nézni.

Amúgy a magunk egyszerű módján érdeklődésünk valós, hogy mit lesz képes a képünkbe tolni a kedves vezető, akinek már nagyon régóta ez az első olyan bejelentése, ami nyomokban azt tartalmazza, érdekli egyáltalán a világbéke óbégatása mellett, hogy mi történik ebben a tyúkszaros országban. Bár erre azért mérget nem venne az ember, s ez az oka annak, hogy némileg azért izgulunk a közlés miatt: lesz-e annak valami valóságalapja azért, vagy végleg bebizonyosodik, hogy egyetlenünk ege teljesen beborult. Ez a mai kérdés.