A dicsőséges 130 pont

Nagy Mártont szeretjük a magunk módján. Mégpedig azért, mert fáradhatatlanul dolgozik életünk megszépítésén, és rendszeresen mosolyt csal ajkainkra ezekben a vészterhes időkben.  Régen kezdte, még a Ryanairral való affér idején, ám azóta sem ért semmit, mégis mindent megmagyaráz. Százmilliárd forint hiányzik a költségvetésből Nagy szerint, bár arra nem tért ki, melyik részéből és mióta, mert és ugyanis ennél sokkal több, ám ez a derék Nagy leegyszerűsítette a dolgokat.

A Temu a bűnös, illetve a más, hasonszőrű webshopok, akik szerinte elszedik a mimagyarok pénzét. De számára nem ez a baj, hanem az, vélekedése szerint úgy, hogy abból az állam nem tudja leszedni a sápját (ÁFA, miegyebek). Megjegyzendő, mindenféle adókat fizetnek ezek az elvetemült webshopok, csak épp nem Nagy Mártonnak, akinek ettől rossz kedve van. Régebben az volt az elmélete, hogy azért nem jön az ÁFA, mert a polgárok nem fogyasztanak, inkább takarékoskodnak. Most az, fogyasztanak, de nem neki.

Amúgy a százmilliárd a repterek, vodafonok, vőmuram irodaházai (és a többi) tükrében nem is lenne tétel, de azok valami bizonytalan ok miatt szent tehenek, míg ezek szerint a Temu meg nem az. Miért is volna, csak épp mindezek után fölsejlik valami szent háború, amit majd a külföldi webshopok ellen vívnak, akikben aktuálisan megtalálták a gonoszt, mert mindig akad valaki vagy valami, ami miatt nekik rossz. Ugyanakkor, hogy Nagy miniszter amúgy milyen sikeres, azt például a Kaufland mutatja Szlovákiában.

Emlékezhetünk, hogy kormányunk (Nagy miniszter) az infláció üstökön ragadására létrehozta az árfigyelőt, amely a magyar boltok kínálatát és árait hasonlította össze. Ez szerintük annyira sikeres volt, hogy a pénzromlás a földön hever, de a legszebb az egészben, hogy a Szlovákiában működő Kaufland áruházláncnak is van árfigyelője, a magyar árakat vizslatják, és célzott akciós újságokat gyártanak csak a magyaroknak, bemutatva, náluk mennyivel olcsóbbak bizonyos cuccok (sokkal), a magyarok pedig bőszen vándorolnak hozzájuk vásárolni.

Ebben az egészben az a legszebb, hogy a piac így működik, aki olcsóbban ad, attól vesznek, a Kaufland pedig azért tud alacsony árakkal, csábítgatni, mert ott nincsen világbajnok ÁFA, kiskereskedelmi különadó, és feltehetőleg nem kell fizetniük extraprofitadót és más hasonló sarcokat. Egyébként már ennyiből is látszik, milyen a piac, ha hagyják működni, de ez nálunk nem megy. Például az emlegetett Temura épp most küldik rá a GVH-t, és lehet szeretni vagy nem szeretni, de sokan az olcsósága miatt vásároltak ott. Később majd nem fognak.

Nem lesz miért. Sok mindent lehetne még mesélni a piac és Nagy miniszter ambivalens kapcsolatáról, de adunk egy kis mentséget neki is. Ő sem tud szél ellen pisálni – ha akarna sem, de ez nem biztos -, a NER foglya ő, annak a piacot teljesen kiiktató gazdaságirányításnak, amiről régóta tudtuk, baj lesz belőle, ami ím, mindjárt itt is van. Ez a százmilliárd ÁFA hiány, ez csak egy rózsaszín masni azon az összeomló valamin, amit hajdan magyar gazdaságnak, netán költségvetésnek neveztek, mára már egyik sem nagyon van.

Az ipari termelés, a GDP, az export bezuhant, az autógyártásra és akkumulátorgyártásra alapozott Magyarország haldoklik, s innen látszik, eddig sem a csodálatos magyar eredmények, hanem az uniós pénzek tartották a víz fölött, s most, hogy ennek híján vagyunk, elkezdődött a hosszú haldoklás, aminek csak az egyes szeletkéi látszanak, például az, költségvetés sincs, azzal Trump győzelmére várnak. Ez egyre bizonytalanabb, így az a kérdés, ha nem nyer a szalmafejű, lesz-e nekünk ilyenünk, vagy már mindegy is.

Pénz nem lesz több, sőt, egyre kevesebb. S amíg az egyik oldalon az utolsó bőrt is le akarják húzni a gazdaság szereplőiről, s így áttételesen az emberekről, emellett sutyiban működnek a nem is megszorítások. Doktorminiszter urunk az éj leple alatt egy százharminc pontból álló nem is megszorítási csomagot írt alá, több tucat fejlesztést húznak át, sok-sok intézmény és projekt finanszírozása csökken vagy szűnik meg. Nem verik nagydobra, hát persze, hogy nem jó szokásukhoz híven, hogy ne derüljön ki a kiterített Magyarországról: halott.

Helyette kapjuk a képünkbe a Temuról – és a többiről – szóló elméleteket, de ide illik az is, nem csak a szlovák Kaufland, hanem az osztrák és román akármilyen áruházláncok is csurig vannak magyarokkal, mert a nép amúgy – a józan paraszti észt tekintve – nem hülye. Csak kormányunk képzeli azt, aztán mindig csalódik, hogy a proletár másutt találja meg az életben maradáshoz szükséges feltételeket. Először vásárolni jár át, aztán elköltözik, itthon pedig a házát és körülötte a rengeteg stadiont fölveri a gaz. Csókolom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “A dicsőséges 130 pont
  1. Yeti szerint:

    Mindenki nem tud kijárni vásárolni, na pláne nem elköltözni.
    A satnya kis nyugdíjjal kitörölhetik a seggecskéjüket a gombákok az osztrák oldalon. Habár dolgozni kijáró szomszédságot esetleg meg lehet kérni néha kisebb nagyobb bevásárlásokra.
    Most már, ha holnap reggelre csoda történne és eltűnne az összes nerenc a pokolba egyszer s mindenkorra, akkor is orrunk hegyéig érne a szar minimum a következő 100 évre. Az ellopott pénzek és az elbaszott lehetőségek soha nem térnek vissza.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum