Weber és az óvónők

Mint emlékezhetünk, a Fidesz (Magyarország nevében, de nem vele egyetértésben, tőle nem felhatalmazva) a magyar soros uniós elnökség jelmondatául Trumptól koppintott: „Make Europa great again!”. Ez egyrészt ötlettelenségre utal, másfelől fura áthallásai vannak, ezért kérdezték meg Orbánt arról, mit szóltak hozzá a normálisabb miniszterelnök kollégái, amire csak annyit felelt, „lenyelték” –. Azt is mondhatta volna, be is kaphatják. Ugyanott tartanánk.

Mindemellett kitetszik, kormányzó pártunk ezt az elnökséget egyáltalán nem arra és úgy óhajtja használni, mint amire kitalálták annak idején, ilyen babra-, és háttérmunkára, hanem a lezajlott választások végeredménye ellenére arra, hogy Európát olyan irányba lökje, amerre egyáltalán nem akar menni. Voltaképp a többség legitimációját kérdőjelezik meg, minden megszólalásuk erre utal, és erre akarják használni ezt az elnökséget is.

Mert mit is jelenthetne Orbánnak ez a kijelentése: „Minden, Európa szempontjából fontos helyszínen ott leszünk, minden helyzetet föltárunk, mindegyik helyzetről jelentéseket fogok készíteni az európai vezetők számára…” Jelezte, hogy a következő napokban „meglepő helyszínekről meglepő híreket” lehet majd hallani. Nem tudom, valaki szólhatna neki, hogy ő nem száguldó riporter, se nem helikopter, mert ezek elég fura jóslatok.

Tudjuk, hogy van neki ez a tettre kész, aljadék sajtója, amely minden képtelenségre képes, tehát fogunk hallami érdekes dolgokat. Az elmúlt napokban az derült ki, hogy a legfőbb mumus – aki fideszi előadásban szinte puccsal szerezte meg a hatalmat – Manfred Weber, aki már annyira a magyarok ellensége, hogy az a legfőbb gondja, a magyar óvónők ne kaphassanak béremelést. Ezt Menczer elvtárs adta elő, tehát úgy is kell kezelni.

Viszont mégis elhangzott, ahogyan Orbán ígérvényéből is az sejthető, hogy tán ilyesmi furcsaságok derülnek ki most, hogy ő elnököl, s ezek szerint hiába mondta neki az elnökséget átadó belga miniszterelnök, ne higgye, hogy ezzel ő lesz Európa ura, nagy valószínűséggel nem így fogja fel, és a szolgálat helyett majd a még hangosabb szarkeverést láthatjuk és hallhatjuk, természetesen cirkuszi díszek közé csomagolva. Meg a pátosz.

Nem a mi kormányunk lett volna és nem a Fidesz, ha ezt a soros elnökséget ne hálaadó szentmisével vették volna át, ahol is az „új elnöki időszakra” kértek áldást. Természetnél fogva olyan ez, mint Svejk tábori miséje a frontra indulás előtt. Amúgy mi lett volna, ha valami értelmes dologra kérnek áldást, mert ebből olybá tűnik, mintha ők maguk a jóistentől kaptak volna felhatalmazást arra, amit most készülnek elkövetni.

Óriási szerencsénk, hogy a rendszer itt az Unióban úgy lett kialakítva, hogy egy dúvad ne okozhasson benne visszavonhatatlan károkat. Viszont értelemszerűen adódik a kérdés, tényleg miért kellett a Fidesznek ezt az elnökséget megkapnia, ha a közös értékekből semmit nem tesz magáévá, semmit be nem tart, hogy valóban az lenne az egyetlen releváns megközelítés, mit keres nyomorult hazánk még itt. De tudjuk, sorban áll az ATM-nél.

Hogy mit is akar a Fidesz igazából ezzel az elnökséggel, azt Orbán minisztere, bizonyos Bóka János fogalmazta meg, íme: „Elő kell vennünk a térképet, az iránytűt, és fordítanunk kell a kormánykeréken: Európa hajója ugyanis nem jó irányba halad”. Valaki már igazán szólhatna neki, hogy felhatalmazása ilyesmire nincsen sem neki, sem a főnökének. Viszont, ha így fogják fel, akkor érdekes fél évnek nézünk elébe, aminek a végén majd megint éghet a pofánk.

De nem ez lesz a legnagyobb baj, hiszen ezt – mondhatni – rég megszoktuk, hanem, hogy elviselhetetlen lesz megint a csatazaj. Eddig volt a mocskos kampány, most következik fél év másfajta, aztán ráfordulunk ennek leteltével a 2026-os választások felvezetésére. Most sincs másról szó, és soha nem is lesz, mint a minél több hatalomról és az ezzel megszerezhető pénzről, mert ahogyan Magyarország, úgy Európa sorsa sem érdekli ezeket.

Kérdezhetnék, hogy akkor mi, de az elébb már megadtam a választ. Felfoghatnánk úgy is egyébként, mint ahogyan voltaképp így is van, nem történik más, mint a cirkusz folytatódik, a baj azonban egy, de az hatalmas, hogy ez a cirkusz az életünk. Ebben élünk és ebbe döglünk bele, holott értelmesebben is el lehetne tölteni ezt az egyet, amit kaptunk, de most már késő. Egy vita van innentől fogva, ki tehet róla. Minden máson gondolkozni fölösleges.