Vodkás tornazsák és a kisdedek

Vodkát reklámozó tornazsákban osztogatott ajándékot a gyerekeknek Seszták Miklós, fideszes képviselő. Mi több, azt is kiírta a Facebook-oldalára, hogy „rengeteg programmal, étellel, itallal és felejthetetlen sporteseményekkel készült családi napjára” ez meg ez (itt a reklám helye) a cég. Mielőtt tovább haladnánk, azt a kiinduló tételt fogalmazzuk (kérdezzük) meg, mi az anyám valagát keres Seszták képviselő egy cég családi napján, és azon miért osztogat ajándékokat. A kérdés azonban költői volt, a választ rá mindenki tudja.

Ott kell lenniük minden kilométerkőnél, itt azonban érdekesebb, hogy nagyon jól láthatóan Seszták nem a saját, hanem a cég ajándékaival villogott, innen nézvést tehát megint csak adódik az örökös miért, de a választ erre is tudjuk. Csak úgy ábrándozva egyébként a könyvek lefóliázása, az ifjúság Thomas Manntól tiltása jut eszünkbe, mint mostanában a NER védjegye, hogy a közelébe sem mehetnek a kisdedek (közjószágok), a vodka azonban ezek szerint rendben van. És nem azért hándigáljuk föl a dolgot, mert nekünk fájna.

Hanem a kettős mérce miatt, amit amúgy a kultúra és a piálás kultúrája elszenved minálunk – lásd alapvető élelmiszer -, s mindebből nem azt vonjuk le ezúttal, hogy a hatalom gonosz vagy aljas, hanem, hogy végtelenül primitív. Bár ez sem nóvum. Mert emlékezzünk csak Balog ma már püspök, akkor még miniszter Hilton-béli előadására, amit állami gondozott gyerekeknek celebrált. Ott is zacskók voltak, rajta feliratok, hogy tízéves fiúnak meg nyolcéves lánynak, darab-darab, seckojedno, a jótétemény érzések nélkül kipipálva.

Balog miniszterpüspök annak idején a Hiltonban kaviárral tömte az anyátlan-apátlan árvákat, akik azt sem tudták mi az, és esetleg kirántott húsra áhítoztak volna, amiből arra lehetett következtetni, hogy mindenből a lélek hiányzik. De még inkább, hogy a gyerekek eszközök, a propaganda tárgyai. Ami számtalan alkalommal bebizonyosodott már, mint most épp Seszták képviselő vodkás zacskóival, vagy máskor doktorminiszter urunk kevláros óvodalátogatásai során is, amit nem kellene jó szemmel nézni. Mégis mindenki hallgat róla.

Visszatérve egy kicsit a helyzetre, amibe a cég került Seszták miatt szombaton, hogy ország-világ előtt lett hülye a képviselővel együtt, bizonyára ennek is jól felfogott oka van. Mégpedig a remények, amelyek arra irányulnak, hogy a képviselő majd intéz valamit nekik abban az országban, ahol pofára osztogatják a köz pénzét, s a jelek szerint egy ilyen aktus jópontot jelent a hatalom és gazdaság viszonyában. Csakhogy mindent el is mond róla, de, hogy az aljas kis játszmákhoz a gyerekek a díszlet, az delikát volna, ha nem lenne undorító.

Utólag persze ez a Seszták is érezte, hogy ez az egész valahogyan nem igazán komilfó, tehát eltüntette a Facebookról a bejegyzést, de a baj akkor már megtörtént, és mi is teszünk róla, hogy megöröklődjön tartós tanulságul. Bár ebben az utóbbiban van egy kis hiba, mert nagy valószínűséggel ez sem érdekel az ég egy világon senkit sem, legfőképpen pedig azokat, akikre tartozik, azaz, a bávatag választópolgárokat. Mert a cég dolgozói sem hajították ki a képviselőt a családi napról, hogy hagyja békén a gyerekeiket. Sőt.

Vagy ki tudja az érzelmeiket, ha még maradt bennük valami ebből a különös dologból. Mert a családi napon volt ugrálóvár, arcfestés és óriásbuborékos bohóc – bár erről nem tudjuk, mit takarhat igazából -, a foglalkozás tehát bizonyára elérte a célját, ami nem tudjuk, igazából mi volt. A cégnek egy kis dörgölőzés a hatalomhoz, a képviselőnek egy kis ingyenreklám, a gyerekek meg pingpongozhattak a vodkás baseball-sapkában. Így tehát a jelek szerint mindenki boldog volt, vagy legalábbis úgy csinált, mintha.

És ez a lényege a NER-nek, ez a mintha. Hogy mindenki úgy csinál, mintha rendben mennének a dolgok, a gazdaság hasítana, a bávatagok boldogok lennének, a képviselő a népéért dolgozna, és tovább az örökös feltételes módban. De ebből látszik, csak átverés az egész, árnykép a falon, ilyen vég nélküli de legfőképp tartalom nélküli propaganda a valóság elfedésével. Végül csak annyi, hogy önök szerint ez a Seszták aztán szégyellte legalább magát egy kicsit? A rossebeket. Annyi volt a megjegyzése, nem az ő dolga megítélni a vállalat szponzorációs gyakorlatát… Ja.