Európa szégyene

Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának elnöke egy mondatban foglalta össze azt, ami Orbán évek óta tartó ámokfutása miatt belészorult. Kibukott belőle mintegy a keserű minősítés, amikor azt mondta: „Egyszerűen gusztustalan. Orbán úr szégyen Európának”. Mint látjuk, ezen már nincs mit magyarázni, ezt nem lehet szépíteni. Ez annak ellenére, hogy még így is igyekszik PC maradni, tartalmában és a mi megfogalmazásunkban, akit nem kötnek az illendőség és a diplomácia szabályai, annyit tesz, ez egy kártékony féreg, akitől jó volna megszabadulni. Régóta tudtuk, hogy elérkezik ez az idő, csak ki kell várni.

Orbán Viktor gennyes fekély Európa testén. Olyan alak, akitől jó volna megszabadulni, ám Orbán csomagban van, és ennek a csomagnak mi is részesei vagyunk. És most nem azon siránkozunk, hogy miként néznek ránk, állampolgárokra a civilizált világban, hogy kiköpnek-e, amikor megtudják, magyarok vagyunk, akik – mindegy hogyan – több mint egy évtizede hatalomban tartjuk ezt a meghatározhatatlan állagú alakot. Most már, mint egyre inkább fenyegető veszedelem, az a teljesen jogos félelmünk, hogy Orbán minősíthetetlen ténykedésével velünk együtt rántja a szakadékba az országot.

A Fidesz vezető gengsztereinek megnyilvánulásából egyre világosabban rajzolódik ki az a vágyuk, jobb volna – ha nem is az országnak, sokkal inkább nekik – kívül lenni az Unión, amit amúgy is csak pénzautomatának használtak és szeretnének használni most is. S ha ebbéli funkcióját nem tudják kiélvezni, mert a közösség megunta, hogy egy tolvaj, fasiszta rezsimet finanszírozzon, akkor nem akarnak benne maradni, mert csak korlátozza ámokfutásukat. Minden egyéb megnyilvánulásuk ellenére a peremén vagyunk annak, a kényes határán, hogy kiléptessék az országot ebből a klubból, és akkor az isten irgalmazzon nekünk.

Elsősorban nem is azért, hogy a diktatúra – amely már most is egyre agresszívabb – fékevesztett tombolásba kezdene, mert igényük erre, mint tapasztalhatjuk, meglehetős, hanem azért, mert ez esetben kártyavárként omlana össze az ország gazdasága. De nem őket – akik eddig mindent elloptak belőle, és százmilliárdokat őrizgetnek ki tudja hol – temetné maga alá az apokalipszis, hanem engem, téged, és valahány nevet a naptárban. Nem én mondom, hanem a Videoton társ-vezérigazgatója, bizonyos Sinkó Ottó, hogy Magyarországnak vége lenne, ha kilépne az EU-ból.

A jelenlegi helyzetet érezve és értelmezve pedig azt is megjegyezte, Magyarország kezd elszigetelődni a nyugati szövetségi rendszeren belül, és ez végzetes hiba. Egy interjúban beszélt erről a társ-vezérigazgató, mint ahogyan minden józanul gondolkodó közgazdász tudja és mondja ezt minden eredmény nélkül, mert a téboly egyre inkább fokozódik, és ezt sem először mondom, de egyre igazabb, olyanok már napjaink, mint Róma végórái. De ezzel sem megyünk semmire, ugyanis mondhatok én akármit, sőt bárki mondhat akármit, Magyarország most már szinte determinisztikusan rohan a vesztébe, és nincs, ami megállítsa.

Bármit beszél Orbán – de ne ezt figyeljük, hanem amit csinál -, akármit hadovál, mocskolódik és hazudozik, minden arra mutat, hogy ki akarja léptetni az országot a közösségből, ha az beledöglik, akkor is. Orbánban már a józanságnak a csírája sincs meg, ömlik belőle a mocsok a szavazóbázisa számára minden mindegy alapon, Daniel Freund, német EP képviselő Orbán Sorosról megjelentetett gusztustalan bejegyzése okán annyit közölt: „Olvassák ezt el. És aztán mondják meg, ki a gengszter”. Két jellemzés egy napról, országunk miniszterelnöke gengszter, aki Európa szégyene. Ez már mindenképpen a végjátéknak tűnik.

De nemcsak Orbán mocskos hattyúdala a civilizált világban, hanem vele együtt a miénk is. És ez a tragédia. Megvonhatjuk egyébiránt a kedves vezető bő évtizedes országlásának mérlegét, nem kell megvárni ahhoz a temetést: Magyarország morálisan, szellemileg és gazdaságilag szétesett, ránézvést is az utolsókat rúgja. S mivel Orbán ma már beszámíthatatlan, az ellenzék pedig tehetetlen és alkalmatlan bármire is, a felelősöket a kiszolgáló személyzet – fideszes képviselők, minisztériumi, hivatali bábuk, oligarchák és a hatalmat a végletekig szolgáló „írók”, „újságírók”, „művészek”, Orbán szellemi mocska közt kell keresnünk.

Ők azok, akik annyira ostobák, hogy még azt sem látják meg, ha bekövetkezik az elkerülhetetlen bukás, ők lesznek az elsők, akik a rendszerrel együtt szűnnek meg. Ha nem is fizikailag, de jelenlegi formájukban mindenképp, és amilyen ostobák, akkor is azt fogják óbégatni, hogy a liberális világ tette tönkre őket, holott ők maguk voltak azok, akik nem látva az orruknál tovább, saját hasznukat nézve kiszolgálóivá váltak egy születésekor halálra ítélt rendszernek. Ezt nem az eljövendő sajnálat mondatja, mert kegyelmet nem érdemelnek, hanem a tisztánlátás, ahogy megjelenik előttünk az a füstölgő halom, ami hajdan egy ország volt.