A hazugság ára

Mint kiderült, illetve bírósági ítéletbe foglaltatott, az Origo nevű tudományos szaklap huszonhét alkalommal hazudott Juhász Péterről, az Együtt volt politikusáról, akit amúgy már el is feledtünk, pedig valamikor szépreményű ifjúnak gondoltuk. De ez már történelem. Így hát nem is Juhász Péter, és nem is az Együtt az érdekes, sőt, még csak nem is az Origo, hanem Magyarország, amely a Fidesz uralma alatt nem csak valamiféle illékony, szürreális álomvilágba süppedt bele, hanem a hazugságok olyan hálójába, hogy ma már nehéz is kibogozni, mi az igaz belőle, és mi kitaláció. Így tűnik el a valóság, és folyik szét az élet.

A tekintetes bíróság így első ránézésre jól odacsapott az Origónak, amikor azt látjuk leírva, hogy mindazért, amit Juhásszal műveltek, a huszonhét darab hazugságért helyreigazítás cunamira, és mindösszesen ötmillió forintra büntette a sajtóipari terméket. A helyreigazításokkal nem is igazán kell foglalkoznunk, hiszen semmi értelmük nincsen már. Akkor, amikor Juhász még szépreményű politikus volt, hosszú évekkel ezelőtt, ezek a rágalmazások és hazugságok megtették a magukét, Juhászból szörnyeteg lett az olvasók szemében olyan sebekkel, hogy mára el is tűnt a palettáról.

Ilyképp akkor a cél teljesítve lett, az Origo teljesítette kötelességét, amiért létrehozták és finanszírozzák a pártközpontból. Hogy ma ötmilliót kell fizetnie, az sem különösebben érdekes, majd a közpénz-apanázst ennyivel megdobják, és az üzem továbbra is zavartalan lesz. Amúgy, ha ezt az ötmilliót elosztjuk huszonhéttel, a hazugság darabja még kétszázezerbe sem kerül. A hülyének is megéri, az Origónak és a Fidesznek pedig mindenképp, főleg, hogy ezt is mi fizetjük, csak nem tudunk róla. A legjobb üzlet egyébként a bávatag honpolgár saját pénzéből hazudni a pofájába bele, amitől még bávatagabb lesz, és a spirál már dolgozik is.

Az ilyen ítéletektől az Origo csak röhög a markába, és a Fidesz is, főleg akkor, amikor épp most módosították a Btk-t akképp, hogy más veszély – börtön – ne fenyegesse őket az ordenáré működésük miatt, a pénz pedig – mert korlátlan szinte – egyáltalán nem jelent akadályt. Juhász kapcsán egyébként a TV2 is fizetett, illetve negyven másodpercen keresztül sorolta a volt politikus ellen elkövetett bűneit, de mi az a negyven másodperc a tizenhárom évhez képest, illetve mi az az ötmillió a százmilliárdokhoz képest, amibe nekünk kerül az, hogy permanensen a képünkbe hazudjanak. Össze sem lehet már számolni mennyit költenek erre.

Ha belegondolnánk, a NER regnálása alatt mennyit fizettünk arra, hogy nekünk hazudjanak, elképesztő számot kapnánk, csak ebből ki lehetne fizetni a pedagógusokat, rendbe tenni a haldokló egészségügyet, vagy fölépíteni egy várost. Egyrészt a semmibe ment, másfelől a haverok és a csicskák zsebébe, s ha a hazugság mellett valami vérlázító még, az az, hogy tehetségtelen seggnyalók élnek jól a hazugsággyárból, és még azt is hiszik, hogy ők újságírók vagy valami ilyesmik. Voltaképp a butaság üli a torát felettünk, a hülyék hülyítik a társadalmat, s ha ránézünk, látjuk is, hová sikerült zülleszteni.

Ha belegondolunk a KESMA félezer sajtótermékébe, az MTVA-ba, a nemzeti konzultációkba, a kék plakátokba, és a felsorolni is nehéz összes illúziót kínáló készségbe, be kell látnunk Hadházy képviselő igazát, aki szinte egyedül ismerte fel, hogy az ellenzék itt választást soha nem fog nyerni, amíg ez a ciklopi építmény működik, tehát elkeserítően kell megállapítanunk, hogy ezek szerint soha. A hazugság ára tehát nem egyéb, mint a mi nyomorult életünk, amit – ha van még bennünk valami a józan észből – egy bamba világban kell leélnünk. Innentől fogva mindenki döntse el, hogy érdemes-e.

Innen nézve kell értékelnünk a bíróság ítéletét a nevetséges ötmillióval és a senkit nem érdeklő helyreigazítási kötelezettséggel, mert ezek leállni soha nem fognak. Ennek a legfrissebb bizonyítéka, hogy a Párt most éppen figyelemfelhívó kampányba kezd, amelynek témaköre a háborúpárti ellenzék lesz. Ez fog folyni a csapokból is, és ezen semmilyen bíróság akármely ítélete sem segítene, hacsak nem az, ami soha nem fog megtörténni, pedig a menekülés egyetlen módja lenne, hogy a Fideszt, mint pártot, és az összes sajtóját cakumpakk be kellene tiltani. Ez volna az a gyógyszer, ami segítene, de ilyet nem várhatunk, következésképp nemzetünk halálra van ítélve. Csókoltatok mindenkit.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “A hazugság ára
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Azért ha kicsit továbbgondoljuk, akkor ez gyakorlatilag fideszes választási propaganda. Bármennyire is próbálják „kormány” propagandának álcázni. Van egy választási törvény, amiben benne van, hogy egy párt mennyi pénzt költhet el kampányra. Ha ebből kicsúszik, akkor onnantól az már bűncselekmény kategória, és a többi, elméletileg becsületes induló, jogosan nyújthatna be óvást a megfelelő hatósághoz, hogy zárja ki a fideszt a választásokról. De szép is lenne! Csak hát a nemzethy választási bizottság is gyakorlatilag fideszes (nemzethy = fideszes).

    Az én különvéleményem szerint meg, attól hogy egy bűncselekmény miatt az adott körülmények között valakit nem lehet felelősségre vonni, az attól még bűncselekmény, és az adott személyek hatalmának a legitimitásának erősen alátesz. Idestova 10 éve a fideszes képviselők, az orbán és a kormánya gyakorlatilag választási csalások sorozatával van hatalmon. Minden törvény amit azóta hoztak illegitim. Nem is kellene betartani.

    Minden a választási csalásra eredeztethető vissza. Akik csalnak a választáson, azoktól hogyan lenne elvárható, hogy utána a hatalommal gentleman módjára bánjanak? 10 év alatt sikeresen leépítették a demokrácia és a jogállam maradékát is ebben az országban. A megválasztott országgyűlési képviselő attól „retteg” (muhaha! na persze!), hogy legközelebb nem jelöli a PÁRT, és oda a zsíros havi milliós „állása”. Persze ha csak megkérdezed, eljátssza az áldozatot. Valójában meg boldogan asszisztál a hatalmat bitorlóknak, és bármit megszavaz nekik. A saját annyát is eladná 5 forintért az ilyen.

    Az un. ellenzék meg szintén asszisztál mindehhez. Kár is rájuk több szót vesztegetni. A megoldást is már többször vázoltam, össze kell fogni. Valakiknek fel kell vállalni, hogy vezetik azokat akik szintén elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, és az alkotmányban rögzített demokráciát és jogállamot szeretnék a tahó újgazdag földesurak jobbágysorsa helyett. Nem azt kellene folyton nézni, miért nem lehet megcsinálni, hanem neki kéne végre állni! :/

  2. Yeti szerint:

    Valaki vigye le a szemetet!
    Valahogy senki nem akar valaki lenni.
    Éppenséggel én sem. A politikusi szemetet a politikusok családjából kell valakivé válva eltakarítani.
    Robbantós mellényt meg a muzulmán atyafiak szoktak a hülyébbjeikre kötni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum