Drúzsba

Deutsch T. a maga ostobán keresetlen módján számonkérte Ursula von der Leyent, miért javasolta azt az Ukrtransznafta cégnek, amely a Barátság (Drúzsba) kőolajvezetéket üzemelteti, hogy „ha a magyarok így állnak hozzá, akkor nyugodtan állítsák le a ’Barátságon a kőolajszállítást Magyarország felé”. Mint kiderült aztán, Ursula ilyet nem mondott, ilyet az Index mondott, amiből aztán MTI hír lett, és szétterült Orbán sajtójában, hogy lehessen mit visítani, hogy megint bántják a magyarokat. Megjegyezzük, bár ilyen mondat el nem hangzott, az Ukrtransznafta saját hatáskörben eltekerheti azt a rohadt csapot, hogy Orbán pofára essen.

Azért. Nem igazán lehetne csodálkozni rajta, mint ahogyan az is benne lehetne a felfokozott idegállapotú pakliban, hogy Zelenszkij tényleg mondta volna, amit állítólag nem mondott, hogy robbantsák föl azt a Drúzsbát, és így álljon fejre Orbán gazdasága. Egyébként miért kellene felrobbantani, ha van rajta csap is, de nem is ez az érdekes, hanem a helyzet erőteljes durvulása, amit Orbán idézett elő, és ő is fokozza. Illetve a bájos, Putyin seggéből kilógó csapata Szijjártóval az élen, Dúró Dórával és Bencsikkel a háttérben, akik mind az orosz fegyverek győzelméért imádkoznak, nem tudni, kitől inspirálódva a tébolyban.

Az alaphelyzet az, hogy Putyin lerohanta Ukrajnát, irtja annak apraját és nagyját, városaikat igyekszik porig bombázni, ami miatt nemzetközi elfogató parancs is kiadatott ellene. Mint tudjuk, a háborúhoz először, másodszor és harmadszor is pénz kell. S míg a világ barbárság ellen küzdő része mindent megtesz, hogy ebből minél kevesebb jusson az agresszornak, kies hazánk bőszen veszi tőle a méregdrága gázt, olajat, innen nézve tehát pénzeli Putyin háborúját, és esze ágában sincs ezt abbahagyni. Pedig lehetne. Mások egy év alatt leváltak az orosz energiacsöcsről, Orbán azonban kitartóan szopja, pedig tehetne másként.

Ukrán fejjel gondolkozva, a Barátság (Drúzsba) üzemeltetőjeként, ha tetszik, ha nem, monopolhelyzetben léve, akár el is zárhatnák azt a csapot, amelyen az a pénz folyik, amiből Putyin őket lövi. Innen nézve még decens hozzáállás, hogy az Ukrtransznafta csak tarifát akar emelni, az viszont már delikát, hogy a MOL elkezdett visítani, miszerint az ukránok őt zsarolják, és Szijjártóhoz fordultak, hogy segítsen nekik. A lehető legjobbhoz, jegyezzük meg szarkasztikusan, épp ahhoz az emberhez, aki a hatalmas kompromisszumkészségéről híres. Ezt most is bizonyította, amikor nem szavazta meg az uniós pénzt Ukrajnának.

Ez is szép sztori, hosszú is, aljas is, összefoglalva és lerövidítve Szijjártó azt teszi, amire képes, hőbörög, visítozik és zsarol, már az is fáj neki, hogy az ukránok az OTP-t szankciós listára tették, mint amely pénzintézet orosz területen oroszokat finanszíroz. Az oroszok pedig őket lövik, a kör bezárul, nincs itt semmi látnivaló, lator ország lator cége egy kekeckedő kormánnyal, amely voltaképp a saját országa ellen dolgozik. Másképpen értelmezni nem lehet azt, amit a háború kitörése óta művelnek, igaz, nem kell ahhoz háború sem, hogy teljesen tönkre tegyenek mindent, csak így sokkal látványosabb, és hamarabb hat.

A háború valamikor, nem tudni mikor, de véget ér. Az viszont szinte teljesen bizonyos, hogy ez a csürhe Orbánnal az élén még akkor is a nyakunkon lesz, s ha a magyar választópolgár genetikailag alkalmatlan arra, hogy számon kérje mindazokért a bűnökért, ami ellene elkövetett, a történelem – amit akkor élesben fognak megélni – majd megteszi azt helyettük. Ott áll majd Orbán, s vele együtt az ország, mint a barbárság utolsó csatlósa, és ott áll majd a Fidesz is, amelyik asszisztált vezére nemzetveszejtő tombolásához. Mert akárhonnan is nézzük, épp ezt teszik, bármilyen hangosan ordítanak is.

Mindezt látva ugyan elégtétellel nem tölti el az embert, mert a saját bőrére, a nyomorult életére megy ki ez az egész aljas játszma, mégis azonban valahol egy mosollyal nyugtázza azt, milyen érzés lehet ennek a visító bandának, hogy voltaképp a lesajnált ukránok jóindulatán is múlik a sorsuk. Nem ontológiailag, mert belebukni itthon sehogyan sem tudnak, hanem úgy, hogy ország-világ előtt feketén-fehéren bizonyossá válik, az az út, amit hangoztatnak, egyedül is megy, zsákutca. Mert csak el kell zárni azon a Drúzsbán a csapot, és olyan kurva világ lehet, amilyen még nem volt. Ne legyen így, de lehetne, és ez minden pénzt megérne, ahogy olvadna le a hatalmas pofájuk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Drúzsba
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Nem a magyar állampolgároknak kéne „ezeket” számon kérni, hanem a hiányzó jogállam fékeinek és ellensúlyainak. Ha már ott tartunk, hogy az állampolgár kéri számon őket, annak könnyen pogrom lehet a vége.

    Apropó hiányzó jogállam és demokrácia. Az alkotmány és az állam ezeken alapul, és ha valakik ezek ellen munkálkodnak, akkor alkotmány és államellenes cselekedetért kell felelősségre vonni őket. Ha ezt az állami szervek nem tudják megtenni, akkor itt bárkinek, akár fegyverrel is fel kell lépni ellenük… Vagyis, izé, itt már lehet valami jenki alaptörvényt is belekevertem. Itt meg ’56 után úgy lefegyverezték a lakosságot mint a pinty, szóval ez a lehetőség ugrott.

    Ettől függetlenül az EU-nak lennének szerintem keményebb eszközei is a pénzvezeték elzárásán felül. Ha az EU tagja vagy, tessék betartani az alapokat! Amelyik politikus meg nem tartja be, a nemzetközi bíróság előtt kéne felelnie. Ha már a nemzeti elé nem jut el a korrupt kollaboránsai miatt. Mindjárt kilőnék a vétózást mint lehetőséget, csak alapos indok kéne. Azt meg tálcán szolgáltatja a dagadt nekik.

    Utóirat: Értem én, hogy a legkönnyebb a szavazókat szidni a kialakult helyzetért. De abba belegondolt az aki ezt teszi, hogy a fideszre szavazó 3 milla majd 10%-a határon túli levélszavazat volt, amik 95%-a fidesz szavazat volt? Egyértelmű, ellenőrizhetetlen csalás. Aztán még nem is említettem a fidesz nevű kamupártnak az ország összes pénzéből való kampányolását. Az országos terjesztésű teljes, hagyományos média einstandolását, ahol reggeltől estig folyik a nem fideszesek elleni gyűlöletkeltés. Ergo a fidesz hatalma illegitim, az általuk hozott összes törvényt figyelmen kívül lehetne hagyni, mert senkire sem vonatkozik. Saját magukra meg végképp nem. Gyakorlatilag bármikor elzavarhatók lennének a hatalomból, és a következő választásról diszkvalifikálhatók.
    Csak mindehhez nem az orbánék süketelésével kéne foglalkozni, hanem határozottan és kellő eréllyel felszólítani őket a távozásra! :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    A nyugat.hu-n pénzért lehet csak kommentelni? Most komolyan? Nem szoktam qrváknak fizetni. 😛

  3. Kalifaszi Guszti szerint:

    A gázvezetékeken is van néhány csap, oszt mégis felrobbantotta valami sötétben bujkáló „kocsog” (by pákó).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum