Feri bátyám nyomorúsága

Kovács Ferenc üveges szemekkel ült a kocsmában, nézte a légyszaros ablakot, és melenkolikusan gondolt vissza arra az időre, amikor még Feri bátyám volt. Nem volt olyan rég, bő másfél esztendeje, amikor ugyanitt ücsörgött egy októberi napon Vele, s amikor Ő mondta egyenesen neki azokat a szavakat, amitől akkor sztárrá lett, s ami után azonban lassan a falu práiája is. Úgy emlékezett a bársonyos kappanhangra, mintha ma hallotta volna, a fülében csengett még, s éppen azért, mert milliószor nézte, hallgatta újra az egészet.

Azt mondta neki akkor Ő, hogy „Van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy nyolcvanast, és a következő évben pedig február közepén szerintem meg fog kapni egyhavit. Még azért küzdenem kell kicsit, mert ne kétheti legyen, hanem egyhavi, de rajta vagyunk a szeren. Ott loholok a pénzügyminiszter nyakán.” Kovács Ferenc pedig megkapta a nyolcvanat, és olyan szép volt a világ, mintha az Isten csak rá tekintett volna minduntalan, és a nap is csak az ő egén szórta volna áldásait.

Mert mindenki megkapta akkor a nyolcvanat, az összes cimbora az ivóban, és Kovács Ferencre úgy néztek akkor, mint a jó hír hozójára, aki kapcsolatban van Vele, aki gondoskodik mindahányukról szerető és jóságos apaként, hogy teljen levesre meg kenyérre, és fröccsre, hogy csinálhassanak ricsajt. Mert jött a nyolcvan meg aztán az egyhavi, mert ezek szerint Ő jól loholt a pénzügyminiszter nyakán, úgy éltek ők akkor itt a kocsmában, mint akik sose halnak meg, gyöngyözött a pára a förccsöspohár oldalán, szép volt a világ.

Nem is volt kérdés aztán ezután, kire szavaznak, amikor szavazni kellett, mint jó katonák, igaz a kultúr’ máskor nyitva nem volt, de azon a vasárnapon igen, és plébános uruk is olyan szépen mondta mind a többieknek is, hogy kire kell a voks, ugye tudják, különben visszajön a patás, akinek a nevét se mondjuk ki inkább, aki nem adott nyolcvanat, viszont a migráncsok barátja, és kilöveti az emberek szemét, sőt, a nemzetére tör. Rend szerint le is zajlott minden, volt egy kis krumpli is ajándokul előtte, s bár a falut fölverte a gaz, de kicsire nem adunk.

Amikor aztán eljött az április, és győzött megint Ő, de nagyon, elfogyott a nyolcvan is, meg a plusz nem fél, hanem egyhavi, a falu fölött megjelent a borulat. Először bezárt a bolt, aztán a posta, a busz ritkábban járt, minden elkezdett drágulni, de nagyon, s bár tudták, hogy mindezt az okozza, akinek a nevét se lehet kimondani, az elhibázott szankciók meg az ukránok, de egyre kevésbé volt ez vigasz, igaz, a remény még megmaradt. Jenő volt a jani az ivóban, akinek a londoni fia befizetett ilyen telefonra, aminek képe is van, és azon nézték a világot.

Minden napra üzent nekik valamit Ő, szépet okosat és bíztatót, látták Őt harcba indulni majd győztesen térni meg, de június táján, amikor a pénzecske emléke is kezdett halványulni, és úgy kellett kicentizni a fröccsre valót, hogy csináljanak ricsajt, egyre többször emlékeztek meg úgy az elveszett Paradicsomról, hogy újra meg újra megnézték a jelenetet, ahol Ő a Kovács Ferencnek Feri bátyámként beígéri a nyolcvanat meg az egyhavit, ha sikerül neki azzal a pénzügyminiszterrel kiegyezni a népéért. És egyre többször néztek furán Kovács Ferencre.

Az ezt követő télen már fáztak is egy kicsit, és unták a farhátat is, amit az asszonyok eléjük adtak, a fröccs se volt olyan finom, meg egyre kevesebb lett, és ekkor kezdték a legyek is összeszarni az ablakokat, mint akik ugyanúgy kiábrándultak a világból, mint az emberek. Ők pedig nézték a Jenő csodatelefonját a napi üzenetekkel, aztán újra a Feri bátyámos jelenetet kifulladásig, de, míg régebben megéljenezték Kovács Ferencet, mint akinek köze lett volna a nyolcvanhoz meg az egyhavihoz, ma már egyre furábban pislogtak rá.

S míg a Feri bátyám névnek, amit Tőle kapott akárha keresztség, volt valami jó zamata a kocsmában, így másfél év múltán keserűség vegyült bele. Mintha Kovács Ferenc tettestárs lett volna abban, hogy megállt az idő a faluban, sőt, visszafelé haladt, mintha ő is tehetett volna arról, hogy a diadalmi jelentéseket senki nem érezte a bőrén, sőt, egészen mást érzett, mert tudjuk, milyen az, amikor elfogy a fröccs, mert az asszony nem ad rá vagy keveset, ettől olyan nyúlósan szomorú lesz a világ, hogy alig is lehet elviselni a nyomását.

Tudni lehetett, hogy egyszer baj lesz, de, hogy mekkora és milyen, azt nem igazán. Csak benne volt a levegőben a történés szaga és vibrálása. Vasárnap aztán, amikor a pápa miséje után Ő újra üzent a Jenő telefonján, és azt üzente, hogy „Imádkozzunk magyar hazánkért, hogy a feltámadott Megváltó öröme adjon nekünk megújulást és jövőbe vetett reménységet!”, s ahogyan a Jenő ezt felolvasta a most már minden mindegy lemondó indulatával nézett mindenki Kovács Ferencre vészjóslóan Feri bátyámnak nevezve őt.

A kocsma minden keserűsége benne volt abban, ahogyan Kovács Ferencet térdre kényszerítették, mondták neki, hogy Ő üzeni, bazd meg, a cimborád, Feri bátyám, azaz, térdre imához. Így Kovács Ferenc letérdelt az ivó mocskos kövére, és ordították neki, hogy imádkozzon, de nem tudott, ilyesmit ő nem ismert, soha nem is érdekelte, s ahogyan könnyező szemein át nézte a többieket, akik vicsorogtak, a zsíros fülével hallgatta az indulatokat, azon gondolkozott, mi történik, miért történik és ki az oka. De még ekkor sem jött rá.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Feri bátyám nyomorúsága
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez sajnos így van. Csak a saját falunk, meg a környező települések példáját hozom fel, pedig mindegyik 1000 lakos feletti. Valamikor 2-3 bolt is működött, ma jó ha van egy félnapos nyitvatartással. A posták megszünnek, még a kocsmák is bezártak. Valószínüleg azért ezt az életmód váltás , no meg a multik is hozták, de tagadhatatlan az elszegényedés szerepe . Ha a sógorékat nézem, ott minden működik nagyjából, habár náluk sincs már minden faluban bankfiók…

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Hány éve ugatom már ezt, hogy az orbán banda átbaszarintotta a palánkon azokat akik rá szavaznak. De nem muszáj nekem hinni, tessék művelődni:
    https://index.hu/kulfold/2023/05/01/haboru-orosz-ukran-konfliktus-orban-viktor-vlagyimir-putyin-spin-diktator-szergej-guriev/

    Külföldön is úgy látják, hogy az orbán nem más mint egy szaros diktátor. Még ha „spin” diktátor is. Ergo Magyarország meg egy diktatúra, a maga ársapkáival, világbajnok inflációjával és ÁFA-jával. Diktatúrákból pedig soha semmi jó nem szokott kisülni.

    Most megy a Rabbit hole nevű sorozat. Csak egy kiragadott részlet belőle:

    319
    00:20:35,526 –> 00:20:39,116
    Első fejezet, alá kell ásni
    az emberek hitét a médiában,

    320
    00:20:39,219 –> 00:20:41,981
    hogy elkezdjenek kételkedni
    az alapvető igazságokban is.

    321
    00:20:42,084 –> 00:20:46,261
    Második fejezet, ki kell élezni
    a társadalmi problémákat.

    322
    00:20:46,364 –> 00:20:49,638
    Ha az emberek már nem egy
    másik embert látnak a másikban,

    323
    00:20:49,668 –> 00:20:51,714
    az emberi jog már nem lesz akadály.

    324
    00:20:51,818 –> 00:20:56,754
    Harmadik fejezet, mérsékelni
    kell az intelligenciát.

    325
    00:20:56,857 –> 00:20:58,849
    Ha az emberek nem
    hallgatnak a szakemberekre,

    326
    00:20:58,879 –> 00:21:03,347
    akkor befolyásolhatóak lesznek.
    Ismerősen hangzik?

    327
    00:21:03,450 –> 00:21:05,763
    Negyedik fejezet…
    a negyedik fejezetben

    328
    00:21:05,866 –> 00:21:10,009
    jelölj ki valakit a rend
    helyreállítása érdekében!

    329
    00:21:10,112 –> 00:21:15,083
    Egy okos, karizmatikus személyt,
    viszont olyat, aki irányítható.

    330
    00:21:15,186 –> 00:21:17,050
    Mi van az ötödik fejezetben?

    331
    00:21:17,154 –> 00:21:19,535
    Nincs ötödik fejezet.

    332
    00:21:19,639 –> 00:21:21,365
    Az ország már a tiéd.

    333
    00:21:22,435 –> 00:21:24,609
    Hát igen.

  3. miki1950 szerint:

    Jómagam nem így látom. Feri bátyámék hátán fát vághatnak, a házuk tetejét is ellophatják, a fröccsre való is csak meglesz valahogy valahonnét, de ezen történéseken elgondolkodni úri huncutság számukra.
    Nem is teszik.
    Marad az imádság a jóistenhez, a hit és a remény
    , hogy ennél rosszabb sose legyen, de mindig rosszabb lesz úgy, hogy azt észre sem veszik.
    Számukra megállt az idő.

  4. cyr45 szerint:

    Az elmúlt negyed század,
    Feri bátyám szemszögéből:

    1998-ban, a kampány során Orbán becsületszóra ígérte, hogy, ha nyer, ő bevezeti a 13. havi nyugdíjat!

    Fei bátyám elhitte, rá is szavazott, és Orbán nyert is!

    De eszében sem volt bevezetni a 13. havit, sem akkor, sem végig a négy éve alatt, 2002-ig.:-(
    Helyette inkább székházeladás,a papának kőbánya, Sárazsadányi nem taggyűlés, és hasonló apró, csak személyes hasznot hozó ügyek…

    Mert (mint évekkel később Kövér egy véletlen őszinte pillanatában bevallotta) „csak kormányon voltunk, nem hatalmon!”
    Voltak ugyanis (muszáj) koalíciós partnerek, az MDF Dávid Ibolyával, és az FKGP Torgyánnal!
    Továbbá volt még komolyan vehető ellenzék is, az MSZP, és az SZDSZ.

    Tehát Orbán nem tehetett meg bármit, amit akart, mert „beleszólhattak” mások is!

    Aztán jött a 2002-es választás, és Orbán megint beígérte a 13. havi nyugdíjat.
    De beígérte Gyurcsány is!

    Feri bátyám meg emlékezett, hogy Orbán már egyszer hazudott neki, és nem tartotta be az ígéretét.
    Gondolta, most kipróbálja ezt a másikat, hátha ez majd betartja?..

    Nyert is az MSZP, és koalíciót kötött az SZDSZ-el.
    És mit ád az ég, be is tartotta az ígéretét, mert valóban bevezette a 13. havi nyugdíjat!

    Feri bátyám elégedett volt.:-)

    Annyira, hogy ez elegendő volt Gyurcsánynak később arra, hogy megnyerje a következő, 2006-os választást is.
    De a választás után nem sokkal elkövetett egy nagy hibát!
    Őszintén, és önkritikusan beszélt Öszödön, a jobbítás szándékával,
    azt gondolva, eredményes lesz.
    Ezt nem kellett volna!:-(
    Mert a szövegből önkényesen kiragadott néhány mondatot ellene fordították, az összefüggésekre tekintet nélkül.

    Feri bátyám pedig nem olvasta el az egészet, mert az fárasztó lett volna, kit érdekel az a hosszú beszéd?

    Neki elég volt az az egy mondat is, hogy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”, hogy felháborodjon.
    Ezt aztán sulykolták neki, hogy
    valahogy ki ne menjen a fejéből!

    Majd jött 2006 ősze, amikor kopaszok, felbérelt huligánok megtámadták a TV székházat.
    Autókat gyújtottak fel, és felszedett utcakövekkel dobálták a székházat védeni próbáló rendőröket.

    Sikerült is behatolniuk, ahol első dolguk volt a büfé kifosztása!
    Azután pedig még rengeteg kárt okoztak, míg végül az érkező rendőri erősítéssel ki tudták szorítani őket a székházból.

    Ekkor belekeveredtek a kíváncsi
    tömegbe, az őket üldöző rendőrök pedig nem tudták kiválogatni őket,
    valóban „kaptak” mások is!:-((
    De nem halt meg senki…

    Fei bátyámhoz ez a hír már úgy jutott el, hogy Gyurcsány rendőrei ártatlan, jogosan tüntető
    állampolgárokat vertek agyba-főbe, ok nélkül, és brutálisan!
    Tehát Feri bátyám még jobban felháborodott, már az sem érdekelte, hogy ettől a kormánytól kapta, és kapja azóta is a 13. havi nyugdíjat.

    Aztán jött a 2008-as gazdasági világválság.
    Aminek következtében a kormány
    kénytelen volt megszüntetni (ha úgy tetszik, „elvenni”) a 13. havi nyugdíjat is, több más egyéb megszorító intézkedéssel együtt, azért, hogy elkerülje az államcsődöt.:-(

    De Feri bátyámat nem érdekelte az államcsőd veszélye, csak azt tudta, hogy ő már nem kapja az évek óta megszokott 13. havi nyugdíját, holott neki az járna, felháborító!

    2010-ben borítékolható volt, hogy megbukik a kormány, Öszöd, és az emberek jogos elégedetlensége miatt.
    Úgy is történt, és a Fidesz 2/3-ot szerzett!

    Feri bátyám nagyon meg volt elégedve az eredménnyel, főleg azért, mert Orbán a választás előtt ismét megígérte, hogy vissza fogja adni a 13. havi nyugdíjat, amit Gyurcsány elvett!

    A 2/3-al Orbán teljhatalomra került, amit nem is késlekedett kihasználni, pontosabban visszaélni vele!
    Mert gyakorlatilag most már bármit megtehetett, a minősített többség birtokában, és meg is tett.:-(
    2011-ben „államosította” a magánnyugdíjpénztárakat, azaz gyakorlatilag elvette a vagyonukat, a tagság vagyonát.
    Úgy hogy előtte megfenyegette a tagokat (hazugság volt ez is) hogy aki marad magánnyugdíjpénztár tag, az majd nem kap állami nyugdíjat!

    Feri bátyám elhitte ezt is, megijedt, nem mert nyilatkozni, hogy maradni akarna, mert félt.
    Így kiléptették, mint a tagok nagy többségét, bejött a terv…
    És a kormány megkaparintotta a pénzüket, csekély háromezer milliárd forintot!
    Ez az összeg hétköznapi ember számára felfoghatatlan, így megpróbálom inkább szemléltetni:
    Annyi, mintha hárommillió embertől vennének el fejenként egy-egy milliót! Mint, ahogy tkp, történt is, ha az átlagot nézzük.

    De Feri bátyám nem értette a háromezer milliárdot, és különben is, azt mondták neki, hogy ez Gyurcsány miatt történt így, ezt aztán el is hitte.

    Sok minden történt még abban a négy évben, a trafiktörvény, a NER létrehozása, a határon túli magyarok szavazati jogának megadása (a mi adónkból támogatva őket) a választókerületek átszabása, az ellenzéki sajtó kiirtásának kezdete, a Fidesz propaganda folyamatos erősödése állami pénzből, és sorolhatnám!

    Feri bátyámat ezek sem nagyon érdekelték, csak az, hogy milyen jó, hogy nem Gyurcsány van már hatalmon, mert ő tehet mindenről!
    Az „elmúltnyócév” miatt, és arról is, hogy most kicsit nehezebb, de majd nemsokára jó lesz!

    Szóval, 14-ben ismét Orbánra voksolt, bár nem értette, hogy a 13. havi nyugdíj visszaadásáról csak ilyenkor, választásokkor esik szó, hogy majd! De biztos’ erről is Gyurcsány tehet, csak várni kell.

    A 14-es, ismét 2/3-al győztes választás után már Simicskára sem volt szükség (aki azért nem távozott simán, mert volt a „G” nap) de a túl sok esze miatt kezdett kényelmetlenné válni!

    Orbánnak már rendelkezésére állt
    az egész államkincstár, és az EU-s pénzek is, nem kellett az „ész”.
    Jött Lőrinc barát, aki sokkal inkább megfelelt céljainak.

    És hogy, hogy nem, a kiscsalád tagjai is egytől-egyig mind meggazdagodtak, érdekes módon!
    A NER lovagok pedig szintén.

    Feri bátyámat ezek sem zavarták, mert azt mondták neki, hogy mindez
    azért van így, hogy az a pénz ne a
    Nyugat európaiakhoz (mint Gyurcsány tenné, ha hatalmon lenne) hanem jó magyar emberekhez kerüljön inkább!
    Ezzel aztán egyet is értett, és megnyugodott, hogy várni kell tovább a 13. havira.

    18-ban már nem is ígért Orbán 13.
    havi nyugdíjat, mert minek?
    Az eredmény úgy is bombabiztos!
    És az is volt, addigra nagyjából felmorzsolódtak az ellenzék tagjai, leginkább egymást marták, és nem volt ellenfél!

    Feri bátyám pedig ugyanúgy vevő volt még mindig a Gyurcsányozásra,
    nem érdekelte, hogy már nyolc éve Orbán van hatalmon, de változatlanul sehol a 13. havi nyugdíj, biztos még mindig Gyurcsány tehet róla, azóta is!

    És el is érkeztünk a közelmúlt éveibe, amikor felmerült a gondolat, hogy a felaprózódott, meggyengült pártoknak nem külön-külön kellene esetleg indulni a következő választáson?…

    Nosza, egyből előkerült a 13. havi nyugdíj ügye, (bő tíz év után!) amit csak fokozatosan tud bevezetni a kormány, ahogyan el is kezdődött.

    De aztán valahogyan (mikor biztossá vált már, hogy az ellenzék közösen, együtt fog indulni) egyszerre csak hip-hopp,
    mégis csak sikerült a teljes 13. havi nyugdíjat megadnia Orbánnak, mint ahogy Feri bátyámnak meg is ígérte!

    Az pedig, hogy ez végül nem 2011-ben, hanem csak 2022-ben történt, igazán csak részletkérdés.
    Az meg, hogy az akkori nyugdíjasok jó része már nem is él, így, 11 év után, egyéni probléma!
    Hát nem?…

    Kicsit hosszú lett, sajnálom!

    A legfrissebb fejleményt pedig jól megírtad Feri bátyámról Rezeda, nincs mit hozzátenni!

    • kovacs_ugynok szerint:

      Azért 2002-20010 között 3 miniszterelnök is volt. A fidesz 4+13 évében meg csak 1db. Ami jelzi, hogy a fidesz nem egy demokratikus párt, ahogy a nevükben hazudják. Most meg már nem is fiatalok. A nevük is tele van hazugsággal, akkor mit várnak a Feri báttyák?

      Azért az a 2010-es 2/3 elég necces szerintem. Ide a bökőt, hogy nyakig benne voltak a ruszkik. A fidesz pénzelésében, a propagandájában,még tán a választási összesítés meghekkelésében is. Utána meg már szabad volt a pálya a hatalomba furakodott bűnözőknek. Médiaeinstand, választási szabályok egyoldalú megváltoztatása. Mielőtt még…, nem véletlen ez a nagy ruszki barátság az orbánék részéről. A putin vajon miért rángathatja zsinóron a dagadtat? Ez azért vastagon hazaárulás kategória. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum