Két nap múlva Neriába látogat Pegasus-ügyben egy tíztagú EP küldöttség. Sok mindenkivel találkoznak, hogy kies hazánk egyik méretes botrányában tisztábban lássanak, így a kormány egy (vagy több) tagjával is szerettek volna összefutni. Varga Judit, mint aki kiadta, illetve az azóta lebukott Völnernek kiutalta a lehallgatások engedélyezését, kézenfekvő választásnak tűnt az eszmecserére, vele azonban az EP küldöttség találkozni nem fog. Még csak a hegedülve dekázós tudományát sem mutatja meg a boszorkányüldözőknek jó miniszterasszonyunk, ami mindenképpen különös, de egyáltalán nem meglepő.
Üzent a küldöttség először Vargának, de első nekifutásra válaszra sem méltatta a valószínűleg kérdésekkel provokálni óhajtó látogatókat, amikor viszont már nagyon érdeklődtek, hol lesz a randi, mikor, sőt, azt is tudatták, hogy arról ismeri meg őket, hogy egy rózsa lesz a lukukban, a jó miniszterasszony odavakkantott egyet, miszerint velük találkozni nem akar és óhajt. Később annyit bírt mentségéül felhozni, az nemzetbiztonsági ügy, hogy a rezsim kiket és mikor hallgat le, azaz, az Uniónak ahhoz semmi köze nincsen. Mindenféle ellenzéki alakok szerint Varga menekülése maga a beismerő vallomás, de ilyenre nekünk szükségünk nincsen.
Nem arról ábrándozunk ugyanis most, hogy Varga bűnös vagy nem, miben bűnös és mennyire. Mert a közeg, maga a párt, amelynek tagja, a kormány, aminek a minisztere, predesztinálja arra, hogy vizsgálat nélkül is egyértelmű legyen, nem egyenes úton jár, egyfolytában hazudik, illetve azt se feledjük, ha nem Neriában élnénk, már többször le kellett volna mondania a magas hivatalról a körülötte és minden bizonnyal vele együtt zajló bűzös ügyek miatt. Olyanról tehát, hogy Varga betartja-e egyáltalán a saját törvényeit, vitát nem nyitunk, mert nem. Ilyképp marad az, hogy a stílusával és a moráljával foglalkozzunk.
Amivel permanensen járatja le saját magát, kies hazánkat és benne minket. Ez, hogy nem hajlandó találkozni olyanokkal, akik kellemetlen perceket szerezhetnének neki, fajtabéli attribútum. Orbán függöny mögé bújik, interjút nem ad, a fideszesek kérdésekre nem válaszolnak, újságírók, kamerák, mikrofonok elől menekülnek, ahol nagy számban összegyűlnek valami miatt, azt a területet hermetikusan lezárják (buszok, paravánok), hogy a valósággal találkozniuk véletlenül se kelljen. Ők ilyenek, ezért Varga sem lehet más, így ebből a szempontból, hogy nem fogadja a pegazusos uniósokat nem nóvum.
Másfelől, a másik oldal szemszögéből, az uniós libernyákokéból, akiket kedves vezetőnk tucatjával cipel a hátán, ennek ellenére mégis boszorkányként üldözik a jó miniszterasszonyt, nos, e fura alakok látásmódja szerint is édesmindegy, hogy fogadva vannak-e Neriában kormányzati szinten vagy sem. Szokva vannak úgymond ehhez nagyjainktól, így leginkább csak legyintenek, s majd hazamennek a legények, elkészítik a jelentésüket, ami után azt halljuk aztán minden bizonnyal Varga Judittól, hogy a sorosisták uszították őket, amit mondanak hazugság, de akkor már senki nem kérdezi meg tőle, miért nem mondta el az igazat nekik.
Mi akadályozta ebben azon kívül, hogy minden jel szerint be van szarva, amit lekezelő stílussal és nagy pofával palástol, de ez a kisebbik baj. A nagyobbikat abban látjuk, ezek a libernyákok, akikkel most szóba nincs állva, megint húznak egy strigulát a jegyzeteikbe, hogy miért nincsen itt jogállam, és miért nem kell a pénzecskét utalni Neria névre hallgató magyar hazánknak. A történet voltaképp erről szól, illetve, ha itt tartunk már, akkor arról is, hogy nem kellene Brüsszelbe szaladgálni a pénzecskéért, ha itthon is lehetne tenni érte valamit, sőt, egyáltalán semmit sem kellene tenni, csak ami szükséges: lemondani.
Erre persze várhatunk, míg a gazda szükségesnek nem látja, addig azonban marad a rejtőzködő nagy pofa és a Facebookon történő uszítás, mint alakunk lényege. Node, hogy oldjuk a tragikus hangot, utalnék arra, hogy legutóbb, amikor Vera Jourovának ment neki ez a drága asszony – de nem szemtől szemben -, akkor azt tételeztük, ennek annyi a hatása, Jourova asszony/kisasszony megüzeni neki, húzd meg a copfomat, Juci. Ezúttal viszont ezt a küldöttséget látjuk mondókát mondani, miszerint Jutka néni gyere ki, ég a házad ideki, mint nemzeti-népi csalogatóst, mert valójában ez illik ehhez a trutymós helyzethez. És így is van.
Vélemény, hozzászólás?