Varga Judit nyílt levelet írt az EB alelnökének. Annak a Vera Jourovának, akivel egypárszor már (és szinte mindig) egészen súlyos gondjai akadtak, amikor a jogállam definíciójáról volt (és van) szó. Ebben az irományban pedig az Action for Democracytől félti a demokráciát a magyar igazságügyek felkent bajnoka, mint akik veszélyeztetik a hazai választások tisztaságát. Most abba ne menjünk bele, hogy mi az igaz és mi a hamis, mennyi pénzt küldtek ők vagy mennyit nem, de magával Varga állításaival, hogy úgy ne mondjuk, még be sem bizonyosodott vádjaival is egészen súlyos gondok vannak. A szellemiségében még a bírósági fogalmazó nívóján álló Varga tudhatná, az ítélet kihirdetéséig bűnösnek senki nem tekinthető, innen erednek a bajok.
Ezek pedig nem kicsik. Mert túl azon, hogy az Action for Democratyt jelen pillanatban még alaptalanul vádolja, azt is sugallja, hogy az EB együttműködött velük. Felszólítja Joruovát, valljon színt erről, a kormány nevében kér tájékoztatást a hallatlan ügyről, tehát úgy másodkézből magát az EB-t vádolja a magyar választásokba való beavatkozásába. Mindezt pedig az európai népek nevében, akiknek szerinte momentán az a legnagyobb gondja, hogy mennyi pénzt kapott vagy nem kapott Márki-Zay. Úgy vádolja meg magát a Bizottságot is, hogy egyben feljelenti a komplett magyar ellenzéket, akiket ezek szerint Jouorva (aki lehet, hogy maga is bűnös) segítségével szeretne teljesen elkaszálni.
Vargának eddig is voltak fura dolgai, hogy úgy ne mondjuk teljesen érthetetlenek, de ez az akció még azokon, tehát minden eddigin túltesz. Mert még továbbá azt is jegyezzük meg, hogy Orbán szerint (akinek a szava Varga számára maga a szentírás) Brüsszel olyan korrupcióban feredőző mocsár, amit a tiszta tekintetű magyaroknak kell lecsapolni. Innen nézvést is nehezen érthető mit is szeretne Varga ezzel a levéllel, amikor a bűnösöktől kéri más bűnök megállapítását és megbüntetését, tehát totális káosz az egész. Hacsak nem a szarkavarás a szándék, bár ehhez már az sem szükséges, ez a fideszistáknál alapállapot. Ezen túl mást tételezni nem tudunk, mint árulkodást, ami újra csak delikát.
Mert kitetszik, hogy ahogyan az egy miniszterhez (pláne igazságügyi) illik, Varga nacsasszony érdeklődésbe burkolt árulkodásba kezdett, akárha óvodában volna. Ettől egészen röhejes az egész. Hogy Vargán, a Fideszen és az általuk közösen képviselt aljasságon érezzük meg a sajátos kettősséget. Mert előadja a dedót, mintha csak a kis társának a copfját akarná meghúzni a sarokban, ám mindeközben látszik a kis kantáros szoknyácskája alatt a patája. Varga, amióta berobbant – Orbán berobbantotta – a magyari közéletbe, azt az érzetet kelti az emberben, amit J. A. polgártárs oly plasztikusan írt le nekünk: „Nézz a furfangos csecsemőre: bömböl, hogy szánassa magát, de míg mosolyog az emlőre, növeszti körmét és fogát”.
Mindemellett boszorkányüldözés is folyik. Ezt el ne feledjük, ami képletben Varga a boszorkány maga, Jourova pedig, aki őt ebbéli minőségében üldözi, tehát ebből a szemszögből is fölfoghatatlan maga a nyílt levél is, illetve annak tartalma még inkább. Vargától a kis szoknyácskájában mindeddig kioktató kurvaanyázást szoktunk meg az Unió felé, ebben a tegnap megénekelt Szijjártónak méltó párja és társa, tehát a mostani dedós demokráciaféltés egészen különleges. Főleg attól, aki annak a maffiának a tagja, amelyről már szerte a kerek világon az a közvélekedés, hogy az általuk irányított országban demokrácia nincs. Diktatúráról csak azért nem beszélnek, mert a píszí fontosabb az igazságnál.
Ott tartunk azonban magunkban, hogy mindezekről nem is kellene írni, mert magunk is unjuk a naponta ránk ömlő mocskot, és az nem teljesítmény, ha megállapítjuk erről, hogy micsoda. Mégis, ebben a nyílt levélben olyan röhejesen keveredik a kislányos árulkodás a politikai aljassággal, ráadásul a legádázabb ellenséget vádolva voltaképp tőle látszólagos segítséget kérve, hogy tátva maradt a szánk ámulatunkban. És azért ez jó, hogy tudunk még min csodálkozni. Van remény. Csak azt sajnáljuk, hogy Jourova asszony (vagy kisasszony) írásművünk elkészültéig még nem reagált a kihívásra. Még az is lehet, hogy ő is leesett állal néz maga elé azt kérdezve, mi a jó isten folyik itt, s majd megüzeni: húzd meg a copfom, Juci.
Vélemény, hozzászólás?