Lopnak és lopakodnak

Bizonyos Eged István, Pétervására polgármestere megfenyegette Hadházy Ákost, miszerint: „Biztos legyél benne, hogy találkozunk még. A család az mindenhol tabu, csak nálad nem. Könyörögni fogsz.” Ebben benne van a NER maga, mondhatni, az esszenciája ez neki kilátástalan bunkóságában, moráljában és mindenkit eltaposásában. De a mutyit se feledjük. Eged István nagyot akart fenyegetni, de nincsen neki saját bejáratú TEK-je, NAV-ja és más, ellenzékieket nyektető készsége, sőt, Eged István még csak nem is Kövér pedellus, akinek tevőleges hatalma van Hadházy fölött, úgyhogy polgármester elvtárs a maga szintjén és színvonalán működik, ha megzavarják a lopásban.

Voltaképp azt mondta Hadházy képviselőnek akárha sarki kocsma vagy falusi ivó fölgyűrve az ingujját és kezébe véve a letört nyakú sörösüveget, hogy gyere ki, mint ahogyan maga a nagyságos Orbán Viktor szólította fel annak idején majdnem ugyanígy Goodfriend, amerikai ügyvivőt, hogyha férfi volna, kiemenne vele a szabad levegőre. Pedig akkoriban még nem is volt utcai harcos, csak később vált azzá. Mindenesetre látjuk, Eged polgármester honnan veszi a bátorságot, csak az a baj, ő nem a maffia főnöke, még csak nem is egy galerié, hanem csak egy hőbörgő kretén, akit lopáson értek. Mert el ne feledjük, ő a falujában uniós pénzből épített magának jakuzzis dácsát, csak lebukott. Hadházy lebuktatta.

Emiatt ajánlgatja neki a kisstílű alak a menekülést, és jelenti ki, hogy könyörögni fog, csak nem tudjuk, miért és kinek. Rosszul sikerült ez e fenyegetőzés, olyan bumburnyák íze van, de ettől annyira lehangoló. Ez a legalja utcai bandák stílusa, a NER kicsiben, de mindenképp esszenciálisan, amikor előkerül a család toposza is, mint amely védernyő legalizálja a lopást, ahogyan Orbán gyermekei is a saját lábukon állnak. Nem tudjuk, Eged polgármesterre ki lesz-e adva a kilövési engedély, mert az ilyesmik a legfelsőbb szinteken dőlnek el. Például Völner és Schadl már szabad préda az igazságszolgáltatás számára, Varga Judit egyelőre még nem, mert fontosnak hitt dolgai vannak Brüsszelben. Védi Orbán valagát.

Viszont azt is Hadházy képviselő fejtette föl, hogy a dekázós-hegedálós nacsasszony pontosan tudta, mit művel a beosztottja, sőt, azt is bizonyítva látja, hogy találkozott Schadllal, megbeszélni az elkenendőket. Azaz, minimum bűnpártolást követett el, a maximumot nem tudjuk, mert titok. Ennek ellenére akkora a kuss ebben az ügyben is, mint amúgy Pétervásárán, csak a tét más és a játszma nagyobb. Viszont sem a minisztérium, sem Varga nem reagált a képviselő vádjaira, nem hívták ki őt egy kis utcai harcra, csak nehogy váratlanul valami baj érje. Minden attól függ, hogy ki milyen szerepet játszik Orbán színházában, ha valakire szükség már nincsen, mehet a levesbe, amely folyamatosan forr.

Följebb lépve a szinteken a még nagyobb lopásokhoz, itt van nekünk a lélegeztetőgépek százmilliárdos mutyija, amit már mindenki unalomig ismer, és mégsem történik semmi. Ebben éppen ott tartunk, hogy a momentumos Tompos Márton pert nyert a minisztérium ellen, azaz, ki kellene adni neki az erről szóló iratokat, de a külügy – ami felér egy beismeréssel – húzza az időt, a Kúriához fordul, hátha megússza. Ennek több módja is van. A Kúriában – és ez is az Unió jogállami baja – esetleg baráti bíró kenheti el az egészet, annyi idő telik el, hogy már senkit nem érdekel, vagy mindeközben minden nyomot eltüntetnek, ahogyan Schadl CD-it is ledarálták. A lehetőségek számosak, majd valamelyikkel élnek.

Ugyanakkor azt se feledjük, derülhet itt ki bármi is, korántsem biztos, hogy következménye lesz, minden attól függ, kell-e még a bűnös a NER-nek (Orbánnak) valamire vagy sem. Jogi és morális mocsárban tocsog az ország a legalsó szinttől a legmagasabbig, ha úgy tetszik Ady Bandival az értől az óceánig. A színház szereplői pedig védve érezve magukat kussolnak vagy fenyegetőznek, a bávatag népek ugyanakkor erről mit sem tudnak, vagy, ha netán igen, annak is tapsolnak hálás szívvel, hogy még akciós a farhát vagy kinéz választáskor egy zacskó krumpli. Minden nép azt kapja, amit megérdemel. Ha nekünk ez jó, márpedig az a választások eredményeit nézve, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Tessenek mosolyogva fölfordulni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum