Orbán beárazza magát

Az MTI, amely jobb sorsra érdemes intézmény mostanában abból él, hogy Orbán sajtójának írásait idézgeti mint hiteles hírforrást, ergo, az újságírás forog a sírjában, ezúttal előállt egy saját maga által gyártott információval, de ebben sincs sok köszönet. Mint megtudjuk tőlük, „A jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi dzsemborija” érkezik újra Budapestre májusban, amely a CPAC látogatását jelenti. Voltak már ők itt tavaly, akkor a „konferenciát” az amerikai Matt Schlapet nyitotta meg, akiről azóta érdekes dolgok derültek ki nagyon.

Egy republikánus képviselőjelölt, bizonyos Herschel Walker kampánystábjában dolgozó férfi fuvarozta a családbarát Schlapetet ezt mesélve az együtt töltött időről: „…megragadta a farkamat és hosszasan veregette, én pedig ültem ott és azon gondolkodtam, mi a fene folyik itt, hogy ez az ember tényleg ezt teszi velem…” No most, ehhez képest a CPAC konferencia a „nemzeti erők összerendeződéséről” fog szólni, ami a liberálisok rémálma – az MTI szerint -, de azt még nem tudjuk, hogy a farokveregető amerikai megint eljön-e hozzánk.

Láthatjuk, hogy ez a történet lehetne véletlen egybeesés, de akkor lesz igazán pikáns, amikor azt is mellé tesszük, hogy amikor a farokmarkolászó úr megnyitotta a tavalyi eseményt, azon a család megtartó erejű fontosságáról papoltak – amitől a liberálisok rettegnek -, de mindezek után az embernek fölfordul a gyomra az egésztől. Igaz, nekünk is van, illetve a Fidesznek egy Szájere, aki az alaptörvényt szövegezte, s abban – bár, már az ereszen történő menekülés után belekerülve – szintén szerepel „az apa férfi, az anya nő” kitétel erkölcsi iránytűként.

Az ilyen tévelygések azonban, ha gyomorforgatóak is, de másodlagosak. Kis túlzással a legjobb családban is előfordulhatnak nemi aberrációk azzal a különbséggel, hogy mások nem papolnak a színpadon annak az ellenkezőjéről, mint ahogyan ők maguk élnek. Ha viszont ezt jelenti a nemzeti erők összerendeződése, akkor már megnézhetjük, kik is azok a nemzeti erők, akik amúgy ilyesmire képesek. Nagy általánosságban ez a CPAC „dzsembori” – s ebben véletlenül helyes az MTI szóhasználata – a politikai élet szemetjének nagy seregszemléje.

Trumpról, az ő fejében fortyogó elképesztő tartalmakról, és lehengerlő ostobaságáról rengeteg információnk van, és arról is, milyen mérhetetlen veszélyeket rejt a civilizált világra nézvést az ő, és híveinek működése és tobzódása. A CPAC ennek a bagázsnak a seregszemléje, és nem látjuk azt a kényszerítő okot és indokot, ami miatt nekik Budapesten kellene „dzsemborizniuk” mindenképp, hacsak nem azért, hogy legyen egy közeg, amelyik Orbánnak feltételek nélkül tapsol, ahol ő tényezőnek érezheti magát a Kossuth stúdiója mellett.

Lehangoló ezt megállapítanunk, mégis így van, nem véletlenül szervezi ezt az egészet Orbán „civil” szervezete, az Alapjogokért Központ, ami azért problémás, mert ebből fakadóan megint az lesz, ami mindig van, hogy a magyar adófizetők fogják finanszírozni az amerikai szélsőjobb magyarországi tobzódását. Mint ahogyan mi fizettük ennek megfelelően Orbán amerikai viszontlátogatását is, holott nem ezért utaljuk a kincstárnak a mérhetetlen mennyiségű adót, hanem azért, hogy abból a mi jólétünket, és ne farokfogdosásokat finanszírozzanak.

Ez csak a dolog morális – és jobb helyen büntetőjogi – oldala, ám mivel e téren teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, hagyatkozzunk a politikai nézőpontra, ami az, hogy meglátjuk általa, hová jutott, milyen mélyre süllyedt Orbán Viktor, és vele együtt az őt rajongó és feltétel nélkül kiszolgáló holdudvara. Soha nem látott mélységekbe, ezt szögezzük le minden kérés nélkül. Ez – és a hasonló – dolgok mutatják meg Orbán igazi súlyát, hogy hol van az ő nemzetközi kapcsolatrendszere, hatalma és befolyása, mely szegleteiben a világnak.

Nevetséges, periférián támolygó, összeesküvéshívő kretének, trumpista, ebből fakadóan putyinista balfaszok gyülekezete az, ahol Orbán otthon van, mert ez az ő világa. Ők azok, akik tapsolnak neki. A legszomorúbb azonban az, hogy ezt is pénzért veszi, de az már csak hab a tortán, hogy a miénkből. Jelzés ez arra, hogy Orbán a civilizált világban megbukott, ez az a pont, ahol végleg beárazza magát, de sajnálatosan azt az országot is, amelynek lakói vagyunk, viszont már nem a hazánk. A szeánsz (dzsembori) egyébként májusban lesz. Így várjuk remegve.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum