Veszélyes válsághelyzet

Kormányunk (OV) szándékai szerint tovább, ezúttal szeptemberig hosszabbítaná meg (meg fogja) a tömeges bevándorlás miatt már 2015-ben meghirdetett válsághelyzetet. Annak ellenére teszi majd mindezt, hogy az élet nem produkálja azokat a számokat, amit az akkoriban fabrikált törvényben meghatároztak, de kicsire nem adunk. Sem jogra. A rendőrség produkál ugyan adatokat, de azokat úgy variálják, hogy minél többnek tűnjék, de még így sem elég, és még ez sem érdekel senkit. Fölhívnánk Varga miniszter nacsasszony szíves figyelmét a jogállam egyik alapvetésére, ami az, hogy legalább a kormány (OV) betartja a törvényeket.

Bár ez nem tartozik szorosan a jogállamiság kritériumaihoz, de alapvetésnek kellene lennie, mégsem az. A tömeges bevándorlás miatt válsághelyzet jogi kategóriáját azért alkották meg immár nyolc éve, hogy ennek takarásában lehessen rendeletekkel kormányozni, mert még egyszer jegyezzük meg, azóta soha, egyszer sem állt fenn a törvényben meghatározott helyzet – nem voltak olyanok a számok, hogy a klasszikus érveléssel éljünk -, ilyképp ennek használata naturálisan hatalmi kérdés, hogy a központi (OV) akarat hamarabb érvényesülhessen. Még csak az amúgy is bábszínház országgyűlés töketlenségeire se kelljen válni.

Bár tudnak ők gyorsak is lenni, ha a Semjén által éjszaka benyújtott törvényjavaslatokat délelőtt már meg is szavazzák. Ám mégis jobban növeli az egót (OV), ha akaratunkat elég csak rendelet formájában a Magyar Közlönynek lediktálni. Viszont ez így történik, éppen ezért ezen a ponton szükséges megjegyezni, ebből fakadóan ami az országban történik – vagy éppen nem -, annak mindenféle elmúlt nyolc évről kitartó hadoválás ellenére, a mögöttünk hagyott nyolcat tekintve a kormány, bővebben: egyszemélyben OV a felelőse. És látjuk, milyen állapotban vagyunk mi, a gazdaság, a morál, az állam, tehát cuzammen minden.

Mindezek ellenére sem indokolja semmi, hogy ez a válsághelyzet meghosszabbodjék, hiszen érvényben van másik kettő veszélyhelyzet, a háború miatt, és az energiaválság miatt, és ezek még további különleges jogokat biztosítanak a kormánynak, azaz OV-nek. A lehető legegyszerűbben fogalmazva a mi kedves vezetőnk azt tesz, amit úri kedvében szeretne és óhajtana, tehát hiába gondolják úgy sokan, nem jön hajnalban a fekete autó, és kivégzések sincsenek, ennek ellenére kies hazánkban diktatúra van, aminek sajátos az államformája: veszélyes válsághelyzet, mint az irányítás eszköze és lehetősége.

Visszatérve azonban még Varga miniszter nacsasszonyra, amikor Brüsszel kapcsán permanensen boszorkányüldözést visítozik, akkor vegye figyelembe a fentieket, és mesélje el az ottani bürokratáknak is, amikor az Erasmus pénzeiért kuncsorog. Ám el sem kellene indulnia, amíg ő is egyetemi kurátor, de ezt sem érti, mint ahogyan a jogállamot sem. Megkérdeznénk, hogy akkor egyáltalán mit fog föl a körülötte hullámzó világból, de nem akarjuk zavarba hozni, mert nem vagyunk mi olyanok. Ennek ellenére tény, hogy momentán három indokkal is ki lehet kerülni az országgyűlést, mint az fentebb kiderült.

Nem világos tehát, hogy annak ellenére, hogy a törvény betűje szerint egyáltalán nincsen tömeges bevándorlás miatti válsághelyzet, mégis mi szükség van arra, hogy ez szeptemberig meghosszabbodjék. Nincsen logikus magyarázat, hacsak nem az, megmaradjon ez az ütőkártya, amivel az elhülyített népet riogatni lehet az M1-en Bakondi elvtárs szíves közreműködésével. Háború, energia, migráns, hol melyik tűnik hasznosabbnak, holott egyik sem veszedelmes. Kormányunk (OV) így játszadozik egyáltalán nem szeretett népével, s ennek csak egy oka van, hogy a bamba tömeg hagyja. Sőt egyes halmazai élvezik is.

Mindez azonban csak egyetlen kérdést vet fel, de ezt mindenképp. Azt, hogy meddig lehet ezt folytatni. Nem a kretén nép lázadására gondolok, mert ez ebben az országban kizárt, hanem arra, hogy mindenféle veszélyek nélkül veszélyeket és válságokat hirdetnek, amikor erre szükségük az országgyűlés állapota miatt egyáltalán nem volna. És még továbbá, ha annyira tepernek a gyűlölt Unió pénzére, azt a legfőbb gesztust miért nem teszik meg, hogy befejezik a rendeleti kormányzást, ami kifogást az Unió ugyanúgy megírt nekik, mint az erasmusos dolgot, csak állítólag nem olvasták. Ezek szerint ezt sem, csinálnak, amit csak akarnak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Veszélyes válsághelyzet
  1. Yeti szerint:

    A pofázás mikéntje semmit sem számít.
    Csak az, ki tud gyorsabban és legerősebben odaütni az ellen létfontosságú részeire. Itt és most a megélhetés a kritikus rész.
    Jelenleg ebben az országban a csutkány bír ezzel a hatalommal.
    Ez a tényleges vészhelyzet, ha hirdetnek bármit ha nem.

  2. Jane Doe szerint:

    Az országban egyetlen vészhelyzeti tényező van, maga a miniálnok.
    Vészhelyzeti államformát még csak azért nem váltott, mert még nem döntötte el, hogy király akar-e lenni, császár, vagy pedig maga a megváltó atyaúristen.
    De majd ezt is tudni fogjuk, ha a Magyar Közlönyben az aktuális rendelet úgy kezdődik: Kezdetben valék az Ige…

  3. polyvitaplex szerint:

    Az esőzések miatt a Tisza mellékfolyóin jelenleg 1. vagy 2. fokú árvízveszély van, ezt ki kellene terjeszteni az egész országra, mondjuk nyár közepéig, amikor életbe lépne az aszály miatti vészhelyzet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum