A kalocsai ovisok fél kiflije

Nem lennénk kalocsai ovisok most már. Igaz, lehet, a kalocsai ovisok sem akarnának helyi ovisok lenni, de nekik egyszerűen nincsen választásuk. Az lehet, hogy nagyszerű óvónénik vannak arrafelé, még az csoportszoba is szép lehet, tele a fala a hatalomnak is tetsző mesefigurákkal, de éhesen mit sem ér az egész. Én nem tudom, milyen étvágya van egy négy-hat éves gyereknek, s hogy egy fél kifli hány fogára elég, de azt vélelmezem, hogy ennél azért többel is elbírnának. Viszont az oviban többet nem kapnak, mert spórolni kell. Így az ovisok reggelije olyan lesz Kalocsán, mint amilyen elborzasztó képek terjednek a Facebookon a kórházi ételadagokról, amelyektől éhen lehet veszni.

Kalocsán az összes önkormányzati intézménynek spórolási tervet kellett készítenie a mostani katasztrofális helyzetben, amit javarészt-egészen Orbánnak köszönhetünk. Így a közétkeztetési intézmény közzé is tette elképzeléseit az ovisok éheztetéséről, mégpedig az alábbi szöveggel és indokokkal: „A négy-hat éves gyerekek részére eddigiekben kiküldésre került egy egész darab péksütemény helyett ezentúl egyes esetekben, figyelembe véve a termék súlyát, fél darabot biztosítunk.” Olvassák el még egyszer a citált szöveget erősen figyelembe véve azt, hogy ez egyáltalán nem vicc, ez a NER a XXI. században, Orbán második uralkodásának tizenharmadik évében, Európa közepén.

Megpróbálva oldani a drámai helyzetet a cinizmus erejét hívjuk segítségül ezúttal (is), mert ezt az egészet másképpen elviselni nem lehet. Eszünkbe jut ekkor és emiatt a reklám a cuki hangú kislánnyal az Apetister Juniorról, a kicsik jó étvágyáért, és máris látjuk is életünk regényében a következő képet, amelyben a gondos, keresztényi anyuka ezt a szert pumpálja a kicsinyébe, amitől az étvágya oly ciklopira hatalmasodik, hogy mindent megenne egy ültő helyében is akár. Gyermekkorom emlékei közül való kiszólással még a vasszöget is. Ott várja a kaját az oviban szegény, és erre kap egy fél kiflit vagy zsömlét mindösszesen, így a mese legott csorbát szenved az étvágytalan, de a csodaszertől meggyógyuló kis manusról.

Ez egyébként annyira abszurd, illetve már-már szürreális, hogy egy újabb Egy óvodás naplója opusz után kiált, amit kénytelen leszek teljesíteni. Majd holnap. Mert annyit azért fölfedek a nagy titkok közül, hogy az ovinaplót sem nem jókedvemben, se nem restség okán szoktam írni, hogy abban csak úgy mindent oda lehet hányni. Hanem azért muszáj azt a formát választani, mert vannak olyan témák, amelyeket nagy komolyan, érvelve és indokolva már nem lehet előadni, mert annyira túlvannak a józanság határán. Ilyenkor kell a szürreálisba hajló abszurdot választani a megfelelő előadáshoz. Nos, a kalocsai óvodások fél kiflije éppen ilyen, hogy nagyon messzeringó asszociációkat generál az emberben.

Ilyen az Apetister Junioron kívül a nyugdíjpénztárak kirablásának immár történelmi léptékű emléke, amit a kiflicsücskös kisasszony felügyelt, mint emlékezhetünk. Így folyik egymásba a NER végtelen ideje, amelyben minden nap úgy kelünk fel, hogy a tegnapi ganajságot alulmúlni már nem lehet, és mindig sikerül. Az, hogy egy óvodában fél kiflit – vagy zsömlét, egyre megy – adnak a NER szerint legfontosabb kincsnek, a gyereknek, az a vég kezdete vagy a kezdet vége gusztus szerint, mert annak a bevallása, hogy az állam már azt az alapvető feladatát sem tudja ellátni, hogy enni ad a gyerekeknek, és akkor a nyugdíjasokról ne is beszéljünk. Illetve foghatjuk úgy is, hogy már az oviban a nyugdíjas évekre készítik fel a gyerkőcöket.

Hogy enyhítsük csöppet a téma tragikusságát, egy megengedést teszünk, mégpedig az idézett szövegre hivatkozva. Ez ugyanis azt mondja nekünk – mint emlékezhetünk -, hogy a termék (kifli) súlyát veszik figyelembe, amikor elfelezve adják a kölkeknek, amiből csak egy dolog fakadhat, hogy Kalocsán bazi nagy kifliket (zsömléket) sütnek a pékek. De olyan nagyokat, hogy egy egész megfeküdné a csöppségek gyomrát. Nagy valószínűséggel azonban ez egyáltalán nem így van, hanem sokkal inkább az az écca, hogy már arra sem futja, hogy egy egész kiflit kapjon a gyerek. Előadhatnám itt a Tiborc panaszát is, de éhezésben sokkal autentikusabb Faludy recski leírása, bár ez a gyerekeket nem vigasztalja. Gyalázat. Holnap jövök az ovinaplóval.

Névjegy rezeda

Szombathelyi újságíró.