Azt a tizennyolc fokot, azt nem kellett volna kimondani Gulyás csinovnyiknak, mint amire bölcs vezérünk, népünk nagy barátja ezen a télen a közintézményeket engedi felfűteni, bennük a rengeteg kilátástalan sorsú irodistával és a többiekkel. Főleg éppen abban a pillanatban nem kellett volna ezt bejelenteni, amikor bölcs vezérünk előadta nagy közönség előtt, hogy a Nyugat ezen a télen en bloc meg fog fagyni. Nem lesz neki energiája semmi, a sok imperialista egymást fogja fölzabálni nagy nyomorúságában, míg azonban mi, kipcsakok farháttól zsíros kézzel és böfögve feredőzünk a sok-sok energiában, teli hassal ücsörgünk a langymeleg szobáinkban őt dicsérve csudálatos sorsunkért.
Ez egy alávaló történet, ami viszont nem tegnap kezdődött, csupán ez volt az a nap, amikor kiteljesedett mintegy. A gáz-, és olajpara nem most indult, hanem akkor, amikor Orbán bölcs vezér kebelbarátja, a fasiszta Putyin lerohanta Ukrajnát, nálunk pedig zajlottak a választási cirkusz és színjáték előkészletei, amit jobb híján kampánynak hívnak. Ekkor történt az, hogy az ellenzék – ha lehet ilyenről beszélni egyáltalán – olyan ötlettel állt elő, hogy az energiával úgy lehetne takarékoskodni, hogy talán kevesebbet fogyasztunk belőle. Az ellenzék ekkor teli pofával képen lett röhögve, mi több, el lett hajtva az édes anyukájába, mint szorgos népünk ellensége, aki a háború árát Mária nénivel fizettetné meg.
Orbán bölcs vezérünk a Kossuth rádió akolmelegében jelentette ki, legszívesebben kurvaanyázna, ha azt hallja, a baloldal beleszólna abba, ki mennyi áramot és gázt fogyasszon. Tavasz tájékán Orbán bölcs vezér látomásaiban a magyari jómunkásember, miközben az egész világ reszket a hideg és sötét szobákban, idvezülten szopogatja a farhátját a melegben, és hálaimákat zeng jótevőjéért. Sőt, ugyanekkor volt az is, hogy teli pofával ordítva és röhögve figurázták ki az élhetetlen Nyugatot, ahol már akkor azon gondolkoztak, hogy a hideg beálltával hogyan lehetne spórolni a gázzal. Például úgy, hogy csak tizenkilenc fokra fűtik fel a középületeket, intézményeket, egyebeket.
Orbánnak van kiépített médiabirodalma. Beletartozik ebbe a szabadszájú és legelvetemültebb influenszerek és Facebook hülyegyerekek hadserege is. Ezek közül az egyik nagy szellemességében, megmutatva az imperialistáknak, akiknek nem lett volna a helyében éppen, kifigurázva mintegy a liberális csürhét, úgy jellemezte a takarékossági intézkedéseket: „Spórolj a gázzal! Fingjál befőttesüvegbe!” No most, tegnap Gulyás csinovnyik nemcsak azt jelentette be, hogy nem mint a Nyugat, tizenkilenc, hanem tizennyolc fok lesz minálunk a maximum, hanem azt is, hogy kormányunk valószínűleg bölcs vezérünk útmutatásait követve huszonöt százalékos gázmegtakarítást írt elő.
No most, ugyan szintén a Nyugat tizenöt százalékos gáztakarékosságot kért volna a klub tagjaitól, mi viszont szó sem lehet róla, nem a magyar emberek fizetik meg a háború árát felkiáltással küldtük el őket szintén és újra az anyjukba. Föl kell tennünk tehát a mindenképpen ide kívánkozó kérdést, akkor most ki fingott a befőttesüvegbe, tán nem a kedves vezető, bölcs vezérünk? Az ilyen tények és kínok azonban úgy pörögnek le ezekről, akárha ruha másról a boldog szerelemben. Egyébiránt lehetne folytatni a fölsorolást, ki mindenki és hányszor lett lehülyézve és a nép ellenségének kikiáltva, ha takarékosságra intett, ami a tegnapi bejelentésekkel már nem is röhejes, hanem alávaló lett.
Viszont ezek tényleg nem foglalkoznak vele, böfögnek tovább. Más nem is várható azonban, kívánságunk már csak annyi, ücsörögjenek a szerkesztőségeikben nagykabátban, pokrócba burkolózva, és fagyjon az arcukra a nagyképű mosolyuk. De ha már a befőttesüvegbe fingás szimbolikájánál tartunk, ez az egész gáz és olajügylet az árakkal, mennyiségekkel bűzlik, mint a tyúkszar Orbán gyerekkori udvarán. Elméletileg mindenből olcsón kapunk és sokat, akkor nem értjük a megszorításokat. Szijjártó kijelentette, arról ne is álmodjunk, megtudjuk, mennyiért veszik a naftát, amitől az embernek az a képzete támad, hogy itt valami nagyon sötét üzelmek folynak, ami már tényleg a bőrünkre megy.
Ám Mária néninek így is jó. Arra volt ugyan példa eddig, hogy délelőtt mást hazudtak, mint délután, de, hogy szinte egy időben, ugyanabban a percben mondjon homlokegyenest ellenkező dolgokat bölcs vezérünk és a kancelláriaminisztere, az már delikát, és még sem a mennybolt nem szakadt le, sem a kaszák nem kerültek elő kiegyenesítve. Értem én, hogy a mimagyarok leszarják, ha éhen döglenek és megfagynak, de, ha a szemükbe nézve nézik komplett hülyének őket, hogy ez se fáj, az már tényleg nehezen érthető. Fogják magukat, bemennek a tizennyolc fokos irodába, lefagy a veséjük, és röhögnek a Nyugaton, ahol befőttesüvegbe fingva spórolnak. El vagyunk veszve, azt hiszem.
Vélemény, hozzászólás?