A lányok nem is tudnak dekázni

Ábrándos pillanataimban olykor elképzelem, mi a dolga az ÁSZ-nak papíron, és olyanok jutnak eszembe, hogy a köz pénzügyeit ellenőrzni nagy szigorral. Például azt, mennyiért tartott előadást Orbán Texasban (vö.: mit fizettünk érte), illetve, mennyit kóstált szintén nekünk, hogy nem is kormánygéppel ment nyaralni. Ilyenekből kötetnyit lehetne felsorolni már nem is az ÁSZ, hanem egyenesen Polt ügyész figyelmébe ajánlva, de nem olyan országban élünk, hogy ez megtörténhetne. Az előbb ábrándokat emlegettem, olyan azonban a legvadabb, hagymázas álmaimban sem fordult meg, hogy az ÁSZ tanulmányokkal is foglalkozik.

Például olyannal is, amelyet azért állítottak elő, hogy kijelentsék, túl sok a magyar diplomás nő, hasonképp túl sok lányt vesznek fel az egyetemek és hasonszőrű intézmények. Összegzem, mielőtt elkezdeném: nem elég hülyék a magyar lányok-asszonyok. Erre jut a dolgozat, és azért ez a XXI. században delikát, és mindent elmond az ÁSZ-ról, a tanulmány készítőjéről, s így voltaképp Orbán rendszeréről leginkább, hiszen láthatóan annak akar megfelelni. Aktuálisan értelmezve nem akar rossz időt jósolni, mert akkor megnézheti magát. Senki nem akar meteorológus lenni, hamarosan ÁSZ vezér sem, de ott még nem tartunk elmélkedésünkben.

Hanem momentán csak ott, mennyi hülyeséget hordanak össze ebben az írásműben. Az ÁSZ jobban tette volna, ha a pénzt, amit erre fordított, nokiás dobozban átadta volna az érintettnek, és megkímélődtünk volna egy elszörnyedéstől, mennyire sötét alakok szaladgálnak körülöttünk. Tudjuk, hogy férfiideálunk az Orbán megtestesítette utcai harcos, a katona, futballista, a kretén macsó, és ez a tanulmány odáig jut a megfelelési kényszerben, hogy szerinte a férfias tulajdonságokat az iskola bünteti, míg a lányosakat előnyben részesíti. Innen egy lépés csak a magyar iskola mint buzinevelde, és ezek veszélyes vizek.

Egyáltalán – így a tanulmány -, minden, ami az oktatással kapcsolatos, elnőiesedett, sok a nőtanár, sokan vannak az egyetemeken, éppen csak már egy matriarchális társadalom képe nem rajzolódik ki előttünk. De az ösvények kínálta utakon nem ezt választja ez a lehengerlő dolgozat, mert akkor a NER alapjait (vö.: vak komondor) kérdőjelezné meg, és hová vezetne az, a kedves vezető netán meghasonlana. Nem, ezt nem lehet. Helyette az elnőiesedett felsőoktatás veszélyei közül a leghatalmasabbra, a nemzeti szaporulatra gyakorolt káros hatásaira helyezi a hangsúlyt, mert soha nem állják meg, hogy a nők bugyijában matassanak.

Tanulmányunk szerint a túliskolázott nők nehezen találnak párt maguknak. Nem tudjuk miért – erre nem tér ki az írásmű -, de feltehetően nekik büdös az olajtól iszamos jómagyari munkáskéz, a részeges bölcsész fiúk pedig nem akarnak nősülni talán. Így vagy úgy, veszélyben a haza, ha sok az okos nő, nem szaporodunk, ellenben és netán feltételezhetően az analfabéták meg úgy sokasodnak, akár a nyulak. Nem mennénk bele abba, mi következik ebből, de ismét csak az mondható, a XXI. században nem ilyen irányba szokták terelni a közgondolkodást, nálunk azonban ez is sikerül.

Ezt a metódust és nőfelfogást bízvást nevezhetjük középkorinak, akár feudalizmustól átitatottnak, viszont ebből az irányból máris megértjük a főispánokat és vármegyéket is, egyáltalán, közelebb, a lényegéhez közelítőnek látjuk a Fidesz gondolatiságának kiteljesedését, amitől az egész országnak ilyen avas szaga lesz, mint a kedves vezető tyúkszaros gyerekkori udvarának. Egy ponton azonban azt hisszük egy pillanatra, nem is gondolják ők annyira komolyan ezt az egészet, amikor a fiú-lány dichotómiában a dekázás tudományában látják meg az ontológiai különbséget lehengerlően.

Ezt adják elő: “Aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”. Ezzel szemben a lányok csak szorgalmasak a dekázásban, és semmire sem mennek. Hát, nem tudom mi lesz, ha a tanulmány Varga igazságügyis kezébe kerül, aki kis túlzással a dekázási tudományának köszönheti a kétes karrierjét. Én itt OMSZ-elnök sorsot szimatolok, mert a szerző nem volt ideológiailag kellően vértezett, nem tudta, mi a duma bojkottja, vagy valami hasonló akadály állta útját a szellem kiteljesedésének. Viszont egyáltalán nem akarok én viccelődni.

Minálunk ugyanis, kies, turulszaros kis hazánkban ma már minden előfordulhat, így az is, hogy a túlképzett nők szaporodási rátájának nem megfelelő volta miatt a rezsim majd valahogyan odahat, hogy a nőknek elmenjen a kedve a továbbtanulástól. Vagy és netán esetleg adminisztratív úton intézik el a dolgot, de titokban, mivelhogy Orbán – mint tudjuk – nőügyekkel nem foglalkozik, meg különben is boldog karácsonyt. Mindegy, csak egy bizonyos, ekkora ökörséget, mint ez a tanulmány, én már nagyon régen nem láttam, pedig túléltem ezt azt hosszú életem során. Mondjuk, épp ilyet nem, de már ez is megvan

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “A lányok nem is tudnak dekázni
  1. Yeti szerint:

    Minek itt ennyit szarakodni? Nem kell se iskola, se egészségügy, se mindenféle pénzt nyelő marhaság.
    Minden helyett bőven elég a kedvenc egyházakra költeni, az imádkoztatás pedig biztosítja a hatalmat a túlvilágon is.
    Akinek nincs fasza, vagy nem elég nagy az annyit is ér, oszt jónapot!

  2. Jane Doe szerint:

    Szabolcs megyei apró faluból indulva, a rendszerváltásnak titulált gengszterváltás előtt érettségiztem (orosz nyelvi tagozaton), diplomáztam, s lettem első generációs értelmiségi. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha is azt fogom érezni-tudni-leírni: abban a másik diktatúrában az én generációm szabadabb volt, szárnyalt, sok-sok lehetőség nyílt meg előtte, s mi mindenhonnan, minden szinten egy tanácsot kaptunk: Tanulj fiam/lányom, akkor lesz belőled elégedett ember, ha használod az eszedet és a lehetőségeidet.
    Na, akkor ehhez képest tessék a vak-komondorra és a fidesz-tálibokra gondolni!
    És káromkodni vagy fütyörészni…

  3. Fáradt szerint:

    Vajon megállunk majd a pattintott kőkorszaknál? Vagy kötelező lesz visszamászni a fára?
    Persze, egy fideszesnek mindegy. Csak abban különböznek az állatoktól, hogy ösztön helyett a propaganda irányítja őket.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    “Aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”.

    Ehhez mit lehet még hozzá tenni ? Ma is fürödtem, ha jó Isten engedi holnap is úszok a Rábán. Talán egyelőre nem terelik el, mert a Fertőt azt (is) ellopták. Hány éve nem tudtam a gyerekekkel kimenni ???
    Vajon mennyi ??? 4-5-6 nyarunkat lopták el a szemét állatok eddig ???? És még mennyit fognak még ellopni a rohadtak ?? Rohadt mocsok dögök, és eddig csak becéztem a kibaszott csürhét !
    Bocsánat, a Fertő az a miénk volt, és marad is. Remélem megmutatja a mocsár az igazi “orcáját”.. Aztán ezután “trianozozzon” valamelyik baromarcú, mert kint működik minden. Szerencséje volt az osztráknak, hogy ezt a barom népet sikerült levakarniuk a hátukról.
    Ma ez jutott az eszembe, hogy mennyit jártunk Rákosra, és milyen jó volt a gyerekekkel, az a miénk volt.. Olyan, amilyen, de fociztunk, tollasoztunk, szörföztünk, lángost ettünk, meg palacsintát..
    Bocsánat ha elragadtattam magam..
    Lehet Nicket is tönkre vágják, ez a komment után kitellik a csürhétől..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum