Mint tegnap egészen véletlenül kiderült, már öt napja nem jön az olaj a csövön az oroszoktól, pedig mi nem is rosszalkodtunk. Sőt. De most nem is Szijjártó látványos, fölösleges és köpnivaló moszkvai zarándoklatjairól lesz szó, hanem a kedves vezető virágos ingéről, és Semjén nyelvhasználatáról, amelyek sajátságos módon úgy függnek össze, hogy kiderül ebből, nem, hogy alkalmatlanok volnának ezek az ország vezetésére, voltaképp már le is mondtak róla. S míg régebben azon méláztunk, hogy Orbánnak nincs víziója rólunk a lopáson kívül, hogy a hatalmon túl hosszú távú tervei egyáltalán nincsenek, mostanra az is kiderült, pár napra előre sem igen gondolkoznak.
Így kies hazánk máról holnapra él, míg föl nem fordul velünk együtt. Minden ott kezdődött a még el sem indult héten, hogy a kedves vezető motorcsónakja lerobbant az Adrián, ott ringatózott a hűs habokon tehetetlenül, mígnem egy helyi újságírónak öltözött TEK-es a segítségére nem sietett, és hősiesen megmentette az ő nyomorult életét. Mi lett volna, ha a vízen marad a készség, rajta ő, és kiszítta volna a nap teljesen. Rossz belegondolni a bölcsesség nélkül maradt hazába. Így is volt valami baj azonban a rendszerben, mert, hogy nem jön öt napja a csöveken az orosz olaj, azt egy külföldi hírtársaság tudatta velünk, mert a magyar erre nem tartott méltónak minket.
Vagy más oka volt a titkolózásnak, vagy csak a kedves vezető a vízen rekedve nem tudott iránymutatást adni a teendőkről, Semjén pedig nem volt képes, vagy nem akart. Mert nem tudom, tisztában vagyunk-e azzal, hogy Orbán helyettese a vadászbuzi volna, így, amíg a gazdája virágos ingekben pózol meg a vízen reked, ő irányítja az országot, gondoskodik a nyomorult életünkről, vagy dönt halálunkról épp. Orbán is tragédia, de Semjén maga a veszedelem, kognitív készségei a házi rénszarvas lelövéséig terjednek, különben ő maga van meglőve, és tanácstalanul vagy durcásan jár-kel a világban. Példát is tudunk erre mutatni a napokból, amin nevethetnénk is, de a szárazságtól cserepes a szánk.
Nüansznyi közjáték, egy kis üde, képeslapra való jelent színesítette tegnap életünk iszonyú folyását, midőn is Vadai képviselő kérdést intézett Orbán helyetteséhez nagy gonoszan, miszerint: „Hogyan segíti a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből támogatott egyházakat a kiskorúak elleni abúzusok megelőzésével és kiszűrésével kapcsolatban?” – Érezzük Vadai képviselő érdeklődésében a kaján szurkálódást, hogy attól kérdez ilyet, akinek amúgy a seggéből is böjti szelek fújnak. Olyannyira övön aluli volt ez – habár teljességgel jogos -, hogy Semjén vadászbuzi képtelen is volt rá válaszolni, s csak böfögött egyet, hogy aszongya: „Mint mindenki másnak.” Delikát és azt a kurva.
Egyből eszembe ötlött, nem biztos, hogy mindig mindenki a jó helyen van, ekképp egy emberöltőnyi régiségből, tanárkoromból az én igazgatóm, aki így bocsátott el a gyerekek közé megengedő jóságosan, hogy „menj az övéidhez”. A nyelv a lélek tükre, azon belül is szűkebben a gondolkozásé, szavaink azt a tartalmat fejezik ki, ami az agyunkban gomolyog és olykor bugyog. Ebbe belegondolva és ezt tudva – igazgató uramat odahagyva – nézünk rá Semjén válaszára, és látjuk, az ég egy világon semmi köze a kérdéshez, így a valósághoz sem, így valami egészen fura képzeteink támadnak Semjénről is, a gondolatairól is, és elszörnyedünk, hogy amíg Orbán ringatózik a habokon, az ő kezében van a sorsunk.
Innen nézvést még az is lehet, közölték volna ők velünk, hogy nem jön a csövön az olaj, csak Semjén – mint Orbán helyettese – képtelen volt azt szavakba önteni, nem tudott kiadni egy rohadt közleményt, mert belekeveredett az alanyok és állítmányok kiismerhetetlen dzsungelébe, s lehúzták őt a mélybe az igeidők és ragok, az egész kurva magyar nyelv. Ennek ugyan híján szoktak lenni a NER-ben, mégsem ez lehetett a baj, mert például Nagy Márton gazdasági miniszter is milyen élénken tudott kommunikálni, amikor a Ryanair leidiótázta őt, most azonban mélyen hallgatott, Orbán pedig a nagy vízen ringatózott, hogy ezt se feledjük el mindeközben, mert hogyan is tehetnénk ilyet.
Érdekes dolog ez az elhallgatás, hogy miért nem akarták a bávatag szavazópolgárok orrára kötni a bajt, hogy miért zárnak be sorra a benzinkutak, és miért porzik a tankja mindenkinek. Eddig elvoltunk a gonosz Brüsszel mint ok visításával, de ez a történés már sehogyan sem volt abba a kontextusba helyezhető, így megelégedtek azzal, ha már kiderült, akkor az ukránokra kenik, az oroszokat – mintha nem is lennének – kihagyva a bűnösök sorából. Czeglédy Csaba azonban, akit eddig nem bírtak eltaposni, sandaságot, és a MOL részvényekkel való sunyi üzletelést tételez, ezért feljelenést is tett a megfelelő helyen, remélve, hogy célt ér. Ugyan már királylány (illetve Csaba), a válasz majd olyasféle lesz, mint ami a szokásos: „menj az övéidhez”.
Vélemény, hozzászólás?