Ideje van az osztaléknak

A nap süt, a fű zöld, a NER-ben lopnak nagyjaink. Olyan örök igazságok ezek, amelyek immár kőbe vésettek, mégpedig sokkal alaposabban, mint a gránit szilárdságú alapbigyó, ami voltaképp arra született, hogy a tolvajlások zavartalanok lehessenek. A tavasz vége az osztalékfizetések ideje, a NER lovagok és lovaginák úgy aratnak a pénz világában, akárha a paraszt a mezőn, kinek mi jut, gabona oder százmilliók, veríték vagy némi apró. Az ember néz, hogy Szijártóné, Mészárosné, vőmuram és valahány név a nertárban úgy veszi ki a pénzeket a forgalom nélküli gazdasági társaságából, akárha varázsló a nyulat a cilinderből.

Minden további értesítés helyett Szijjártóné 285 (kettőszáznyolcvanöt) milliót, Mészárosné 295 (kettőszázkilencvenöt) milliót, vőmuram meg milliárdot, és a kedves vezető apukája a kőbányájával még nem is nyilatkozott, de ő sem szokta elaprózni. Akiket megemlítettünk, ők csak a fecsegő felszín, aki most épp elibénk jött a lapokon, de sorolhatnánk addig a mélyet, hogy az oldal betelne csurig, de mégsem lennénk közöttük soha. A NER-ben, aki a tűzhöz kicsit is közel ül, nagykanállal lapátolja ki a lóvét. A rendszer erről szól, erre lett kitalálva a keresztény pátoszával és tömjénszagával együtt. Minden más csak cafrang, minden egyéb hazugság.

Ami jó volna, ami az egyedül üdvözítő lehetne az ország jövőjére nézvést, ha minderről a bávatagok tudomást szereznének. Illetve, ha ez megtörténik, mint ahogy gyakorta, akkor ne azzal a metódussal legyintsenek rá, mint az közkeletű, hogy legalább magyar kézben marad, illetve, hogy a másikak is tolvajok voltak. Őket már elnyelte a történelem, míg azonban emezek éppen most tobzódnak, s mint a számokból is kitetszik, sokkal nagyobb pályán, szinte elképzelhetetlenül hatalmason. Mert gondoljunk bele csak, mennyi sok évig, az élete végéig kell dolgoznia mondjuk egy tanárnak, hogy összegyűjtsön annyit, amennyit ezek egy év alatt bezsebelnek.

Tudtuk ezt eddig is, csak minden tavasszal, a nagy pénzkivevések idején látjuk újra szomorúan, hogy valami varázslat okán, különös ihletből fakadóan, aki nertárs, az egyből vállalkozói és pénzügyi zsenivé válik, hogy ezek a szarból is aranyat csinálnak, tévedni és melléfogni egyszerűen képtelenek. Úgy burjánoznak a tehetséges üzletasszonyok mint a dudva és muhar, szíjják el és ki az ország vérét, viszik a pénzeket ismeretlen, távoli számlákra. Szerencse kell és szorgalom, valamint a jóisten segedelme, ahogyan minden vállalkozók atyja, maga a nagy Mészáros Lőrinc, a Cukkerberginél is okosabb előadta a sikerek titkát minekünk, akik buták vagyunk.

Bár a kedves vezető jóindulata sem mellékes, de ezt is tudtuk. Új a nap alatt nincsen egyáltalán, ez a tavasz és ez az osztalék azonban jobban fáj mint az eddigiek, aminek a titka és magyarázata április harmadikában rejtezik és leledzik. Mert míg eddig a hosszú tizenkét évek alatt volt valami halovány remény, hogy valamiképp ezeket a pénzeket vissza lehet szerezni, a körmükre lehet nézni ezeknek, most már ilyen lehetőség nincs, és nem is lesz soha már. Pedig a kampányban – mint emlékezhetünk – micsoda lendületek és elszánások voltak az elszámoltatásra, pörgött a bádogdob veszettül, aztán zutty, jött a kétharmad, és ezek röhögnek a pofánkba bele.

Polttal a hátuk megett, ezt se feledjük. A legenda és álmaink oda, és már nem is fájna igazán, ha nem hangoznának el szavak. Itt a köreinkben, a panelporlik, a NER-nek amúgy idealizált családok tagjai, beosztottak és alkalmazottak nyüszítenek, hogy kevés a pénz, éhen fogunk dögleni, drága elvtársak, mire a tanárok a képükbe kapják, hogy négykor minden nap hazamehetnek, a tűzoltóknak pedig ott van az adrenalin. Még nem hangzott el, hogy szopogassanak ilyet, ha éhesek, de közel állunk hozzá, és akkor tessenek Mészárosné húszmilliós órájára gondolni erősen. Hogy demagóg vagyok, nem tagadom, de ebben vannak a remények.

Mert április harmadikán ezek vesztek el egészen, azok az ábrándok és képzelődések, hogy honfitársainkat valamivel is ki lehet mozdítani az apátiából, és kiderült, nem. Semmi sem érdekes, az AE Bizottság tánczenekar szavaival „dagdugó varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ”. És mindezek után, hogy elmeséltem az életünket az elkövetkező hetekben várom, mit szólnak a tanárok a délutáni hazamenetelhez, a tűzoltók az adrenalinjukhoz, de nagy valószínűséggel semmit sem. Sóhajtoznak – ha egyáltalán -, mennyi sok milliót visznek haza a szerencsések, de föl nem fogják, hogy tőlük lopták el. Így fogunk megdögleni egy hokedlin ülve. Kirielejszon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Ideje van az osztaléknak
  1. Yeti szerint:

    Az a kurva Freud – ” Itt a köreinkben, a panelporlik”, meg a maroknyi székely állítólag.

  2. polyvitaplex szerint:

    Szijjártóné és Mészárosné 300 millió körüli osztalékai eltörpülnek a bulvárportált üzemeltető Rogán „háziasszony” Cecília 1,3 milliárdos vagy Szalay-Bobrovniczky kaszinótulajdonos (újabban honvédelmi miniszter) 10 milliárdos nyeresége mellett.
    Az ördög tudja, hogyan csinálta, de Rogánné egyetlen év alatt megkétszerezte a nyereséget.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Mindenek elött köszönjük hogy vagy nekünk. Most én csak egy kis adalékot tennék hozzá, és mindenki eldöntheti hogy ha 100-200-500 éve nem változott , és nem is fog változni, akkor hova jutunk ?
    Igen, Ázsia maradtunk, és fogunk is maradni , mert az április 3.-a ezt bizonyította be. Rohadt nagy szerencséjére a “burgenlandi traktorosoknak” mert úgy tünik az idők végezetéig csak az lesz a kiugrás ebből az elb@szott, k@rva országból, az oktatásból, a gyártósor mellől, egyáltalán ebből a sz@rból ami itt van, hogy kimész culágernek, segédmunkásnak, éretségivel, diplomával, eggyel-kettővel, esetleg doktorival.. Feljebb nem jutsz, mert “auslander vagy, és maradsz..”
    Belegondolt ebbe józan ésszel valaki ?? Beszélgettetek az ismerőseitekkel ?? Nem hiányzik ebből az országból a józan ész, a tudás, a szorgalom?? Akinek volt egy csöpni is ezekből , kint van, no de milyen áron?? Viszont a családját viszonylag jól el tudja tartani, ottkint segédmunkásként, mert itthon diplomásként ugye nem annyira egyértelmű. Persze van akinek érdeke a hülye ország, hülye nép. Tudjuk, vakok közözött között.. csak ezek még nem is félszeműek. Az elbutításhoz, a demagógiához viszont vérprofik.
    Az az alternatíva, hogy az osztrák cselédje legyél , vagy a németeké-angoloké-íreké, stb??
    Na most ehhez tessék hozzáadni az osztalékokat. Sem nem tudásuk, sem nem szorgalmuk, sem nem erkölcsük, egyáltalán semmi, de semmi nincs mögöttük a puszta lopás-rablás, gonszságon kívül. Jaa, azért van még komoly birkabégetés is, mert annélkül biza nem menne..🙃🤣☹
    Igaza van a lányomnak, tünés innen. Minél előbb, annál jobb.

    Csak még annyit kérnék, Ady, “A grófi szérün”-jét tessék elolvasni. Meg egyszer, még százszor.
    Nincs mit hozzátenni, mint ahogy az egész roha.., krv… , szóval az Úr 2022. évében Magyarországhoz már nehéz is lenne ehhez mit..

    • Fáradt szerint:

      “kimész culágernek, segédmunkásnak, érettségivel, diplomával, eggyel-kettővel, esetleg doktorival.. Feljebb nem jutsz, mert “auslander vagy, és maradsz.”

      Már elnézést, de ismerek épp elég orvost, aki kint praktizál (csak most már főorvosként). Mérnököt, programozót, kőművest, víz szerelőt, akik kint folytatják a szakmájukat.
      Nem igaz, hogy az auslander csak utolsó tróger lehet. Két dolog szükséges az előre lépéshez. Nyelvtudás, és a magyar “jóvanazúgy” hozzáállás félre hajítása.
      Aki szorgalmas, azt “itthon” agyonterhelik. Kint megbecsülik.

      A többivel egyetértek, aki jövőt akar magának, az menjen. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt. A fideszeseknek nincs szüksége fényre, én meg nem akarom látni, ami következik.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Fáradt !

    Igen, igazad van. Két lányom van kint, az idősebb Svájcban, a fiatalabb az Egyesült Királyságban.a harmadik most készül Olaszországba a barátjával. ( köszönöm Viktor, köszönöm Fidesz !! )
    Egyik se segédmunkás..
    Tegnap nagyon elkeseredtem, és belegondoltam tényleg mennyire reménytelen itthon minden. Azt hiszem ez a jó szó : REMÉNYTELEN..
    Szép napot, és kitartást mindenkinek itt is, és kint is ! 🙃

  5. szemlélő szerint:

    Tom, az egyik gyerek egyetemi tanár, a másik HR szakértő.Ja persze UK ban, nem itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum