Kunyera

Orbán Viktor levélben kunyerál pénzt Ursula von der Leyentől, mert amúgy elvagyunk mi az Unió pénze nélkül is, mint emlékezhetünk attól, aki most tollat ragadott. Ez a hír csak úgy kiszivárgott, nem készült fotó Orbánról, ahogyan az íróasztalánál dolgozik érettünk, nem került ki a Facebookra, ott inkább menekült gyerekek buksiját simogatja a suttyomban levelet író géniusz. A baj ezek szerint nem lehet kicsiny, sőt, elég nagy lehet, ha erre vetemedik Európa DNS-e, amiben egyébként az a lehangoló, hogy mindenki tudja. Mégpedig azt, hogy kies hazánk amúgy meglehetősen zilált pénzügyi és gazdasági állapotban van az elmúlt száz év legsikeresebb tíz esztendejének letelte után.

Mária néni azonban (mint a Fidesz szavazó archetípusa, ilyképp Feri bátyám is egyben) minderről annyit tud, hogy Orbán Viktor alacsonyan tartja a farhát árát, neki köszönhetően nem fagy meg, és ő védi meg a migránsok erőszaktevésétől. Ilyképp az élet csodaszép, holott ennek épp az ellenkezője, de erre van a propaganda. Hanem az Orbán, hogy levelet ír az Ursulának, kunyerálva azt a pénzt, amit már rég megkaphatott volna, ha betartja a klub szabályait. Ilyet azonban ő nem akar egyáltalán (utalásképp, jogállam, korrupció, mint súlyos tartalmakat hordozó összefoglaló fogalmak), ami miatt tényleg nem kapja meg azt a pénzt, ami jár. Ám nem neki, hanem az országnak.

Ez utóbbi nézőpontból Orbán a rendszerével nemhogy jót tenne az országgal, hanem épp mérhetetlen károkat okoz. Az Unió is feltételek nélkül adná a pénzt, ha eltakarodna, és nem kellene kuncsorogni meg kunyerálni, ami gesztus és könyörgés nem valami megszoborolni való államférfira, hanem egy kis jelentéktelen senkire utal a színpadon, aki ugyan király a szemétdombján, de amúgy csak rá kell nézni. Ötezernyolcszáz milliárdot kér Orbán Ursulától gyorsan-gyorsan a háborúra hivatkozva, s anélkül, hogy részleteznénk viszonyát a vérontáshoz, és annak okához, Putyinhoz, ami minimum ambivalens, de leginkább a trógerekére hasonlatos, azt kérdjük miért.

A három helikopteres kampányfilmforgatáshoz, hogy Debrecenbe költözött a stábjával, aminek gyakorlati haszna a Facebookon megjelent kampányvideó volt ha jól emlékszem három nap a határon címmel, mert erre fölösleges. A menekültek ellátását amúgy is a civilek végzik, a plusz kiadásokra is ők dobtak össze információink szerint hatszáz milliót. Ötezernyolcszázat kéregetni erre mutogatva és hivatkozva szintén csak hókuszpókusz, valamint hazugság, be kellene vallani a NER csődjét, az unortodox gazdaságpolitika kudarcát, a keleti nyitás fölösleges és aljas voltát, őszintén beszélni kellene arról, hogy ezek miatt – és nem a háború miatt – üres a kassza.

Üres továbbá azért is, mert a választások előtt ész nélkül lapátolta ki a pénzt szavazatok reményében, elszórta előtte tíz évig templomokra és stadionokra, lóvelnesszre és hasonlókra, hogy a lopásokról ne is beszéljünk. Szembe kellene nézni a kudarcokkal és az elcseszett tizenkét évvel, és nem Putyinra mutogatva tarhálni az Uniót azért a pénzért, amit amúgy megkapna az ország, ha nem ő lenne hatalmon. Ez a történet egészen elképesztően, és így egyszerű, eljött az az idő, amikor a felhalmozott szarhalom készül Orbán fejére omlani, és emiatt nekilátott nyüszíteni. Ezen kívül minden egyes szó hazugság, ezen kívül nincsen miről beszélni.

A sunyiban tarhálás és kunyerálás mellett tovább simítja döntésünk gödreit az is, hogy egyáltalán nincsen már mondanivaló. Odáig jutott a Fidesz Kocsis Máté tálalásában, hogy azért kell rájuk szavazni, hogy nekik ne kelljen tovább gyurcsányozni. Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy akkor ezek szerint a gyurcsányozás megterhelő. Akkor ne tessenek riogatni vele, hanem mondjanak valami mást, volna a felmentő javaslatunk, ha tanácsot akarnánk adni nekik, de ilyen szándékaink nincsenek. Csak nézzük szomorúan, hová jutottak, és nem a sorsuk miatt, hanem mert velük együtt süllyedt az ország a vegetatív létbe. Ordibálás, jelszavak, és pénz utáni kuncsorgás. Mint egy alkoholista szomszéd.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Kunyera
  1. netuddki szerint:

    Csak nem fogyott el Vologya pénze,és mi majd adunk neki,ha lesz miből?

  2. Jane Doe szerint:

    A mi hős zsákutcai harcos miska-kancsónk kunyerálásáról nekem nem az alkoholista szomszéd képe ugrik be, hanem gyerekkorom falujának szóhasználata az ilyenre: “cigánykodik”.
    A mi falunkban természetesen éltek cigányok is, de úgy, hogy sem abban a szabolcsi faluban, sem a fenti szóhasználatban egy dekagramm rasszizmus sem volt.
    A kifejezés ugyanis lelki alkatra, mentalitásra utalt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum