Mindmegfagyunk

Mint azt Szijjártó külügyes szíves közléséből tudjuk, az ellenzék megint nemzetére tör, midőn – szerinte – azt követeli, hogy állítsák le az Oroszország felől érkező gázszállítást. Szijjártó külügyes azt nem közölte, melyik ellenzéki – nemzetére törő – politikus mondott volna ilyet, ezzel szemben Márki-Zay Péter, az ellenzék vezére (akit Gyurcsány mozgat) megjegyezte, nem gondolná, és nem is mondta soha, hogy el kellene zárni a gázcsapokat. Sőt, ilyet szerte Európában nem akar senki – kivéve a lengyeleket, de erről később –, így az a következtetésünk krónikásként, hogy Szijjártó külügyes már megint hazudik.

De mindez nem elég, ráadásul még és mindemellett apokalipszist delirál, hogy aszondja „ha nem jön földgáz Magyarországra, akkor nem lesz fűtés, nem fog működni az ipar, és nem lesznek munkahelyek”. Mindmegfagyunk tehát, elvész a munkánk és még éhen is döglünk. A bajokat – ha lehet ezek után – még tetézi is a látnok (próféta?), hogy szintén aszondja: „ha nem épül atomerőmű Magyarországon, akkor nem lehet fenntartani a rezsicsökkentés eredményeit, akkor brutális energia-áremelkedés következik”. A krónikás ezen a ponton nem kötözködésiből, pláne halkan és hozzávetőleg megjegyzi, ez már rég bekövetkezett.

És az is, hogy ezeket a lukakat a költségvetés adófizetői pénzből súlyos százmilliárdokból tömködi be, Szijjártó sivalkodása tehát nettó hazugság és hangulatkeltés. Abba az irányba tagozódik, amelyben Kocsis Máté pár napja arra jutott buzgalmában, hogy a vészterhes időben egyedül Orbán alkalmas a kormányzásra, mert ő – mint emlékezhetünk – tapasztalt, higgadt és megfontolt. Ezzel szemben a szijjártói kiegészítés szerint az ellenzék még fagyhalálba is taszítaná a mimagyarokat, elvenné a munkájukat, tisztára mint a migráncsok, már csak az hiányzik, hogy a gyurcsányok megerőszakolják lányainkat és asszonyainkat.

De nem vegytiszta választási buzgalom az, aminek tanúi vagyunk, hanem egy dráma zajlik a szemeink előtt. Ez pedig arról szól, hogy meg kellene tagadni tizenkét év kormányzását és ideáit, amit például Szijjártó külügyminiszter orosz plecsnije is igazol és mutat. És amit – szintén az ő előadása szerint – azért nem ad vissza, mert Gyurcsány is fogadta Putyint. Ettől a Fidesz annak idején okádott, majd pediglen belegyalogolt a saját hányásába, és még meg is hempergőzött benne (lásd kitüntetés). A történet és a dráma, ami a szemünk előtt zajlik, annyi csupán, hogy le kellene szakadni az orosz csöcsről, de, mint kitetszik, ez elég nehezen megy.

Visszatérve egyébként a gázzal való riogatásra és a lengyelekre, Európában egyedül a Fidesszel szövetséges lengyel jobboldali PiS színeiben miniszterelnök Mateusz Morawiecki követelte a Németországot Oroszországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat 1 vezeték leállítását. Így ránézve ez a Morawiecki nem a magyar ellenzék, sőt, ő és az övéi a békemenetek lengyel vendégmunkásai, a helyzet itt tehát gabalyos, magyarán recseg és ropog az ereszték, mert a lengyelek azt is megjegyezték, hogy nem értik magyar barátaikat, akik teli pofával ordították tele a világot azzal, hogy nem engednek át fegyvereket kies hazánkon.

Itt ismét eljutunk az orosz csöcsig, mert Putyin fegyvereit annak idején lehetett szállítani Szerbiába, de ezt most nem teszik a kirakatba, majd előbb-utóbb kiderül, hogy Gyurcsány. Megtudtuk még, hogy a Sberbank Brüsszel áldozata (nem az orosz agresszióé), Donald Tusk hazudik, egyáltalán minden és mindenki már megint Magyarország és a magyarok ellen van. Az igaz, hogy Orbánt leprásnak nézik mint utolsó Putyin-csatlóst, aki hangzatosan száznyolcvan fokos fordulatot tett, de a régi reflexek még működnek benne. Orbánnal már senki nem számol. Most derült ki, mennyire nem tényező, de Orbán azt sem tudja, mit csinál.

A határon fotózkodik katonák közt, menekült gyerekek buksiját simogatja, legutóbbi bejelentkezésekor szélfútta hajjal áll egy helikopter tövében, oldalán katona, s hozzá a szöveg: „Ma erősebbek vagyunk, mint korábban.” Dübörög a kampány, a Fidesz a háborúból igyekszik politikai tőkét kovácsolni, míg viszont az ellenzéket emiatt megrója, sőt, azt tanácsolja neki, hogy fogja be a száját. Azt már nem teszik hozzá, a legjobb az volna, ha egyáltalán nem is lenne. És mégis van, Szijjártó szerint pedig meg akarja fagyasztani a mimagyarokat, ami új félnivaló tőlük, most már tényleg nemzethalál lesz, ha győznének. Nos, majd kiderül.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum