Kocsis Máté tegnap egy nagyívű gondolatmenetet eresztett meg háborúról és békéről rengeteg bölcsességgel, akárha napkelet, aminek a végén csöndre intett mindenkit szerte Neriában. Mert, mint kifejtette: „most engedni kell a kormány tapasztalt, higgadt, megfontolt vezetőjét ebben az ügyben dolgozni”. Egészen őszintén száradt ki az ember torka, hogy sem köpni, sem nyelni nem tudott ettől az indoklástól, amiben az lenne a baj, ha Kocsis Máté ezt komolyan is gondolná, ez azonban momentán nem eldönthető. A frakcióvezető képe Orbánról, amit elibénk tárt, a gondoskodó atyuskáé a három jelzőjével, miszerint: tapasztalt, higgadt és megfontolt.
Nem mennénk bele most itt a jelentések boncolgatásába, mert mindenkinek minden mindig mást jelent, megfontoltság, tapasztaltság és higgadtság nem ugyanaz ezek szerint Kocsisnak és azoknak, akik nem bizonyos alfelekből szemlélik a világot, úgyhogy nem árt tisztázni az álláspontokat. Kocsis egyébként a mi bölcs vezérünk kép kialakításával Márki-Zaynak üzent, hogy ne legyen hebehurgya és beszéljen összevissza zöldségeket, ám ezen a ponton nem árt leszögezni, hogy neki döntési jogköre nincs. Akármit is mond, annyi a súlya, mintha a Kétfarkúak ígérnek örök életet és ingyen sört azzal a különbséggel, hogy ők nem veszik komolyan magukat.
Innen nézvést tehát Márki-Zay, de még Gyurcsány is, sőt, mit ád a teremtő, az utolsó kalifaszi Józsi is azt mond, amit csak akar, ezzel szemben viszont ott áll az a tíz-tizenkét év, amit Orbán atyuska tapasztaltan, higgadtan és megfontoltan végigdolgozott, és most ott áll az országgal együtt, ahol. Hogy amikor egyszer majd vége lesz ennek a borzalomnak valahogyan, akkor, ha a lelkiismeretével nem is – mert olyanja nincsen neki –, de a nagyvilág előtt el kell számolnia azzal, hogy a háborút ugyan nem ő robbantotta ki, de mindent megtett, hogy a mára sátánná és szégyenné vált Putyinnal eddig is ne az érdemei szerint bánjon a szélesebb közösség.
Gondolunk itt vétókra, szükségtelen és ferde szemmel nézett meghívásokra és Moszkvába rohanásokra, amit szemléletesebben úgy érzékeltethetnénk, hogy miként Kocsis az Orbánéból Orbán pedig a Putyinéból, így áttételesen Kocsis az oroszéból lógott ki higgadtan és megfontoltan. Úgyhogy nem ártana csöndben maradni, amíg valaki a képükbe nem dörgöli az igazat, amit a médiájuk is mutat. Ez olyan mahomet képződmény, hogy a váltók átállítása még nem sikerült, a szerelvények pedig robognak az orosz propagandát harsogva a napokban is. Ennyi slágvortokban arról, ami volt, és arról, ami most van, miközben Kocsis csendre int.
Egyébként ez a Kocsis testében még fiatal embernek tűnik, hogy a lelke azonban miért ős bolsevik, az az ő egyéni nyomora. Pedig a kép, amit elibénk tár, és a három jelző, amivel vezérét jellemezte, mintha valami ősi propagandafüzetből került volna elő, amit Szabad Nép félórákon osztogattak a bávatagoknak a bölcs vezetőről, aki ráadásul tévedhetetlen is. Nincs ezen többet mit ragozni, de máris eljutunk addig a vádig Kocsis előadásában, hogy ez a Márki-Zay politikai haszonszerzésből beszél háborús helyzetben, és ezért fogja be a száját. Itt felidéződik bennünk a kedves vezető menekült gyerekek buksiját simogató képe, mint ami ezek szerint nem politikai haszonszerzés.
Másrészt pedig belénk fészkel az aggodalom, mert ezt az egész megnyilvánulást mi egy olyan irány kezdetének sejtjük és érezzük, ahol az ország elemi érdekének lesz beállítva, hogy Orbán hatalmon maradjon, mert különben nyakunkon a háború, ő viszont tapasztalt, higgadt és megfontolt, ilyképp egyedül képes arra, hogy az országot vezesse a vérzivatarban. S holott ezek most csak kósza szavak, megvannak annak az adminisztratív és jogi eszközei, hogy a fenti – hamis – indokkal a választást egy kicsit szüneteltessék, odébb tegyék, vagy azt csináljanak vele, amit csak akarnak. Ne legyen igaz, de ennek a szele lengett ki Kocsisból, ha tudta, ha nem. De minden lehet.
Vélemény, hozzászólás?