Minden másképpen van

Mindeddig úgy tudtuk, illetve Bözsi nénnye és Feri bátyám úgy tudta az M1-Kossuth–megyei lap szentháromságból, hogy Brüsszel azért fenyeget a „nekünk minden körülmények közt járó” pénzek megvonásával, mert nem engedjük be a migránsokat szent hazánkba, az LMBTQ aktivistákat pedig az ovijainkba. Bözsi nénnye (Feri bátyám) abban a meggyőződésben és tudatban majszolja és szopogatja ma is a rögzített árú csirkeszárnyvéget, hogy mindeme borzalmaktól Orbán védi meg őtet csakis. Sőt, hogy Brüsszel az ország összes pénzét elszedi és nem adja vissza a buzik miatt.

Viszont a kedves vezető kezében karddal a vár fokán harcolta és harcolja ma is ki a szárnyvég, illetve farhát árát a gázéval együtt. Ha Brüsszelen – ami egy Gyurcsánnyal – múlna, mindenki megfagyna és éhen dögölne szent hazánkban, ami bokréta Isten kalapján. Semmi sincs egészen úgy, vagyis minden másképpen van, mert – amit viszont két otthonkás oder gumicsizmás hősünk nem tud, mert nem kötnek az orrára – kiderült egy Brüsszelnek küldött kormányzati levélből. Kormányunk (így maga Orbán és ő legfőképp) igenis tisztában van a valósággal.

Azzal ugyanis, hogy a permanens lopások és a diktatúra lopakodó kiépítése miatt akar pénzstopot alkalmazni Brüsszel a NER-rel szemben, és még Varga Judit sem kiált boszorkányüldözést. Sőt, az értelmező szótárban sem keresgéli a jogállam fogalmát kitartóan. Itt tehát kicsinyég megbicsaklik a történtet, de mi nem megy félre itt minálunk, na, ugye. Sőt, szándékosan vannak félremenetve a dolgok, amit köznapian úgy nevezhetnénk, hogy Bözsi nénnyének és Feri bátyámnak hazudva van, mégpedig piszkosan mocskosul és nagyon.

Sőt olyannyira, hogy van, amit meg sem tudhat egyáltalán. Esetleg a kisonoka, ha 2050-ig lesz türelme kivárni bizonyos információkat, illetve, ha érdekli valami is egyáltalán a távoli, bizonytalan jövőben. Ha Orbán marad, ilyen igények nem keletkeznek, és Orbán maradni szándékozik. Sőt, szinte biztos a maradásban, ahogyan efelől Putyint is megnyugtatta, miszerint: „Hogy őszinte legyek, nem tervezem a távozást…az az érzésem, hogy még hosszú évekig együttműködhetünk.” – Ezt kiabálta Vlagyimirnak a bazi nagy asztal túlfelére. Megdöbbentő és elborzasztó ez az önbizalom.

Ha azonban így lesz, akkor értelmet nyer a Pegazus-vizsgálat titkosítása az emlegetett 2050-ig. Ha nem, akkor ez is csak egy szög a NER koporsójába. Sok van már benne, és mindet titkolni szeretnék, sokszor odáig menve, hogy már saját maguknak sem hisznek, önmaguknak is igyekeznek más valóságot hazudni, akárha mondjuk Semjén volna egyenesen Bözsi nénnye. Készíttettek egy felmérést az antiszemitizmus állásáról Neriában, és kiderült, hogy a helyzet lehangoló. Sőt, egészen elkeserítően kiábrándító, hogy antiszemitizmusra nem csak igény van, hanem él és virul is.

Amire ez a reakció született: „nem tisztázott, hogy a Tett és Védelem Alapítvány milyen megfontolásból rendelt meg egy…egyértelműen tendenciózus közvélemény-kutatást, de lévén, hogy az általam amúgy tisztelt Kovács András a CEU professzora, így nem is várhattunk objektív eredményeket.” A Tett és védelem alapítvány ötszázmilliós kormányzati pénzből működik, de már az ő eredményeiknek sem lehet hinni ezek szerint. Utalnék arra, régebben volt ennek egyszerűbb elintézési módja is, amikor a rossz hír hozóját egészen egyszerűen kivégezték.

Viszont mindent is titkolni akarnak a diadalmi jelentéseken kívül. Például azt a tanulmányt is, amelyik arra jutott, hogy a járvány második hullámának kezelését mocskosul elcseszték, és egészen másképp is alakulhattak volna a tragédiába torkolló dolgok, ha ez nincs így. Viszont mégis így van, a tanulmány tehát nem jelenhetett meg. A dilemma annyi csupán ennek kapcsán is, meddig lehet elmenni büntetlenül a tagadásban, mire vezet az, ha a csillagokat is letagadják az égről, és ez a járvány esetén jól megfogható: negyvenezer halott.

Ugyanakkor és mindennek ellenpontjaként pedig a társasházak közös képviselőit kötelezik a lakók „rezsicsökkentéssel összefüggő tájékoztatására”, és komoly szankciókkal, például a fogyasztóvédelmi hatóság folyamatos vegzálásával fenyegetik azokat, akik ezt elmulasztják. Ehhez még nagyon sok mindent hozzá lehetne tenni, de mindannyian úgy járunk jobban, ha ezt most nem teszem meg. A nyájas olvasó nem dedós, akinek mindent a szájába kell rágni, csak Orbán képzeli így, mint ahogyan azt is, hogy még marad a trónusán.

Amikor elibém került Putyinhoz címzett jövendölése a tavasszal várható fejleményekről (márminthogy marad), Dante bácsi ugrott be: „Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,/ csupán örökkel; s én örökkön állok./ Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” – Mint azt mindannyian tudjuk, ez a Pokol kapujának felirata, és már helyben is vagyunk miheztartásilag. De tényleg, ehhez képest és ezek után az az egy kérdés marad, meddig lehet ezt büntetlenül, sőt, rajongást okozva és kiváltva művelni. Ez az, amit senki nem tud. Bözsi nénnye sem, Feri bátyám meg pláne nem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum