Vagyon. Nyilatkozat? Röhej!

Ha valaki organizmus másfél milliót keres havonta, ámde egy év alatt félre tesz mégis húszat, ott valami nem stimmel. Megjelentek az idei képviselői vagyonnyilatkozatok épp azon a napon, amikor az OLAF is közzé tette, csalás volt a kilencmilliárdos CT beszerzés, az uniós pénzt ezért visszakérni javasolják. Ezt majd a magyar adófizető finanszírozza, míg az ellopott összegek brifkókban pihennek következmények nélkül, mert a magyar rendőrség és ügyészség ebben az ügyben sem jutott semmire. Ezek nem látnak és nem hallanak, nem olvasnak és legfőképp nem csinálnak semmit sem.

Ha ehhez még azt is hozzá tesszük, hogy Völner, aki a gyanú szerint hetente/naponta vette át a milliókat nejlonzacskóban (vö: nokiás doboz), vagyonnyilatkozata szerint tavalyi megtakarításaiból mintegy tízmillió forintot elveszített, akkor látszik, hogy az egész vagyonnyilatkozatosdi gusztustalanul röhejes, értelme az ég egy világon semmi sincs. Megtudtuk, hogy leendő köztársasági elnökünk bérlakások (sok) kiadásából egészíti ki kevéske jövedelmét, ingatlanmágnás a lelkem (honnan), míg a kedves vezető hasonképp templom egere, mint tavaly is.

Különösen azzal a mókával delikát a buli, hogy egy fillér megtakarítása nincs. Az ilyenre mondják, hogy egyik napról a másikra él. Ha elromlik a mosógép, újat venni nem tud, holott azért nem keres rosszul, a gyerekek zöme már saját lábon ácsorog, mit csinál a pénzével akkor, elissza? Az övé, de az összes többi vagyonnyilatkozata is így lényegében ha nem is vádirat, de nyomozati anyag, amiben lubickolni tudnának a gazdasági nyomozók, de ezek a mieink nem szeretnek vagy nem tudnak úszni. Az ország velejéig romlottsága ezekben a papírokban mutatkozik meg.

A sajtó pedig évről-évre csámcsog rajtuk, holott a legtöbbnek az igazsághoz az ég egy világon semmi köze sincs, hacsaknem az, hogy azt mutatják, rohadt jól lehet élni a fazék körül, nem véletlenül tülekednek ott nyálcsorgatva annyian. Elég öreg vagyok már, a szemem előtt nőtt fel nem egy csóró fidelitászos diákból milliomos képviselővé akkora vagyonnal, amit semmi legális jövedelem nem indokol és magyaráz, de ezek már unalomig ismert történetek, és mégsem változik semmi. Nálunk a képviselővé válás a belépő a korrupció mesés birodalmába, és kevesen tudnak ennek ellenállni.

Vagy leginkább direkt ezért törekszenek az ország házába, hogy odaérve aztán valami fenséges glóriával a fejük körül váljanak érinthetetlenné. Nem szabadna fojtatnom, mert ezen az úton eljutnék a képviseleti demokrácia megkérdőjelezéséig, aminek jó vége nem lenne, mert ennél jobbat nem találtak ki még. Ugyanekkor az is világos, hogy nálunk sem képviseleti, sem másmilyen demokrácia nincsen, talán ezért fáj annyira, amikor a lopásaikról évről-évre szemérmetlenül a képünkbe hazudnak. Nem ők az elsők ebben a műfajban, és Orbán sem véletlenül ragaszkodik a puritán és szegény alakhoz.

A népért élő, érte dolgozó, mást sem ismerő alak/hős a hülyéknek jól eladható. Volt Orbánnak egy bajuszos német elődje, aki odáig ment a figura tökéletesítésében, hogy még Eva Braunt is letagadta, mert nem fért volna bele az imázsba, hogy nőkkel is foglalkozik a nép üdve helyett, illetve így volt fenntartva az a látszat, hogy akármelyik szerelmes rajongó esetleg elnyerheti a Führer kegyeit. Nálunk ilyen cölibátusra nincsen szüksége a kedves vezetőnek, enélkül is kiírják neki a táblára, hogy ájlávju, sőt, a kezét is csókolgatják. Még férfiak is, amit nem minősítenénk.

Mint kitetszik, látszólag messzire jutottunk a vagyonnyilatkozatoktól, pedig épp most vagyunk a közepében egészen, amikor rádöbbenünk, milyen képtelen színjáték részesei vagyunk, aminek ezek a nyilatkozatok csak egyik eleme, és mégis úgy olvasgatják a népek ezeket, mintha belőlük megtudnának valami lényegest, holott semmit az ég egy világon. Hátra volna még, de olcsó fogás lenne ezeket összevetni a nyomorgó nép képével, de az sem lenne igaz. Orbán most tömi ki lóvéval (hitelből) a neki fontos szavazórétegeket, amit egyszer majd szintén meg kell valakinek fizetni.

A szemünk előtt zabálják fel az országot, távoztukkal jó, ha a csontváza itt marad. Ami pénzt a választási győzelem reményében Orbán most februárban ki-, és szétszór, a nyárra elfogy, a képviselők bankbetétje viszont megmarad. Ha lehet, ennyi a különbség és nem több, de ez épp elég. A gond annyi csupán, hogy a látszat is kezd elveszni, mert mindenki tudja, Orbán arról hazudik, hogy szegény, Rogán arról, hogy a találmányaival keresett négyszáz milliót, a hazugságoknak olyan sűrűjébe visznek minket, ahonnan maguk sem találnak ki. Bíróság segítheti majd a tisztánlátást. (Ez a remény.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Vagyon. Nyilatkozat? Röhej!
  1. Yeti szerint:

    A veszprémi kormányhivatalban önmagát felgyújtó nyugdíjas is eltévesztette az irányt. Neki nem voltak reményei. Neve sincs, nem közölték sehol sem!
    Ian Palach-ra emlékszem, 1969 január közepén a szovjet bevonulás és elfoglalás elleni tiltakozásul elégette magát a prágai Vencel téren.
    Az egész szockából nem tudok másik esetről, pedig több évtized alatt sok tiltakoznivaló adódhatott.

    • Kalifaszi Guszti szerint:

      Sajnos voltak még néhányan, biztosan nemcsak Lengyelországban, és olyanok is akikről hallgatott a média.

      1968. szeptember 12. Varsó. Ryszard Siwiec. A keleti blokk országaiban elsőként égette magát halálra a szovjet önkény elleni tiltakozásul.

      2013 június 12. Varsó. Felgyújtotta magát egy lengyel a miniszterelnöki hivatal előtt.

      2017. 10. 30. Varsó. Piotr S. Meghalt a lengyel férfi, aki felgyújtotta magát. Az 54 éves ember tíz napja Varsóban politikai okokból gyújtotta fel magát.

      2020. június 16. Varsó. Felgyújtotta magát egy férfi a varsói parlament közelében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum