Orbán megtekint

A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.

Mivelhogy nem akarnék ocsmány szavakat használni, undorító-visszataszítónak nevezem, hogy Orbán Viktor bábu-díszletnek használja a nyugdíjast, a karon ülő csecsszopót, de még a disznót is az ólban. Most, hogy Novákot elküldte aláírónak, saját kezébe vette a családtámogatások facebookos reklámozását, miről ez az opus is szólt, és arról is természetesen, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg van elégedve. „Szóval ezek beváltak. Az összes támogatási forma a családoknál bevált, ezért majd április után – persze csak akkor, hogyha mi nyerünk – ezeket mind meg is fogjuk hosszabbítani, sőt kiegészítjük és fel is erősítjük őket.” – Ez a gazda szeme elégedetten szemléli a jószágot gesztus.

Természetesen előtte – ami védjegyévé válik immár ennek a mi tahónknak – rábukott a tűzoltó feleségének kezére, hogy összetaknyozza azt, a falon feszület, férjuram pedig eltelten mosolyog. Hogy mi ez a „felerősítés”, amit, ha győz, Orbán végbe visz, az nem lett közölve, nem tudta spontánul böfögni, hogy Feri bátyám, akkor novemberben érkezik a nyolcvan. Másrészt jó volna, ha az übermagyar Európa DNS-e megtanulna az anyanyelvén, mint ahogyan a Himnuszt is idézhetné helyesen, amiről Novák tartott nyálas-pátoszos előadást, ugye. Egyáltalán, egészen visszataszító ez a műmájer színjáték, ami itt folyik, és ennek különböző felvonásaiban még csak nem is Orbán a legundorítóbb. Mert mindennek két oldala van minimum.

Az egyik Orbáné, amelyik determinált, ő a populisták-diktátorok kényszeres sémáit használja egyre alaposabban és átlátszóbban. A másik viszont az ehhez szükséges bábuk, akik maga a zemberek. És amíg a minap arra kerestem, de nem találtam a választ, kinek mennyit ér, kinek mi szükséges ahhoz, hogy önmagát feladva leboruljon, a tűzoltó és bájos családja (valamint Feri bátyám, hello röfis néni és az összes többi) vonatkozásában az a dilemma, hogy anyagi haszon híján mi szükséges ugyanehhez. A rajongóvá váláshoz a gondolkodás teljes hiánya kell, harci készültséges hurráhangulat, és a diktátor személyében a megváltó folyamatos, permanens várása, aki egyszer csak méltónak tart arra, hogy tűzoltó-hajlékomba jöjjön.

Kiábrándító és sivár így az élet, amiről még csak nem is tudnak, de nem is akarnak tudni. Egy diktátor önmagában sohasem az, kell hozzá személyzet is, s ha nem is tömeg, de valamilyen bázis a társadalomban. Eddig mindahány megtalálta a magáét, Orbán is, és kölcsönösen vágják át egymást. Mert persze, hogy nem duciujjas térképbökés vitte Kónyba a nagyméltóságú urat, hanem gondos előkészületek. Lekáderezés, szervezés, a település, a ház TEK általi átfésülése, sőt, meg kellene nézni azt is, Kónyban nem hegesztették-e le a csatornafödőket. Ez az egyik. A másik pedig a torzított valóságból levont torz tapasztalatok. Mindkét fél részéről, ahogyan a stáb színházzá alakítja a forgatást, és aztán ez egész életet is.

A megszervezett, gondosan megválogatott család, kocsma-, és disznóól látogatások hamis képet mutatnak a kedves vezetőnek, és valószínűleg saját maga is elhiszi, hogy a népe ilyen, hogy a népe így él, mint a tűzoltó és családja, amit majd ő „felerősít”. A meglátogatottak pedig lehet, kezet sem mosnak hetekig, őrizvén a szent ember, és így egyben Európa DNS-ét a bürkéjükön. Nem kell sok belátás ahhoz, hogy rájöjjünk, mi sül ki ebből, illetve be sem kell látni, mert itt zajlik a szemünk előtt. Orbánt megvetjük ezért, undorodunk tőle és lenézzük, kérdőjelezzük emberségét. De mit tehetünk a tűzoltóval, a családjával, és mit Orbán stábjával meg pártjával, amelyik itt bábozik nekünk és önmagának. Ez a kérdés, ami helyes válasz esetén hangszórót ér.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Orbán megtekint
  1. Yeti szerint:

    Tűzoltó és családja semmi teendőt nem igényel, ahogy az egy bites szavazók sem(mindegy éppen melyik pártra szavazott eddig!).
    Nekik mindig szükségük lesz valamiféle vezérürüre, önállóan ugyanis csak körbe forogni képesek.
    Errefelé nem az “Akiért a harang szól” , hanem akinek a kolomp szól a megfelelő történet.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !
    Nem azért, de az egyenruhásoknak muss-sein volt ebben az országban mindig az aktuális párt hátsóját nyalni. Hortytól Rákosin Kádáron át mostanáig. Az persze más kérdés, hogy valaki kényszerből, valaki meg az “íze” miatt teszi. Nyugaton ez elképzelhetetlen, sajnos innen is látni hová tartozunk igazából.
    Amúgy minden elismerésem a tűzoltóké, persze nem a fentiek miatt. Nem is értem mért lett ez annyira kiemelve hogy tűzoltó az illető ?? Vagyis dehogynem. Hogyan nézett volna ki ha most végrehajtóhoz kopogtat be ? 🙃

  3. Jane Doe szerint:

    “…majd április után – persze csak akkor, hogyha mi nyerünk – ezeket mind meg is fogjuk hosszabbítani, sőt… fel is erősítjük őket.”
    Ezzel én mélységesen egyetértek.
    Még azzal is, hogy fel is erősítjük őket…, bár eredendően úgy gondoltam, elég, ha meghosszabbítjuk…Bicskáig.

  4. Kalifaszi Guszti szerint:

    Ez csak (kis)családlátogatás volt. Orbán(Orsós) meglátogatta Bogdán Pálmát.

  5. hj szerint:

    Orbán Viktor kónyi vendégeskedését messze lekörözte az acsalagi óvodába tett látogatása. Eddig azt gondoltam, hogy Rezeda Ibojnénije az „Egy óvodás naplója” sorozatból egy megmosolyogtató esszencia, de az ebben a propagandavideóban (mellék)szereplő valódi Ibojnénik nem megmosolyogtattak, hanem szégyenérzettel töltöttek el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum