Sose halnak meg

Milyen szép is volt az, amikor az év sportolója díjátadóján Szöllősi György, Orbán kedvenc lapja, a Nemzeti Sport főszerkesztője a „Piros volt a paradicsom, nem sárga” című vagy kezdetű nóta hangjaira vonult be a rivaldába. Ez a momentum azzal együtt, hogy hűségnyilatkozat volt, odakínálkozó, akárha a kutya hátára fordulva meg-, és föladja magát, farkát előbb behúzva majd élénken csóválva, erősen emlékeztetett augusztus huszadikára, amikor húzgálták a guruló Szent Istvánt, midőn is a szemünk előtt forrt egységbe az alacsonyan meghúzódó horizont, a szervilizmus és a fasiszta azon képzet, hogy nemzetünk ettől nagy, hogy párja sincsen.

Amihöz nyúlnak, szarrá válik – véleményezték azt a komédiát a Kárpátok alatt még foltokban és szórványokban megbúvó józanok, akik ebben falusi búcsúi nívót láttak, és még ez is erősen eufemizmus, mert a falvak búcsújainak azért van valami diszkrét bája. A kis közösség a saját erejéből szórakoztatja magát úgy, ahogy, és nem milliárdokból tárja a nagyközönség színe elé, mit gondol a világról és benne önmagáról. Augusztus huszadikán egy ország – illetve a hatalom bitorlói – mutatták meg ugyanezt nagyban és visszavonhatatlanul, pecsétet nyomva mintegy a NER-re, hogy ez az. Ahol himnusz lesz a Nélküled, Szijjártó külügyminiszter pedig Kis Grófóra szórakozik.

Módosítani, ha lehet a józanság véleményét, miszerint szarrá válik a NER érintésétől vagy csupán leheletétől is minden, akkor azt úgy kell korrigálni, hogy ez nem valaminémű átváltozás, hanem a NER a szar maga. Szellemi nívójában Demeter Szilárdtól Vidnyánszky Attiláig, valamiféle trianonos, nacionalista gőzök bocskaiban, megjelenési formájában pedig a guruló Szent István, valamint a kolosszális Miska huszár operettben előadva, a Tóth Gabitól elvonyított pápaváró nóta és Mennyből az angyal. Ez mind Szöllősi György bevonulása a piros paradicsomra, ez mind a hasát a gazdának mutató kutya, az élni és jól élni érdekében végzett önfeladás.

Zalatnay sem látszik érteni, mi a baj azzal, hogy ő tízmillió bezsebelése után világosodott meg Orbán nagyságáról, Szöllősi is azután csinált bohócot magából, hogy kiderült, felcsúti székhellyel indíthat sportrádiót még a főszerkesztőség és számos más jól fizető funkció mellett. Szöllősi nem most lett megvéve, már régóta dagad a pénztárcája, s hogy ehhez képest le kell mennie kutyába, az az ő nyomora de nem tragédiája, mert jól láthatón lubickol a ganyéban. Csak, hogy minek kell megfelelni, az egyáltalán nem mindegy, a csatlakozási pontok, amelyeken a hűség megnyilatkozhat, a hatalom, és annak ormán Orbán nívóját mutatják, ami ezek szerint a a 3+2-é.

A mulatósra gondolunk a porba merülő ringlispílek körül, a disznósajt vs vakcinára gondolunk, a trottyos gatyára és a szaros pelenka hajigálására, Német Szilárd pacaltól rotyogó kondérjára, ami így egyben egy elhúzódó éles hangú sivítás, ahogyan a nívótlanság tarolja simára az országot. Egyúttal Hitler elfajzott művészetek kiállítása is eszünkbe jut, és nem utolsó sorban a könyvek égetése. Olybá vagyunk, mint J. A. Thomas Mannt váró létállapota, arra vágyunk, hogy üljön le közénk, és kezdje el a mesét szépen. Korunk is az övére hajaz, csak tragikusabb, a mi mostani időnkben a nívótlan, giccses gagyi éneklése és kántálása jelzi a hűséget.

A minőség pedig a kivetettséget. A dakota közmondássokkal kezdődött ez az egész, az innen-onnan összekapart jelszavakkal, a zuhanás pedig innen nyílegyenes. Hogy a kedves vezető hatalmi megfontolásokból vagy saját igény okán teszi az országot kietlen szellemi sivataggá, az a végeredmény szempontjából édesmindegy. Ahogyan a tisztán látó népek jól érzékelik a szarrá válás visszafordíthatatlan folyamatát, akképp elborzadva nézzük mi is, hogy ez immár irreverzibilis, ez tényleg maga az már. A kulaország, ahol nagy nyilvánosság előtt az a hűség foka, ha a dörgölőző organizmus alámerül a trágyában, és mindezt teszi Móricz dzsentrijeinek attitűdjével, hogy húzza a cigány az égő ház előtt, sose halunk meg. Pedig de.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum