Milyen szép is volt az, amikor az év sportolója díjátadóján Szöllősi György, Orbán kedvenc lapja, a Nemzeti Sport főszerkesztője a „Piros volt a paradicsom, nem sárga” című vagy kezdetű nóta hangjaira vonult be a rivaldába. Ez a momentum azzal együtt, hogy hűségnyilatkozat volt, odakínálkozó, akárha a kutya hátára fordulva meg-, és föladja magát, farkát előbb behúzva majd élénken csóválva, erősen emlékeztetett augusztus huszadikára, amikor húzgálták a guruló Szent Istvánt, midőn is a szemünk előtt forrt egységbe az alacsonyan meghúzódó horizont, a szervilizmus és a fasiszta azon képzet, hogy nemzetünk ettől nagy, hogy párja sincsen.
Amihöz nyúlnak, szarrá válik – véleményezték azt a komédiát a Kárpátok alatt még foltokban és szórványokban megbúvó józanok, akik ebben falusi búcsúi nívót láttak, és még ez is erősen eufemizmus, mert a falvak búcsújainak azért van valami diszkrét bája. A kis közösség a saját erejéből szórakoztatja magát úgy, ahogy, és nem milliárdokból tárja a nagyközönség színe elé, mit gondol a világról és benne önmagáról. Augusztus huszadikán egy ország – illetve a hatalom bitorlói – mutatták meg ugyanezt nagyban és visszavonhatatlanul, pecsétet nyomva mintegy a NER-re, hogy ez az. Ahol himnusz lesz a Nélküled, Szijjártó külügyminiszter pedig Kis Grófóra szórakozik.
Módosítani, ha lehet a józanság véleményét, miszerint szarrá válik a NER érintésétől vagy csupán leheletétől is minden, akkor azt úgy kell korrigálni, hogy ez nem valaminémű átváltozás, hanem a NER a szar maga. Szellemi nívójában Demeter Szilárdtól Vidnyánszky Attiláig, valamiféle trianonos, nacionalista gőzök bocskaiban, megjelenési formájában pedig a guruló Szent István, valamint a kolosszális Miska huszár operettben előadva, a Tóth Gabitól elvonyított pápaváró nóta és Mennyből az angyal. Ez mind Szöllősi György bevonulása a piros paradicsomra, ez mind a hasát a gazdának mutató kutya, az élni és jól élni érdekében végzett önfeladás.
Zalatnay sem látszik érteni, mi a baj azzal, hogy ő tízmillió bezsebelése után világosodott meg Orbán nagyságáról, Szöllősi is azután csinált bohócot magából, hogy kiderült, felcsúti székhellyel indíthat sportrádiót még a főszerkesztőség és számos más jól fizető funkció mellett. Szöllősi nem most lett megvéve, már régóta dagad a pénztárcája, s hogy ehhez képest le kell mennie kutyába, az az ő nyomora de nem tragédiája, mert jól láthatón lubickol a ganyéban. Csak, hogy minek kell megfelelni, az egyáltalán nem mindegy, a csatlakozási pontok, amelyeken a hűség megnyilatkozhat, a hatalom, és annak ormán Orbán nívóját mutatják, ami ezek szerint a a 3+2-é.
A mulatósra gondolunk a porba merülő ringlispílek körül, a disznósajt vs vakcinára gondolunk, a trottyos gatyára és a szaros pelenka hajigálására, Német Szilárd pacaltól rotyogó kondérjára, ami így egyben egy elhúzódó éles hangú sivítás, ahogyan a nívótlanság tarolja simára az országot. Egyúttal Hitler elfajzott művészetek kiállítása is eszünkbe jut, és nem utolsó sorban a könyvek égetése. Olybá vagyunk, mint J. A. Thomas Mannt váró létállapota, arra vágyunk, hogy üljön le közénk, és kezdje el a mesét szépen. Korunk is az övére hajaz, csak tragikusabb, a mi mostani időnkben a nívótlan, giccses gagyi éneklése és kántálása jelzi a hűséget.
A minőség pedig a kivetettséget. A dakota közmondássokkal kezdődött ez az egész, az innen-onnan összekapart jelszavakkal, a zuhanás pedig innen nyílegyenes. Hogy a kedves vezető hatalmi megfontolásokból vagy saját igény okán teszi az országot kietlen szellemi sivataggá, az a végeredmény szempontjából édesmindegy. Ahogyan a tisztán látó népek jól érzékelik a szarrá válás visszafordíthatatlan folyamatát, akképp elborzadva nézzük mi is, hogy ez immár irreverzibilis, ez tényleg maga az már. A kulaország, ahol nagy nyilvánosság előtt az a hűség foka, ha a dörgölőző organizmus alámerül a trágyában, és mindezt teszi Móricz dzsentrijeinek attitűdjével, hogy húzza a cigány az égő ház előtt, sose halunk meg. Pedig de.
Vélemény, hozzászólás?