A holland Gyurcsány

Hollandiában tüntetés volt a hét végén. Hogy miért, arról ne engem kérdezzenek, hanem külügyminiszterünket, aki azzal tölti ráérő idejét, hogy ilyesmiket gyűjt csokorba, bemutatva a hanyatló nyugatot azzal a dedukcióval, hogy ezek ne pofázzanak minekünk, lám „brutális, kutyás rendőrattak” történt Hollandiában, és Angliában egy futball meccsen fejbe dobtak egy kapust. Elszabadult tüntetőket általában rendőrattakkal állítanak meg, és például a magyar férfi kosárlabda bajnokság döntőjén, Szolnokon annyi söröskrigli és egyéb röpült a játéktérre, hogy a vendégcsapatot rendőröknek kellett kimenekíteni.

Hülyék mindenhol vannak, hogy hol nagyobb számban, és hol tartozik közéjük a külügyminiszter is, nos, ez még vizsgálat tárgyát képezi. De Szijjártó erősen gyűjtögeti a krediteket, amikor a két, hét végi „nyugati” incidens után arra jut: „Várjuk tehát a nemzetközi liberális média, Vera Jourova, Didier Reynders és a többi hivatásos rettegő elemi erejű felháborodását.” – Azt mindjárt elmesélem, hol van az aljas csavar a gondolatmenetben, előtte azonban beszámolok külügyminiszterünk Facebook oldalán tett látogatásomról, ami elemi erejű élményeket adott.

Komment szekció ott is működik, és gondolom, erősen szűrve világnézet és rajongás szerint, mert egészen elképesztő megnyilvánulásoknak lehet tanúja az ember azon a tájékon. Nem ragoznám, bemutatok egy hozzászólást, amiben minden benne van, és ami mutatja azt a habitust, nívót és hitbéli állapotot, amiben ez a csoport leledzik. „A holland Gyurcsány ténykedik, rajtunk múlik, hogy itthon is lesz-e hasonló jelenet.” Nem tudjuk, mire gondolt ekkor a költő, talán a békemenetre, vagy más attrakcióra, de, hogy azt Gyurcsány momentán hogyan verethetné szét, az nem egészen világos.

Ilyen közegben tobzódik, és ilyenek közt habzik a szája külügyminiszterünknek, aki azonban nem tesz egyebet, mint ideológiai alapú manipulációt folytat, és – ahogyan Facebook oldalán látszik – romlott magvai termékeny talajra hullanak. Ő sem felejti, és mi sem, amikor a dögletes leheletű futball EB alatt válogatottunk, amerre járt, szivárványba borult stadionokban volt kénytelen lábladázni, hogy a kedves vezető el sem mert utazni a meccsre, ami már jelez valamit. És az is nehezen törölhető az emlékekből, amikor decens közönségünk huhogott és majmozott itthon.

Mindezekből leszűrve és mindezek miatt emelte fel a szavát a „ liberális média, Vera Jourova, Didier Reynders és a többi hivatásos rettegő”. Ugyanis megállapítást nyert a rasszizmus és a homofóbia legalább annyira rendszerszintű kies hazánkban, mint a lopás. Ezt összemosni azzal, hogy egy részeg angol hajigálódik egy meccsen, nemcsak aljas, de, mint említettem, tudatos manipuláció, ami nem tartozik egy külügyminiszter feladatai közé, hogy úgy mondjuk, nincsen benne a munkaköri leírásában, ahogyan az igazságügyi miniszterében sem. Ezek a mieink viszont ezt gyakorolják csakis.

Két dolog van. Az egyik, hogy olybá tűnik, a Fidesz esszenciális lényege már, hogy egy kis vonalas füzetecskébe irkálják a sérelmeiket, és alkalmas, de leginkább alkalmatlan helyeken és időben előveszik, lobogtatják és ordibálják. Ilyenkor jönnek elő a boszorkányüldözésik, a több tiszteletet, a nekünk ne mondja senkik, és más csatakiáltások, hogy ne szóljanak bele abba, ha sötét taplók vagyunk. Ám akkor ne kopogtassunk a klub ajtaján, ne járuljunk a pénztárhoz. Ezt tetézi az a magyar öntudat, ami a külügyminiszter Facebookján kivirágzik, hogy már le is nézik a hanyatló nyugatot.

Mondhatnánk – és jogosan –, hogy Szijjártó veszélyes játékot játszik, ha valóban játszana. De nem ezt teszi, mivel az összes megnyilvánulásából az derül ki, hiszi is az igazát, és nem látja a különbséget a világnézeti alapú gyűlölet meg a részeg hőbörgés között. Anglia miniszterelnöke – bármekkora tuskó ő is – soha nem mondta azt, hogy az angolokat provokálja, ha az ellenfelük a rasszizmus ellen tiltakozva a füvön térdepel. Ez a miénk pedig igen, és Szijjártó is az ő kottájából játszik, közösen manipulálják a bávatag népeket, akik pedig eljutnak a holland Gyurcsány képzetéig.

Ez, amit a futsalos előad, nem külügyminiszterkedés, nem diplomácia és már nem is politika. Ez egy szektának celebrált szeánsz, ahogyan az összes kormánytag, a kormányfő és az egész Fidesz nevű egyház ezt teszi csakis. Mindezzel az a gond, hogy a hívők, az egydimenziós agytörzsi lények leginkább már vért innának, és lehet, hogy fognak is. Annak ugyanis soha nincs jó vége, ha központilag azt verik a fejükbe, nekünk semmit sem szabad, minket mindenhol, mindig ok nélkül bántanak. Ez frusztrálja az egybitest, és csak a hívó szóra vár, hogy rendet rakjon. Ez pedig meg fog érkezni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum